„TABUK NÉLKÜL" – ez a neve annak a kezdeményezésnek, melynek hatására 12 igencsak különböző ember beköltözött egy villába, hogy részt vegyenek egy nyilvános kísérletben, s együtt töltsenek egy tabuk nélküli hetet.

Egy tabu azonban mégiscsak beférkőzött a nemes kezdeményezés kulisszái közé, ugyanis mindenkinek alá kellett írnia egy szerződést, hogy egy hétnél korábban nem hagyhatja el a villát, mivel a „kiüresedéstől" való félelem igen nagy úr, s a közvetítő tévétársaság számára a veszteség szó hatalmas TABUnak számít.

A nyitóesten összejött tehát 12 ember, kiknek első feladata az volt, hogy összeállítsák a hét programját. Mindenki javaslatának helyet kellett kapnia a heti tervben, s mindenkinek minden programban részt kellett vennie. A szombat esti nyitóadásból szemezgetünk most:
a szót rögtön Nyerő Péter topmenedzser ragadja magához: – Ebből a hétből a legtöbbet kell kihoznunk, elvárom, hogy mindenki teljes erőből beletegye magát mindabba, ami ránk vár! Csak akkor jöhetünk ki jól ebből a közös hétből, ha mindenki 120%-ot nyújt. – Csatlakozom a felvetéshez – szólal meg tétován Lusta Lujza, a 18. életévét éppen betöltő, érettségijét elhalasztó tanuló. Legyünk rohadt lazák, s használjuk ki teljesen a jakuzzit, a medencét, a bárt s a szuper kérót! – Ekkor Polit Irma javaslata következett: mivel az egész országban nagy a nélkülözés, javaslom, hogy mi is csak naponta kétszer együnk, s ne éljünk a luxuscikkekkel, hogy ezzel is kimutassuk szolidaritásunkat a nehézsorsú emberekkel.
– A kajálás csökkentésében benne vagyok, ám azért a jófajta borocskákat, pálinkácskákat ne vessük meg! Ezzel a médián keresztül is sokat tehetnénk a hungarikumok jó reklámjáért – kampányolt Nagy Ivó hangosan. – Az éj, csupa kéj, s ha már így összejöttünk, akkor javaslom, hogy próbáljunk ki minden jót: a testem minden este másnak adom, sőt, akár másoknak is egyszerre – lihegte egy hölgy, kinek névtábláján csak ennyi állt: Szexella.
– Könyörgöm, legalább a reggeleket szenteljük az Úrnak, s kezdjük bűnbánó áhítattal a napot! – válaszolt az előző felvetésre Kegyes Elek –, hogy ne jussunk Sodoma és Gomorra sorsára!
– Jó ötlet, ám minden reggel más vallási rendtartás szerint legyen az istentisztelet. Ragaszkodom a reinkarnációs liturgiához is, s igazán szólva jó lenne összevonni egy ősmagyar buddhista szertartásba az alternatív áhítatos formákat! – követelte Spirit Borbála.
A nyitó adásban szóhoz jutott még a többi villalakó is: Karcsi bácsi a 70+ nyugdíjasok képviseletében, Csóró László hajléktalan, Kotlós Edina nagycsaládos anyuka, Szakértő Pál, az Értelmiségi Tömörülés szóvivője, valamint Lakatos Teca, a legnagyobb hazai kisebbség reménysége is.

Egy hét együtt, tabuk nélkül. Milyen lenne ez egy ilyen színes közegben? Milyen lenne, ha én – az olvasó, a kívülálló – is ott lennék 11 tőlem különböző értékeket valló s élő embertársam között, egy légtérben összezárva tabuk nélkül?
Földünkön jelen pillanatban egy légtérben vagyunk több milliárd olyan emberrel, akik élnek, de teljesen más elképzelésekkel, mint mi. A televízión, az interneten s az utazásokon keresztül olyan nézőpontokhoz, tapasztalatokhoz jutunk, amelyek megkérdőjelezhetik vagy támogathatják a sajátunkat. Mások tabuit látva nevetünk, de mások is nevetnek, amikor a mi tabuinkat látják. A tabuk sorozatos megdőlése korunkban egyszerre felemelő és félelmetes. A tabuk mögött mindig ott rejtőzködik a félelem. Amikor azonban eltűnik egy tabu, a félelem új formát keres magának.
Igazában nekünk nem is a tabukkal van dolgunk, hanem a bátorsággal, az életet élni akarással. Hiszen az odaadás, „a teljes szeretet az, ami kiűzi a félelmet". Figyeljünk arra, hogy van választásunk, s ha az Életet választjuk, akkor egyre inkább gyengülni kezd a félelem! Ha a tabukkal harcolunk, akkor a félelemre figyelünk, s azt konzerváljuk. Ennek eredménye pedig egy új, más formájú tabu. Ha a tabura nézve élünk, akkor is a félelemre figyelünk.
A tabu önmagában nem rossz, hiszen megvédhet akkor, amikor még nem vagyunk felkészülve a szembenézésre, a felvállalásra. Ám minden tabu sorsa az, hogy megdőljön mint tabu, amint a mi elhívásunk is az, hogy növekedjünk a szeretetben, mely lehetővé teszi a legkülönbözőbb tabuk s a mögöttes félelmek feloldódását. Ebben a folyamatban megerősödve a Villában is bátran, szeretettel telve tölthetnénk el egy hetet úgy, hogy az áldásunkra lenne, s mi is mások számára áldások lehetnénk, csakúgy, mint a Föld nevű bolygó bármelyik zugában.