A szerelem nem életkor-, nem időfüggő, és főleg nem emberválogató.
Már gyermekként is érdeklődünk a másik nem iránt és kíváncsiak vagyunk, hogy vajon ők miért olyan mások, mint mi. „Miért szeretik a fiúk meghúzni a copfomat?" Vagy éppen: „Miért sírnak a lányok, ha nem találják a babájukat?" Itt kezdődhet el: érezzük hogy itt valami különleges rejtély van, amit jó lenne jobban megismerni.

A gyerekekből hirtelen serdülő lesz, és teljesen átértékelődnek a társaikkal kapcsolatos érzéseik. A tinédzserek keresik a helyüket a világban és a szerelmet is meg szeretnék tapasztalni. Kipróbálni minden új dolgot és megtalálni azt, amiben leginkább önmaguk lehetnek. A vágyaikat és a kalandot. Azokat az új érzelmeket szeretnék megélni, amit csak a másik adhat nekik.
A szerelem azonban többről szól. Meg kell tanulniuk az érzelmeiket kezelni és eldönteni, hogy mit várnak el egy kapcsolattól. Mennyire engedik közel magukhoz a párjukat, és hogy mennyire fontos nekik a másik boldogsága is. Talán valakit még magunknál is jobban kell szeretnünk?. A vágy még önmagában nem elég a szerelemhez.
A lángoló érzelmek mellett tisztelni, becsülni is kell egymást, hogy igazán szenvedélyesen tudjunk szeretni.

Kell egy kis idő, mire rájövünk a lényegre: felnőttként már tényleg a lelki társát keresi az ember, azt, akivel majd leéli az egész életét. Sokszor a félelem is felébred, hogy már lekésett a szerelemről és egyedül fog maradni.
De ha megtalálta a párját, akkor is nagy kérdéssekkel kell megküzdenie az embernek, hiszen itt már nem csak egy rövidtávú kapcsolatot lát, hanem akár házasságot is. A házasságot, amelyben az életét elkötelezi valaki mellett, és amelyben hivatalosan is, Isten és emberek előtt egymást felvállalva eggyé válnak.
A házasság után pedig a szerelmük gyümölcseként a gyermekvállaláson kell közösen elgondolkozniuk.  A gyermekáldás egy új élet megteremtése, ami a szerelem legnagyobb ajándéka és csodája.

Nincs szebb, mint amikor egy házasságban két ember egy egész életen át kitart egymás mellett, és a szerelmes pár együtt öregszik meg. Mindenki azt mondja, hogy idővel a szerelem elmúlik, és átalakul egyfajta szeretetté a társunk iránt.
De ez nem magától fog megtörténni: ezt akarni kell, ezért küzdeni kell, együtt, közösen. Szerintem időskorban teljesedik ki igazán, hogy mennyit jelentett nekem a szerelmem, milyen fontos a számomra a másik. Hogy tényleg, ahogyan megfogadták fiatalon: „egészségben-betegségben" kitartanak egymás mellett, és a másikat „sem boldog, sem boldogtalan állapotában el nem hagyom."
Az egymáshoz való kölcsönös hűség is záloga az együtt maradásnak. Közösen tudnak szembe nézni az elkerülhetetlen elválással, a halállal. Erőt és bátorítást ad visszaemlékezni a közös múltjukra, a boldog pillanatokra, az együtt töltött évtizedekre, amiben voltak közös örömök, de küzdelmek, harcok, még esetleg fájó események is, de ez is még inkább összekovácsolta a kettőt eggyé. Újraéled bennük minden érzés, amit együtt éltek át, és talán így könnyebben tudják elengedni az életet, amelyben Isten egy hozzájuk illő társsal ajándékozta meg őket, így az teljessé válhatott. Az elválás a hívők számára is ugyanúgy fájdalmas, de ugyanakkor a viszontlátás reményével a szívben, Istenbe vetett bizalommal telve: a szerelem tovább él.

A Szentírásban is olvashatunk a szerelemről: „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." /1 Móz 2, 18./ Isten segítőtársat teremtett az ember mellé, aki kiegészítette őt és így váltak egy egésszé. „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." /1 Móz 2, 24./ Nem véletlen, hogy Isten így alkotott meg minket. Már születésünkkor szeretetre van szükségünk, és ezt a szeretetet a legjobban úgy tudjuk megkapni, ha szerelemből fogantatunk. Ez is ajándék az embernek, amit úgy tudunk meghálálni, hogy a párkapcsolatunk központjába is Istent helyezzük. Ő nem befurakodni akar a két ember közé, hanem megerősíteni az összetartozást, áldását adni a közös életre. Az a párkapcsolat, amelyben Isten tényleg jelen van, tartós lesz, mint a hármas kötelék, nem szakad el, nagy terhek hordozására képes.