„Ihlet - eredeti értelmében a költőt írásra késztető isteni sugallat; közhasználatban az a lelkiállapot, amikor a művészben a műalkotás gondolata megfogalmazódik"
Révai kislexikon

Amikor e havi témánk az „ihlet" köré csoportosult, úgy gondoltam, utánanézek pontosan a szó jelentésének.  Nagyon megörültem, amikor a polcról leemelt első lexikonban a fenti megfogalmazás szerepelt. Az ihlet tehát isteni sugallat. Valamiféle indíttatás, amely Istentől jön.  Reményeink szerint Isten indítására születnek az itt olvasható írások. De vajon miféle indítás jöhet még Istentől? Jó, hogy vannak olyan emberek, akiknek megadatott a képesség, hogy írásaikon keresztül szolgálhatják az Urat. Akik arra kapnak ihletet, hogy egy-egy íráson keresztül, szavakkal tegyenek tanúbizonyságot. De mi van azokkal, akiknek ez a képesség nem adatott meg?

Amikor a haiti katasztrófa kapcsán a Református Szeretetszolgálat munkatársainak emberfeletti munkájáról olvastam, folyamatosan az járt a fejemben, bárcsak én is orvos lennék, vagy ápoló. Bárcsak én is ott lehetnék és segíthetnék! De nem vagyok, sem orvos, sem ápoló. És be kell látnom, soha nem is leszek. Viszont jó, hogy vannak emberek, akik azok! Jó, hogy vannak, akik erre kaptak ihletést. Talán mikor elindultak a pályájukon, nem is sejtették, hogy Istennek milyen célja van velük. De az is lehet persze, hogy az Úr indítására, tudatosan készültek feladatuk betöltésére.

Hogyan segíthet azonban az egyszerű, hétköznapi ember?  Aki talán még el sem végezte az iskolát, vagy épp nyugdíjas éveiben jár? Nincs képesítése, de van ihletettsége.  Az Úr indítására segíteni szeretne.

A híreket böngészve épp a Magyar Református Szeretetszolgálat honlapján találtam rá a Szeretethíd nevű összefogásra.  Bevallom, kicsit elszégyelltem magam, hogy erről a kezdeményezésről eddig nem is hallottam. Hála Istennek, sokan vannak azonban, akik hallottak róla, hiszen a tavalyi Szeretethíd programon több mint 4500-an vettek részt. Na de mi is az a Szeretethíd? A Szeretethíd nem más, mint egy református önkéntes nap. Segítségnyújtó akció, amelynek az a célja, hogy résztvevői minél több településnek, intézménynek, gyülekezetnek nyújtsanak segítséget.

A Szeretethíd keretében tavaly október 3-án magyar reformátusok ezrei rendeztek parkot, szedtek szemetet, olvastak igét, adtak műsort, osztottak ingyen ölelést, vágtak fát, takarítottak temetőt, festettek kerítést, osztottak ingyen ételt, tartottak táncházat vagy épp sütöttek kürtőskalácsot. Pusztán azért, mert ők erre kaptak indíttatást.  Arra, hogy szolgáljanak, hogy segítsenek. Úgy, ahogyan tudnak: ki kapával, ki gereblyével, ki szavakkal, ki énekkel. Céljuk az volt, hogy hidat építsenek. Hidat a gyülekezeti tagok és a világi emberek, a fiatalok és az idősek, az egészségesek és a fogyatékkal élők közötti. Hidat, amely a szeretetből épül.

A program tavalyi sikerén felbuzdulva a Magyar Református Szeretetszolgálat idén az egész Kárpát-medencére kiterjesztette a Szeretethíd kezdeményezést. 2010. május 21-én és 22-én tehát ismét segíthet, aki erre indíttatást érez.  Az időpontválasztás és a program határokon túli kiterjesztése már csak azért is lényeges, mert épp egy éve történt, hogy a magyarországi, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és partiumi részegyházak aláírták a Magyar Református Egyház Alkotmányát. Erre a jeles eseményre is emlékezve a szervezők szeretnének megmozgatni minél több embert - fiatalt és időset, egyháztagot és világi embert, határainkon belül és kívül élőket egyaránt - annak érdekében, hogy a két nap során minél több helyen tudjanak jót tenni, minél több hidat tudjanak építeni. Hogyan lehet segíteni? Ahogy csak tudunk. Szolgáljunk azzal, amivel az Úr megajándékozott. A két kezünkkel, a szavainkkal, a meghallás és a meghallgatás tudományával. Ássunk, fúrjunk, faragjunk, vessünk, szedjük a szemetet, hirdessük az igét, süssünk egy tál pogácsát vagy épp csak hallgassunk, ha arra van szükség - a lényeg az, hogy mindezt szeretetből és szeretettel tegyük.

A cél a bizonyságtétel. Bizonyságot tenni Isten és a világ előtt, hogy meglátjuk, meghalljuk a segítségre szorulókat, és szolgálunk a ránk bízott eszközökkel. Mert mi erre kaptunk indítást. Adja Isten, hogy idén még több híd tudjon felépülni. Híd a generációk között, a segítséget nyújtók és a rászorulók, világ és társadalom, Isten és ember között.

Ne feledjük azonban, hogy hidat vagy épp hidakat építeni nem csak ezen a két napon lehet.  A mai világban, a gazdasági és erkölcsi válság hatására megkeseredett és megtört társadalmunkban talán nagyobb szükség van a segítségre, mint eddig bármikor. Járjunk nyitott szemmel, vegyük észre a jeleket, lássuk meg a segítségre szorulókat, halljuk meg a ki sem mondott kéréseket! Nem kell a világ túlsó végére mennünk, nem kell semmiféle képesítéssel rendelkeznünk és nem kell kizárólag az anyagi segítségre gondolni. Szeretetet adjunk, szeretettel! Azért, mert mi erre kaptunk ihletet.

„Ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan."
1 János, 3:18

További információk a Szeretethíd programról:
www.jobbadni.hu