....avagy minden, ami az égből jön.

Mi minden jön onnan fentről, az égből vagy azon is túlról? Összehúzott vagy éppen tágranyílt szemekkel bámulunk fölfelé, már ősidőktől fogva.
Csodásan félelmetes, méretre igazító (8.zsoltár) a látvány.
Naprendszer, kvazárok, csillagok, fekete lyukak, ki tudja, még mi minden vesz körül bennünket.

Emlékszünk még a többiekre, ahogyan nem is oly rég még együtt énekeltük a „mennyből az angyal"-t? Én igen...de vajon milyen angyalra gondoltak? Az égből jönnek (persze tudom, hogy messzebbről), mégis milyen sokfélék... Ott van például Wenders filmjének angyala („Berlin felett az ég"), vagy gondoljunk csak az amerikai remake-re, az Angyalok városára. A közelmúltban - 2010 -  pedig megjelentek azok a furcsa, kevéssé szimpatikus egyedeik a „Légió" c. filmből ... és persze itt van a „nagyvárosi angyal" is, akiről Ákos énekel. Gentile Signore Tiziano, gondolt Ön így az angyalokra, amikor a L'Assunta-t festette? Mennyire másnak képzeljük el őket, nem olyannak, mint azok, akik ezt mondták: ne féljetek, nagy örömhírt mondok nektek, dicsőség Istennek, békesség az embernek! Egy tudós teológus azt írta könyve címeként: Isten angyalainak nincsen szárnyuk. Bárha lehetnénk mi is efféle különleges örömhírt mondó igazi égi követek!

Mi minden jön onnan felülről, az égből vagy azon is túlról?

Kikerülhetetlen a látványorgiaként aposztrofált Avatar, amelynek főszereplője „jakesully": death from above"-ként jellemezte magát egyszer. Ha már itt tartunk, eszembe jut, mennyire szörnyülködve láttuk az iraki háború intelligens bombáit és távirányítós rakétáit. Ugyanígy elkeserítő, hogy a bensőnket marcangoló félelmek öltenek testet az idegenekről szóló filmekben, akik onnan felülről/kívülről jönnek. A H.G. Wells írásából készült hangjáték (Világok harca) valódi pánikot okozott Amerikában, annyira valódinak, sőt élő közvetítésnek hitték az egészet! Az X-akták idegenjei sosem voltak megnyerőek, hát még néhány ügynök... mennyivel szimpatikusabb a „Derült égből fasírt" című film, ugye?

Mi minden jön onnan felülről, az égből, vagy azon is túlról?

Az összes női nevű hurrikán, savas eső, legkülönfélébb sugárzások (uva, uvb,uvc) és az a megdöbbentő, áhítatra késztető csoda, amit sarki fénynek hívunk. Éltető eső és absztrakt formájú hópelyhek. Kincses tövű szivárvány, bámulni való naplemente. Eszembe jut egy másik csoda is, amiről így hallottam: „you're a godsend, a blessing from above" éneklik feleségeiknek a DC Talk tagjai.

Felülről lefele, kívülről befelé haladva jutunk most odáig, hogy elmerengjünk a fejünkre visszapottyant imádságokról is. Alulról induló kezdeményezésnek is mondhatnánk ezeket, de felülről hullanak vissza időnként ránk, mert Ő jobban szeret, mintsem hogy realitássá tenné némely kérésünket. Csak a felülről érkezett Lélek tud segíteni, hogy ezeket a titkokat megfejthessük. Milyen nehéz is titokfejtőnek lenni, még nehezebb titoktisztelőnek lenni! Belülről kifelé haladva, ha újra felnézünk, magunkat a „csillagok alatt..." találjuk. Gyönyörködhetünk szárnyaló szívvel, de néha olybá tűnik, mintha nem is lenne olyan egyszerű „Hinni az üres ég alatt" (Heinz Zahrnt). Frappáns és kissé gunyoros a mondat: „az égbolt üres, ezt tudja minden vak..." Milyen sokunk számára üres (vagy annak tűnik) az ég, ahogy a szívünk is.

Mihez kezdjünk ezzel a sokféleséggel, ami onnan felülről jön? Mihez kezdjünk az angyali üzenettel: a félelem-nélküliséggel? Mihez kezdjünk a teremtett világ csodáival: az áhítat lehetőségével? Mihez kezdjünk azzal a rengeteg jelzéssel, amely mind egyfelé vezet?

Esetleg elindulhatunk megkeresni azt, Akinek mindez köszönhető. Éppenséggel válaszolhatunk is a „mit álltok itt az ég felé nézve" kérdésre...

Közben mintha valaki azt súgná nekem: „...minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá..." (Jak.1,17).