Első

Örül az igaz, ha látja a megtorlást,
lába a bűnösök vérében fürdik.
Az emberek pedig ezt mondják:
Mégis van az igaznak jutalma!
Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!

Valóban igazat beszéltek,
ti hatalmasok,
és pártatlanul ítélkeztek
az emberek fölött?
Hiszen álnokságon jár az eszetek,
arra törekedtek, hogy az országban
erőszakkal érvényesüljetek.
Istenem, törd össze
szájukban a fogakat!
Zúzd össze, URam,
az oroszlánok állkapcsát!

Pártütők a bűnösök,
már amikor a világra jönnek,
tévelygők a hazugok,
amint megszületnek.
Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz!
Ha lőni akarnak,
nyilaik legyenek tompák!
Mérgük olyan, mint a kígyóméreg,
olyanok, mint a süket vipera,
amelynek oly tompa a füle,
hogy nem hallja a kígyóbűvölőt,
a varázslásban jártas igézőt.
Járjanak úgy, mint a csiga,
amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat,
amely nem látott napvilágot.
Mielőtt tüske nőne cserjéteken,
ragadja el a forgószél,
akár élő, akár elszáradt.
A karmesternek:
A "Ne veszíts el" kezdetű ének
dallamára. Dávid bizonyságtétele.

Második

Hallgasd meg imádságomat, URam,
figyelj segélykiáltásomra!
Könnyeim láttán ne légy néma,
mert jövevény vagyok nálad,
zsellér, mint minden ősöm.
Ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl,
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Íme, arasznyivá tetted napjaimat,
életem ideje semmiség előtted.
Mint egy lehelet, annyit ér
minden ember, aki él. (Szela.)
Így hát mit várhatok, Uram?
Egyedül benned reménykedem!
Ments meg az ellenem vétőktől,
ne engedd, hogy a bolondok
gyalázzanak!
Néma maradok, nem nyitom ki számat,
hiszen te munkálkodsz.
Ezt határoztam: vigyázok szavaimra,
hogy ne vétkezzem nyelvemmel,
megzabolázom számat,
ha gonosz ember kerül elém.
Néma voltam, szótalan,
hallgattam, de ez nem volt jó,
fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem,
míg sóhajtoztam, lángra lobbantam,
nyelvemmel beszélni kezdtem:
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
Add tudtomra, URam, életem végét,
meddig tart napjaim sora,
hadd tudjam meg,
milyen mulandó vagyok!

Árnyékként jár-kel itt az ember,
bizony, hiába vesződik.
Gyűjtöget, de nem tudja,
ki fogja hasznát venni.
Vedd le rólam csapásodat,
elpusztulok sújtó kezed alatt!
A bűn miatt büntetéssel
fenyíted az embert,
tönkreteszed szépségét, mint a moly.
Mint egy lehelet, annyit ér
minden ember. (Szela.)


Harmadik

Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr. Dávid zsoltára. Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat! Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel? Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban? Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre.