peremvidéken lépdel
résdobok verte gyász-ütem
tölti be boldog szigetét
korallgyűrű övezte lépteit
mélyvízi álmát a test szigetéről
mely úszik mint a bennszülött kanu
hullám-utakon járó lélek-vesztő
ki tartja fenn a hullámok hegyén
ki tartja keresztcsontjánál fogva
hogy lejönni sem bír többé
csak imádkozni nyitott szemmel
miért engem miért pont engem
küldesz a hullámok közé

amikor a jelentkezésemet
olvasta a lelkész nem volt nyugtom
remegve ültem a széken
becsukott szemmel imádkoztam
hogy kutassam Isten akaratát
egyszer megjelent egy kép előttem
tengert láttam méteres hullámokkal
láttam magamat feküdni a tengeren
a hullámokon és nem tudtam lejönni
egy ember tartott a keresztcsontnál fogva
megijedtem és felnyitottam a szememet
a lelkész még mindig olvasott
imádkozni kezdtem újra
de megint azt a képet láttam
nem csuktam be a szemem többé

peremvidéken lépdel
résdobok verte lét-ütem
tölti be boldog szigetét
korallgyűrű övezte léptei
nyomán virágok fakadnak
mosolyvirágok a fekete arcokon
te Margit ezentúl mindig valami
spanyolfal mögött énekeljünk
milyen jó volt hogy csak hallottak
de nem láttak minket
virágba borul a sziget ünnepenként
virágok lepte spanyolfal
mögött valaki énekel
valaki táncol

fázom kívül s belül
mióta az örök nyár hazáját
elhagytam nem volt hol
felmelegednem mintha az örök
tél hazájába jutottam volna
vágyom nagyon vágyom
a nyár melegére ott nem volt
honvágyam sosem de mióta
onnan eljöttem sokat kell
a honvágy ellen küzdenem

peremvidéken lépdel
résdobok verte szív-ütem
tölti be újra szigetét
korallgyűrű övezte léptein
túl egy kanu indul
parányi lélek-vesztő
vagy szitakötő inkább
szárnyai tartják a nyár hegyén
egyensúlyozzák a hullámokon
mintha csak virágok fölött
a test szigete fölött röpködne
ami ünnepi díszben
fehérbe öltözve várja