Ha van egy családi titok,
Amin senki sem vihog:
Rád nehezedik, lever,
Mint egy hatalmas nagy teher.
Szabadulj hát meg tőle nyomban,
S élj szabadon; hányszor mondjam?

1978 fogcsikorgató hideg telén született történetem főhőse: László. Egy Pest közeli csendes kis településen látott napvilágot. Ugyan nem tervezték az apró jövevényt szülei, de a kis kerek képű fiúcskát nem volt nehéz hamar megszeretni. A szülei lehetőségeikhez mérten mindent megadtak neki. Igyekeztek a lehető legjobb tudásuk szerint nevelni. Viszont ahhoz, hogy tisztán lássuk a történetet, egy kicsit vissza kell tekernünk az idő kerekét, hisz a születése előtti események nagyban befolyásolták Laci életét.

Talán egy ártalmatlan pillantással, csókkal kezdődött az a bimbózó szerelem, amely Laci leendő édesanyja és az ő nevelőapja között alakult ki. Nem tudták és talán nem is akarták titokban kezelni kapcsolatukat. Ez természetesen hatalmas ellentéteket szült a családban. Felbomlottak házasságok, megromlottak szülő-gyerek kapcsolatok, de a viták, veszekedések ellenére ők ketten, a kitagadottak együtt maradtak. Nem érdekelte őket a harag, a fenyegetés, a düh, amit kaptak, hisz szerelmesek voltak és úgy érezték, mindent meg tudnak oldani ketten. Összeházasodtak és az imént említett kis településre költöztek, távol mindentől és mindenkitől. Düledező kis viskó volt ez egy saroktelken, amit ők akkor palotának láttak. Teltek-múltak a hetek, hónapok, mígnem egyszer a boldog pár női tagján jelentkeztek a terhesség jelei, ami mindkettőjüknek meglepetést okozott. Hősünket nem várta a mamája, hisz tele volt félelemmel és aggodalommal a jövőjüket illetően, mégis megtartotta, kihordta s végül Lászlónak nevezte a fiát. Gyorsan beindultak az anyai ösztönök s megszerették a kis jövevényt. Sok mindent tehettek vele: nevelhették, óvhatták, játszhattak vele, csak egyet nem: nem mutathatták meg a nagyszüleinek. Ahogy cseperedett a jövevény, úgy cseperedtek a gondok is. Laci apja dolgozott éjjel-nappal, túlórákat, plusz napokat vállalt, csak azért, hogy a párjának és a fiának a lehetőségeihez képest minél többet tudjon adni. De ezt nem lehet sokáig csinálni. A túlterheltség, a kor és az ital elvitte azt a férfit, aki dacolva mindennel és mindenkivel, meghazudtolva a természet törvényeit nemzette őt.
Tanácstalan volt Laci anyja, hogy most mitévő legyen. Ott állt a hároméves kisfiával a vidéki házban. Hatalmas döntésre szánta el magát. Kapcsolatba lépett Laci nagypapájával, aki akkor Pesten lakott. Érezte, hogy meg kell alázkodnia ahhoz, hogy akár csak a szőnyeg alatt is, de visszakússzon a szülői házba. Visszafogadták és úgy tettek, mintha nem történt volna semmi. Viszont a levegőben és a lelkekben ott maradt a titok okozta feszültség.
Nem beszéltek róla senkinek, de jelen volt. Laci is érezte ezt, de csak akkor értette meg igazán szülei és nagyapja gondolatait, amikor 18 évesen először hallotta a születése előtti események történetét. Bár akkor ez az egész még nem érdekelte. Nem gondolta, hogy bármi jelentősége is volna rá nézve annak a homályos titoknak, amely körüllengte életét.
Aztán 24 éves korában az intenzív osztályon ébredt heroin-túladagolás miatt. Nem ez az esemény vezetett az önpusztítás kálváriájába, de a kimondatlan titok okozta feszültség, amely befolyásolta a körülötte élők, így az Ő életét is, hatalmas terhet jelentett a családnak. A feszültségekkel teli életre pedig a legjobb gyógyszerek a drogok, amik érzéstelenítenek. Megszüntetik a feszültséget és nem lesz sem félelem, sem fogcsikorgatás. Egy darabig. Aztán jönnek a következmények, de ez már másik történet.
László jelenleg több mint két éve absztinens szenvedélybeteg, 10 évnyi vesszőfutás után.