Busz gyomrában tenger embert emészt az olajos morajlás. A váltó nyekken, a businessman szájtátó alvása megbicsaklik. Ficánkolnak az aktatáskában a szerződések, a határidők és a cigi. 
Könyvvel a kézben nehéz pillák mögül űzi eszméletre a kényszer a kamasz diákot. 
A szélvédőn egy rovartetem mellé ül a köd. 
Csomag pottyan a vasúti átkelőben, ideges matatást rázva egy banki alkalmazott hölgy kezébe. 
Megálló: még több ember-ügyet nyel el a sárga doboz és pöffent a helyükre nagy füstfelhőt a levegőbe. Kócos ovis kapaszkodik félálomban anyuba, akit szintén csak a kabát és a frizura tart egyben ilyenkor, mikor hajnallik. 
Káromkodik a sofőr, befékez, előz. 
Szalagmunkás rágja a rágót, inkább ezzel ásítsa be az ülést, mint a reggeli stampóval... ma korán kezdte a züllést. 
Nagy kanyar, nagy kavar: dőlnek az állók, esnek a kétségbe. Emberügyek az ügyetlenségbe. Ketyeg az óra. Monoton olajon morajlással emészt az epe-sárga doboz. 
De én csak alszom tovább a tenyeredben.