Mindössze tizenkilenc éves vagyok, mégis legalább huszonötször volt már az életem során kormányváltás.
Igaz, e kormányváltások során is mindössze két párt vetekedett a győzelemért. Az egyik balga volt...
a tizenkilenc év nagyobbik részében ő irányította az életem, de be kell ismernem, elég gyatra munkát végzett.
Volt ott azonban más is, aki bár nem sokat költött a kampányra, vezetésével mégis sokkal eredményesebben zártam az éveket. 

- Uram, vedd át az irányítást az életem felett, hiszen Te úgyis a legjobbat tartogatod a számomra. Kérlek, légy te a trónuson!
- Jól van, kedvesem, de akkor szállj le!
- Rendben.
...
   (vagy inkább osztozzunk) 

Hívő barátaim életében gyakran veszem észre döntéshozatalnál, hogy amiatt, hogy Isten vezetésében akarnak járni, az Úr akaratának eleget tenni, frusztrálttá és bizonytalanná válnak. De mindezek fényében mégis hogyan kéne élnünk és éltetnünk? Elvégre is Isten a legtöbbünknek ritkán ad annyira konkrét instrukciókat, mint szeretnénk, s talán éppen ezért érezzük azt, hogy bizonyos döntéseknél sokszor " itt a piros hol a piros?" játékba torkollanak próbálkozásaink. 

Személy szerint azt hiszem, azért nagyon nehéz ez, mert nehezen találjuk meg az egyensúlyt. Hiszen a legegyszerűbb az lenne, ha ölbe tett kézzel, felpakolt lábakkal a szerda esti Doktor House reklámszünetében várnánk Istentől az eget rengető változásokat. Isten valóban meg akar szabadítani bennünket az aggódás és frusztráltság láncaitól, s szeretné akarata által vezetni életünket, de nem kívánja, hogy azt a körülbelül 1,3 kg-ot nyomó szervünket, amelyet kétségkívül nagy gonddal teremtett, abszolút fölöslegesen hordjunk a koponyánkban.
A legtöbb hívő bölcsességért könyörög (Salamon óta igencsak közkedvelt imatéma lett), de ha az Atya valóban megajándékoz a bölcsességgel, sokszor nem merjük „használni". 

Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!
Péld. 4, 5 

Szinte közhellyé nőtte ki magát az egyházban a „ha kimész a világba" mondatocska, mely számomra mindig is sántított valamelyest, hiszen nekem úgy tűnik, valamilyen úton-módon én is éppen abba a világba csöppentem, amelybe a többi ember. Kezdve tehát azzal, hogy sok hívő dal mellett rengeteg nem keresztény szám is épp úgy meg tud nyugtatni, nem vagyok ellene az orvostudománynak sem. Hiszem, hogy Isten gyógyszerek nélkül is meg tud gyógyítani, de nem gondolom, hogy ha beteg lennék, vissza kéne utasítanom az orvosi beavatkozás lehetőségét, mert nem személyesen egy mosolygós arcú göndör angyalka adta kezembe az aszpirint. Belátom persze, hogy ezekkel a mondatokkal kissé feszegetem a húrt, de mindezt csak azért írom, mert szétnézve a közvetlen környezetemben nem egy ilyen esettel találkoztam, ahol ilyen módon – talán provokatívan fog hatni –, de a bölcsesség hiányában hozott döntés következménye egy emberi élet elvesztése volt. Isten gyermekéjé. 

Mégis hogyan lehetséges megtalálni az egyensúlyt a vezető és vezetett szerepek között? 

Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. 
Péld. 16. 1-3. 

Az egyensúly mozgatórugója tehát az Istennel való napi közvetlen kapcsolat, melynek talpköve pedig az alapos igeismeret. Olvasva soraimat azt mondod magadban: mondj valami újat! Ennél többet azonban nehéz mondani, a problémásabb része ugyanis az ige gyakorlatba helyezése. Újra és újra figyelmeztetnünk kell magunkat arra, hogy adjuk át Istennek a gyeplőt, s hagyjuk abba az aggodalmaskodást. Az ember tervez. Tervez nívós egyetemről való diplomát, jó karriert, szép családot, jól fizető állást, gyönyörű kertes házat. Természetes, hogy mindenki be akarja biztosítani magát, azt azonban nem árt szem előtt tartanunk, hogy alapvetően nem erre a világra kell berendezkednünk. Amíg azonban itt vagyunk, fontos, hogy napi kapcsolatban legyünk Istennel. Ha hisszük, hogy Isten jó, s hogy számunkra is a tökéleteset tartogatja, késznek kell lennünk elfogadni tőle a vezetést. Igei vezetést a Bibliából, személyes vezetést az imák által véve, salamoni bölcsességgel meghozni döntéseinket – ez Isten akarata. És hogy mi a te személyes elhívásod, mi a terve veled a Mindenhatónak? Újabb agyongyötört, ám igaznak bizonyuló klisével kell zárnom: Isten útjai kifürkészhetetlenek.