„Az asszonynak a konyhában a helye!” – halljuk azoktól a férfiaktól, akik tradicionálisabb családképpel bírnak. Egyszerűbben: akik otthon főnökként viselkednek. Van, aki ezt túlzásba viszi és verbális, aztán testi erőszakot alkalmaz, hogy hatalmát, főnök szerepét megerősítse, megtartsa. Ma már egyre többet beszélünk a családon belüli erőszakról, aminek rengeteg oka van, s ezek közül az egyik a rossz vezetés a családban.
A másik véglet, amikor az asszony a főnök, a férfinek pedig joga van meghunyászkodni. Ez is sokféle okból lehet, és itt is felmerül a vezetés rossz értelmezése.
A harmadik véglet, amikor a gyerek a főnök, aki mindent megkap, mert mindent kierőszakol. Addig hisztizik, amíg el nem éri egyre féktelenebb vágyának célját. A szülők pedig rabszolga módjára teljesítik „szemük fénye” minden kívánságát. 

Lehet-e egyensúlyt teremteni a három véglet közt? Van-e megoldás a családon belüli elnyomó-elnyomott szerepek feloldására?
A bibliai emberkép alapvető választ ad erre. Ha jól működnek a férfi-nő, szülő-gyermek szerepek, akkor a család is működőképes. A férfiak szeretik és megbecsülik feleségüket, a feleségek engedelmeskednek férjüknek, a gyermekek szüleiknek, a szülők pedig nem ingerlik gyermekeiket. Tömören összefoglalva ezt írja Pál a családon belüli szerepekről. Azonban Pált is lehet kritizálni, hiszen erősen férfiközpontú zsidó kultúrában nőtt fel, ami meghatározta a családról alkotott képét, és valószínű, hogy ő is ilyen családban nőtt fel, ezt a mintát kapta. Mégis: a tapasztalat Pált igazolja. Ehhez azonban az kell, hogy jól értelmezzük az általa leírt újszövetségi családmodellt. 
Férfi és nő szerepe: szeretet és engedelmesség. Akkor működik igazán, ha a szeretet és engedelmesség mindkét oldalon feltétel nélkül megvan. Mert hiába engedelmes egy feleség, ha a férj zsarnok, és hiába szeret a férj, ha a felesége mindig szembemegy vele. Hiába engedelmes a férj, ha a felesége uralkodik rajta, és hiába szeret a feleség, ha a férj külön utakon jár. Mindkét oldalról szükséges a szeretet és engedelmesség, szükséges a kölcsönösség. Ez a házassági szövetség alapja. Ebben tudják közösen kialakítani azt a férj- és feleségszerepet, ami nekik a legmegfelelőbb. Így tudják az egyensúlyt fenntartani és elkerülni azt, hogy az egyikből agresszor, a másikból áldozat legyen. Ebből a szövetségen alapuló, kölcsönösen szeretetteli és engedelmességre törekvő kapcsolatból kialakuló férj- és feleségszerep olyan új identitást jelent, ami biztonságot ad mind a férfinek, mind a nőnek. A házasság első éveiben ez a legnagyobb feladat, amit meg kell oldaniuk.
Az első gyermek megszületésével megszületik az édesanya és az édesapa is. Születésük hasonlóan nehéz, fájdalommal teli. Rengeteg új feladat, helyzet, amivel szembe kell nézni. Ki kell alakítani egy teljesen új identitást. Alig vált férj a férfiból, feleség a nőből, máris szülővé kell alakulniuk. Ez rengeteg új lehetőséget rejt magában és még több buktatót. Ha alapvetően eltolt férj-feleség szerepben lesznek szülőkké, ahol már ébredezik az agresszor és az áldozat, akkor mindez kibővül a szülői szerepekben is, és a gyermek is bevonódik a kibillent egyensúlyba, akaratlanul is fenntartva azt. És a csírájában megjelent „főnök” rohamos növekedésnek indul. Mindezt fűszerezik a különféle játszmák, anyagi nehézségek, nagyszülőkkel való kapcsolat.
 Ideális esetben a férj és a feleség édesapaként és édesanyaként a már megteremtett egyensúlyra törekszik. Felülkerekedik a szeretet és az engedelmesség, kölcsönösen támogatják egymást a szülővé válásban. És a gyermek ebben az egyensúlyban felnőve, megtalálja a helyét, ami biztonságos számára. Ebben az egyensúlyban a szülők is képesek határokat szabni gyermeküknek, ezzel megvédve attól a családot, hogy a gyerekből zsarnok, belőlük szolga legyen.           

Ki vezet a családban? Ki a főnök? Szerintem az a jó, ha nincs konkrét főnök, hanem közösen kialakított, egyensúlyban tartott szerepek vannak, amik mindenkinek biztonságot és védelmet nyújtanak. Mindez mégsem megy vezetés nélkül. Itt válik igazán fontossá a bibliai emberkép másik oldala, az Istennel való kapcsolat fontossága. Itt viszont fontos kimondani, hogy Isten a főnök. Nem zsarnok, aki követel és elnyom, nem libertinista, aki a gyeplőt a lovak közé dobja, hanem szeretettel, figyelmesen vezető főnök. Olyan, aki az egyensúlyt támogatja, és segít, hogy megőrizzük. És segít, ha az egyensúly kibillen és valaki túl nagy hatalomhoz jut a családon belül.
 Számomra Isten vezetése a családban nem konkrét utasításokat jelent bibliai Igéken keresztül, hanem ennél sokkal többet. Szabadságot arra, hogy minden családtag, a többiek segítségével, megélje önmagát, fejlődhessen az identitása és a szerepében jól érezze magát. Szabadságot arra, hogy a család jól működjön.