Ugye nem kell sokáig gondolkoznunk azon, ha el akarjuk képzelni azt, hogy milyen is az az ember, „akinek csak AZON jár az esze"? Legtöbbeknek tapasztalatom szerint egy olyan tipikus fickó jut az eszébe, akinek a szeme sem áll jól. Persze ma már modern világban élünk, ahol sokszor már egy nő is kimondja, hogy csak a szexre kellesz. Aztán vannak olyanok is, akik látszatra pont ettől a szexcentrikus párkapcsolati szemlélettől szenvednek. Közöttük is egy speciális csoportnak számít a hölgyeknek egy olyan csoportja, akiknek huszonéves korukban sem jött még össze egyetlen párkapcsolat sem. Ne gondoljuk azt, hogy azért, mert csúnyák, buták, vagy nem foglalkoztatja őket a párkapcsolat.

Nemrégiben egy előadás után odajött hozzám egy fiatal nő, aki huszonöt éves volt, s azt mesélte nekem, hogy ma szinte lehetetlen keresztyén párkapcsolatot létesíteni, mivel a fiúk közül szinte senki nem akarja megvárni a nászéjszakát, márpedig ő szüzességben akar férjhez menni. Több tucatnyi hívő nő mesélte már el nekem ezt a problémát, s jelentős időre s tapasztalatra volt szükségem, míg megértettem, hogy a nőknek ez a csoportja igazából nem különbözik a férfiak „azon" csoportjáról, akinek „csak a szexen jár az esze". Miért is?
A legutolsó ilyen beszélgetésemből szeretnék néhány tapasztalatot megosztani Veled:
Irmán látszott, hogy tényleg bántja, hogy nem talál társat magának, s szinte sírva mondta ki a nehéz szavakat, melynek lényege a férfiak mohó, türelmetlen szexuális vágya, s a keresztyéni szüzességi eszménykép megtartásának fontossága volt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy milyen párkapcsolata volt eddig, akkor azt válaszolta, hogy még sohasem volt neki egy kapcsolata sem. Hihetetlennek tűnt, mert csinosan öltözött, szép leányzó volt, aki igen intelligensen, választékosan tudta magát kifejezni. Amikor néhány percnyi beszélgetés után megkérdeztem tőle, hogy neki miért csak a szexen jár az esze, akkor meglepődött. „Hiszen én csak Isten akaratát akarom cselekedni, s elkerülni a tisztátalanságot" - mondta megütközve. Megkérdeztem tőle, hogy mindenben ilyen komolyan veszi-e Isten akaratát? Tiszteli-e szüleit, elfogadja-e azokat az embereket is, akik másképpen gondolkoznak, mint ő? Ugyanilyen erővel kerüli-e önmaga s mások megítélését, az irigységet, a féltékenységet, a bizalmatlanságot, mint a szexuális tisztátalanságot? Nagyot sóhajtva mondta ki, hogy sajnos nem. Amikor azt kérdeztem, hogy szexuálisan tisztának érzi-e magát, akkor sírva fakadt. „Állandóan azon jár az eszem" - suttogta fátyolos hangon.

Most a cikk keretei csak azt engedik meg, hogy néhány kérdést megismételjek azokból, amit Irmának feltettem. Tűnődj el kérlek ezeken, ha foglalkoztat ez a téma Téged is!

Ha nem volt még sohasem párkapcsolatod, akkor honnan veszed, hogy a férfiak mind csak azt akarják?

Ha még éppen csak ismerkedsz egy férfivel, akkor mit keres egy (általános, tuti biztos) férfiúi szexualitásról szóló kép az agyadban (tán az a férfi ott az ifjúsági alkalmon, a buszmegállóban, a moziban, vagy a parkban rögtön le akarna teperni téged)?

Ha egy még el sem indult kapcsolatban egyből a szüzességi fogadalmadról beszélsz egy férfinek, akkor ezzel milyen képet, elképzelést közvetítesz felé vagy róla?

Mit spórolsz meg, ha a jövő kontrollálására (nem lesz szex addig, míg...) áldozod a figyelmedet s az energiádat, ahelyett, hogy megéld a jelen pillanatban a szeretet/szerelem azon kifejeződési módját, ami éppen most lenne soron?

Mit keresel, mire vágysz igazán, amikor ennyi figyelmet szentelsz a szexualitásnak?

Mi történne, ha a jövő kontrollálását felcserélnéd bizalomra?

Mi lenne akkor, ha megtörténne mégis egy szexuális aktus az esküvő előtt?

Miért figyelsz annyit a szexre? Szerinted az intimitás egyenlő a fizikai szexualitással?

Hogyan fedezheted fel azt, hogy a bizalom is választható?

Tapasztalatom az, hogy férfiak s nők tömegei tudattalan együttes menekülőúton rohannak el a szeretettől, a megnyílástól, az odaadástól, az intimitástól. Milliónyi negatív kép uralja a férfit s a nőt a férfiasságról s a nőiességről. Hatalmas dolog az, amikor az ember megadja magát, nem menekül többé, hanem magát kiszolgáltatva elindul, hogy felfedezze a szeretet, az intimitás útját. Ehhez azonban szükséges felismerni, hogy sok olyan tapasztalati kép és elképzelés él bennem, ami megváltásra szorul. Az önigazságom, a régi tudásom feladása a megváltás elfogadásának kulcsa. A megismerési folyamatban igazában mindig önmagunkat ismerhetjük meg. Azt az önmagunkat, aki Istentől való, aki a szerető, s ennek a megismerési folyamatnak egy pontján felismerhetjük Istennel való egységünket a Szentlélek által. A szerelem kiváló út ehhez. A házasságban ez a folyamat pedig kiteljesedhet. Ha szeretem a látható, megfogható társamat, akkor az absztrakt, az elvont szeretet, Isten szeretete könnyen megtörténhet. Ha a megfogható, látható szerelmet nem élem meg, akkor vajon hogyan tudom megélni a láthatatlan, a megfoghatatlant?
Végül: ebben a cikkben nem foglalok állást a házasság előtti szexualitás ügyében - szerintem erre nincs is szükség. Szeretni lehet úgy is, ha soha, senkivel nem egyesülök fizikailag. Szeretni lehet úgy is, ha szexuálisan egyesülök a másikkal. „A teljes szeretet kiűzi a félelmet", ezért inkább arra figyeljünk, hogy az életünkben a félelemnél az odaadás fontosabb legyen.