Gyökössy Endre: Isten elfelejtett nyelve, az álom című könyv margójára

Az elmúlt héten egyik este búvár ismerőseimmel beszélgettem. Nemrég véget ért vörös-tengeri utazásukról meséltek nekem, egy olyan embernek, aki mélységet csak könyvekben és filmekben látott. Próbáltam elképzelni azt, amit átéltek. Merülések a part mentén, a „korall-lakótelepek” színes lakói között. Kimenni távolabb, és beleereszkedni a nagy kékségbe, amikor a látóhatáron belül semmi viszonyítási pont sincs, csak a mindent körülvevő azúr színű víztömeg. Búvárkodtak nappal, és lámpákkal a kézben éjszaka is, nyugodt körülmények közt és áramlásoktól sodródva.
Hogy ez miért jutott eszembe? Búvárkodó beszélgetőtársaim számára még ismeretlen volt a Vörös-tenger, először merültek ott és biztonsági okokból minden merülésnél volt velük egy helybéli tapasztalt társuk is. Olyan ember, aki ismerte a vizet, tudta, mi az érdekes és mi a veszélyes. Vezető, aki segítette őket, hogy az ismeretlentől ne féljenek, hanem élvezni tudják azt, amiért ott vannak. Valami ilyesféle tapasztalt útitárs kellene, amikor az álmainkba merülünk. Hogy értsük, mi zajlik körülöttünk, tudjuk, mit jelent az, amit átélünk ott belül.
Mert mit is csináljon a hívő ember az álmaival? Egyfelől olvassuk a Szentírásban, hogy Isten milyen sokszor szólt a régiekhez álmokon keresztül. Jó nekik… Másfelől elárasztanak minket rosszabbnál rosszabb álomfejtő ponyvákkal, jósnők és más kuruzslók tippelnek jövőt éjjeli történeteinkből. Ebből viszont nem kérünk! Marad hát a strucc-stratégia, miközben érezzük, hogy több van itt elrejtve. Arról nem is beszélve, hogy a lélektan már régóta kutatja, mennyi mindent adhat egy helyesen értett álom.
Gyökössy Endre tapasztalt vezető szeretne lenni „Isten elfelejtett nyelve, az álom” című könyvecskéjével, kalauz az álommélységben. A neves lelkész-pszichológus maga is az egyik legnagyobb álomszakértő tanítványa volt, C. G. Jungé. Gyökössy többek közt Jung felfedezéseit, gondolatait ülteti át, hozza közel hozzánk. Érthetővé és elérhetővé teszi számunkra, akik lelkünk felszín alatti részét is jobban akarjuk érteni.
Hogy mit tudhatunk meg a könyvből? Többek közt azt, hogy álmaink a tudattalanunk mélységből felbukkanó ősi képek, a céljuk legtöbbször lelki egyensúlyunk fenntartása. Mindez a legősibb nyelven történik, képek segítségével, álmaink egyben lelkünk belső példázatai félelmeinkről, titkainkról, élményeinkről, bensőnkben elásott múltdarabkákról. Üzeneteket kapunk a mélyből, de egyáltalán nem egyszerű életünk tudatos terén megfejteni a tudattalanból érkező képeket, szimbólumokat. Gyökössy Endre ebben szeretne kiindulási pontot nyújtani, így azt teszi ebben a könyvében is, amihez annyira ért: nem egyszerűen megkereszteli a lélektant, hanem segíteni akar, a pszichológiából egyre jobban megértett embert akarja közelebb vinni a Jézuson át megértett Istenhez. Így ismerkedhetünk álmaink segítségével a „sötét felebaráttal”, azaz a jungi árnyékszemélyiséggel, bonthatjuk ki eltemetett dolgainkat a gyógyulásunk érdekében, szállhatunk szembe félelmeinkkel, döbbenhetünk rá a különösen erős „nagy álmaink” jelentőségére. Álmaink, azaz tudattalanunk üzeneteire figyelve gyógyulhatunk, gyógyíthatjuk kapcsolatainkat. Mindez nem misztika, nem kuruzslás, hanem valami, amit nem jól használunk saját magunkból. Aztán álmaink segítségével még jobban megismerve magunkat egyszersmind Istennel való kapcsolatunk is egyre szorosabb lesz. A könyv tele van életből vett példákkal, az írótól megszokott módon „Ádámok és Évák” élik elénk mindazt, ami az írás témája úgy, hogy előkerülnek a Biblia legfontosabb álommal kapcsolatos történetei. (A könyvben található fejezetek eredetileg gyülekezetben elhangzott előadások voltak, később rendezték őket úgy, hogy kötetben is megjelenhessenek. Az előadások életszerűsége és dinamikája a könyvben is tetten érhető.)
Hibája a könyvnek, hogy olyan, mint egy jó ismeretterjesztő dokumentumfilm. Bemutat valamit, bevezet valahová, felkelti az érdeklődésünket, és amikor többet akarunk tudni, vége is van, és marad a hiány. Az erénye ugyanez, olyan, mint egy jó ismeretterjesztő film, amely továbbindít minket, kutatni, keresni többet arról, amit láttunk. Amikor befejezzük ezt a kötetet, a legjobb, ha ezt tesszük, tovább olvasunk, a könyvből nyert alapismeretek után könnyebben fog menni. Gyökössy úgy mutatja be álmot, hogy az Isten általunk elfelejtett nyelve. Könyve nem olcsó álmoskönyv, nem szemfényvesztés, figyelmeztet, hogy amit leír, nem elég, az álmokkal foglalkozni méltó módon kell, avatott szakember segítségével.
Gyökössy ezzel a könyvével is segíteni akart. Bátorságot ad a keresztyéneknek, hogy nem bűn álmodni, nem lényegtelen, fontos, tanulnunk kell, érdemes figyelni. Ismét búvár barátaim jutnak eszembe. Azért mentek a Vörös-tengerre, hogy cápát lássanak. Kérdeztem, hogy nem féltek-e. Egyértelmű volt a válasz: nem. A tengerben az ember vendég, nincs veszélyben, amíg nem bánt semmit, nem viselkedik fenyegetően, nem veszíti el a fejét félelmében. Az álomtengerben tudatos valónk vendég, de nem kell félnünk a tudattalanból felbukkanó történetektől, képektől. Ismerkedni kell velük, tanulni kell őket, hiszen rólunk szólnak, belőlünk fakadnak. Minden álmom én magam vagyok. Akár tetszik, akár nem.