ISTEN ÉS GYERMEKE

a várakozás tükrében

megláttam lelkemben
a gonoszt –

megrettentem

hisz mikor még
a gyengéd és a gyilkos
évek hosszú során
velem egykorú fák
tüzénél melegedtem:

talán lehet még bennem
egy kis jó is –

hittem
reménykedtem

eltékozoltam volna mára
mindent?

minden fényt?

szépet –
erényt?

megrendültem


lehajtom hát fejem
megsemmisülten

s megadón tépem szét
ingem mellemen

hogy megszaggassam
szívem

hátha e vérző jászol láttán
megszán
– megbocsájt –

és betér hozzám mégis

gyermekével Istenem