Jézus pedig szükségszerűen radikális

„Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.”

Jézus radikális? – kérdezi meg valaki tőlem…
Igen – válaszolom én.
Rögtön felmerül két kérdés.
A mai világban kinek kell radikális Isten? És ha mégis lenne ez a radikális Isten, akkor neki nem szeretni kellene inkább, és mindent elfogadni?



Furcsa talán Jézust radikálisan látni, azt a Jézust, aki az utcalányt megmentette a megkövezéstől, aki még a samáriai asszonnyal is leállt beszélgetni, aki ötezer embert vendégelt meg, mert megszánta őket, aki életét adta a világért…

Pedig Jézus radikális, mégpedig pont azért radikális, mert így szereti az embert. János evangéliumának 6. részéből érintett meg a témával kapcsolatban ez az Ige, amely megbotránkoztatta nem csak a farizeusokat, de Jézus tanítványainak egy részét is. Ugyanis belátható, hogy Jézus radikális, és aki radikális, ahhoz nehéz tartozni, nehéz konzekvensen osztani a nézeteit. Főleg akkor, ha Ő egészen más. Ti. a mi irigységünk minden határon túlmegy, és ezt Jézus mutatja meg nekünk. Amikor az isteni élet és igazság közénk jön, mi megöljük, mert nem tudjuk elviselni, hogy Ő radikálisan más, mint mi. Benne élet van…

Benne élet van… De szép ez, ameddig nem tesszük hozzá a másik felét. Ugyanis azt állítja Jézus, hogy bennünk nincs. És már kezdődik is a felháborodás és botránkozássorozat a farizeusokban, a tanítványokban és bennünk. Mi az, hogy én nem élek, hogy ez a Jézus megmondja majd nekem, hogy én halott vagyok?!

Márpedig Jézus ezt állítja: önmagadban nincs élet benned. Radikális kijelentés ez. És megbotránkoztató, mert hatalmas kérdőjelet tesz mindannyiunk feje fölé, és hatalmas súlyt rak az emberre, mert ezt az állapotot nem szívesen viseljük. Hogyan hangozna a nevem, ha a legjellemzőbb tulajdonságomat beékelném a vezeték- és keresztnevem közé?.. Horváth halott Dániel. Hát igen, ez nem túl szép. Márpedig Jézus ezt állítja.

Két megoldás maradt a Jézussal szembenéző ember előtt. Az egyik megtörtént. A másiknak pedig meg kell még történnie mindenki életében.

Keresztre szegeztük tehát az Urat, akiben élet volt, csak azért, mert bennünk nem volt, és mi csak a halál módszerét ismertük Vele szemben. Az első megoldás előnye, hogy nem kell törődnünk nekünk azzal, aki megmondaná az igazat, mert azt nem szeretjük hallani.

Az első megoldás gyengéje, hogy Jézus így lett radikálisból szeretővé: életét adta önként, szeretetből azokért, akikben nem volt élet, hogy élhessenek általa. Áldásból átok és átokból áldás.

Az elején említettem, hogy épp radikalizmusában látszik meg a szeretete, és szeretetében a radikalizmusa. Hiszen a kereszten azt mondta az Úr: „Elvégeztetett”. Vagyis kész az Istenhez vezető út, az adóslevél a keresztfán függ, és az ártatlan Bárány megáldoztatott. Ez a szeretet. A radikalizmus pedig abban áll, hogy aki nem vesz részt ebben az áldozatban, aki nem hajlandó az ő életére ennek az érvényességét elfogadni hit által, abban nincs élet, és ameddig nem teszi meg, addig nem is lesz.

„ Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Viszont a második megoldás, amelyben az ember a beismerés útjára lép, hatalmas ígéretet hordoz. Nyilvánvaló, hogy Jézus szavai kiborítják az embert, és ha áthatol az elménk süket hártyáin a szívünkig a borzalmas üzenet, hogy halottak vagyunk, és már tagadhatatlan, hogy az élettel teljes Jézus és közöttem a kontraszt élet és halál, vagy ha tetszik: menny és pokol, akkor kell rájönnünk a kegyelem tényére. Jézus azért radikális, hogy az áldozatát velünk megoszthassa, és kegyelmét rajtunk is kiteljesíthesse. Hiszen kinek van szüksége egy farkast kiáltó Jézusra, ameddig nincs ott a farkas, de hát ott van az a farkas, csak mi nem látjuk, csak a Jó Pásztor.

Így hát a felismerésünkből nem a kapálódzás következik, nem az önmegváltó erőlködés, hanem az áldozat elfogadása. Jézus radikális szeretetének a felfedezése és átélése.

Jézus mondta: „Megbocsátattak a bűneid”. A nevem innentől: Horváth megbocsátattak a bűneim Dániel. És innentől kezdve élek. És az ígéret, melyet Jézus felénk nyújt, közel jön: „örök életed van, és feltámasztalak az utolsó napon.”

Radikális Jézus, radikális szeretet, radikális változás. Így lesz a halálból élet.

Vissza a tartalomjegyzékhez