Rutin

Szokások, melyek átveszik a hatalmat a gondolkodásunk felett

Így, most szépen tekerje balra a kormányt, jó, most nézzen a tükörbe, látja a csíkos bóját?, jó, így, lassan, lassan, most még lassabban tolasson hátra, próbálja a tükröt is nézni és nézzen hátra is, jó lesz, csak lassan, kicsit balra, ennyire nem kell, finoman a kormányt, most hozza egyenesbe, fék, lassan még egy kicsit hátra. Na egész jó. Beparkoltunk. Most kipróbáljuk az ipszilont. Hajtson ki. Index. Először menjünk lassan előre, jó, ennél lehet határozottabban is, oda a zöld korlát és a fa közé állunk be, mintha egy út két ága lenne, mondhatjuk kígyónyelvnek is, jó, akkor most rükverc, nem kell egészen visszamenni, a kormányt ellentétesen tekerjük, nézzen hátra, mert mindig lehet ott valami, jó, jó, lassan, eddig jó, elég, most egyes, forduljon lassan jobbra, nem ütjük el a másik versenyzőt, jó, jó, nagy ívben, forduljon ki az útra. Így jó is lesz. Látja, egyre jobban megy, meg lehet ezt tanulni! Nem is olyan bonyolult.

A rutinpályán

 

Istennek Szentlelke, szállj re mireánk, s vezess el minket szent igéd és sákramentumod által a Jézus Krisztussal való közösségre. Ámen.

Hallgassátok meg, atyámfiai, mi módon szerezte Jézus Krisztus az úri szent vacsora sákramentumát. A legbővebben elénk adja ezt Pál apostol a korinthusbeli gyülekezethez írott első levele 11. fejezetében a 23. verssel kezdődően így:

Hallottuk az igét és szemünk előtt vannak a látható jegyek. Az Úr érettünk való halálát hirdeti és annak jótéteményét kínálja nekünk, hogy felkészítsen minket az Ő visszajövetelére. Próbáljuk meg azért magunkat és adjunk hálát Istennek megtartó szeretetéért, és valljuk meg bűneinket imádáságban:

Bűneink megvallása után tegyünk vallást hitünkről! Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Bűnbánattartásunk és hitvallástételünk után – a szent jegyek vétele előtt, egyházunk szokása szerint – feleljünk a következő kérdésekre:

1. Hiszitek-e, hogy ebben a sákramentumban adja nekünk az Úr Jézus Krisztus, a Szentlélek által, bűneink bocsánatára és lelkünk örök üdvösségére az Ő szent testét és vérét?
2. Hiszitek-e, hogy e szent vacsora Krisztussal és az Ő szent egyházával való közösségnek és a megszentelt életnek jele és pecsétje?
3. Ígéritek-e, hogy hálából odaszánjátok magatokat élő, szent és Istennek kedves áldozatul?

Most azért én, mint az Uramnak, a Jézus Krisztusnak méltatlan bár, de elhívott szolgája, hirdetem néktek bűneitek bocsánatát és az örök életet, melyet megád a mi Urunk Istenünk ingyen kegyelemből az Ő szent Fiáért mindnyájunknak. Ámen.
Most pedig, Testvéreim, járuljatok a szent asztalhoz, alázatos szívvel és szép renddel.

Református úrvacsorai liturgia

 

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné. Wolfné. Wolfné.

Örkény István: Trilla (Egypercesek)

 

Fogjuk az aprónkat, vagyis előhalásszuk a pénztárcát a zsebünkből, és kivesszük a megfelelő pénzérméket. Az olcsóbbaknál már 50-60 Forinttól is kapunk egy jó kis frissítőt, az igényesebbeknél 100-120 Forint. Azok a jobb gépek, melyek maguk őrlik az anyagot. Egy kis résen, általában mellmagasságban, bedobjuk a pénzt, majd következik a kiválasztás. Először is van cukor-előválasztó gomb, ez általában öt kis lámpából, ledből áll, s többnyire középre van beállítva. Ha nem szeretjük édesen, akkor a negatív felé kell nyomkodni, ha pedig éppen cukrosan isszuk, akkor a jobb irányba kell vezérelnünk, legalább két egységet. Így nyerjük a számunkra megfelelő édességű italt. Majd a legnehezebb rész következik, kiválasztani a legkívánatosabb italt. Ez lehet presszó kávé simán vagy tejjel. Igényesebb készülékeknél még azt is megválaszthatjuk, hogy „főzött" vagy instant italt iszunk. Folytatva a sort lehet választani hosszúkávét, szintén tejjel vagy anélkül. Aztán sok variáció van még: tejeskávé, cafe au lait, capuccino, krémcappucino, olasz cappucino, mocaccino, kapucíner. És még megemlíthetjük a sokféle kakaót és forró csokikat is (fehér és fekete). Na, ha túl vagyunk a nehéz döntésen, akkor nem bizonytalankodó kézzel megnyomjuk a gombot. Itt is vigyázni kell, mert időnként megcsalhat a szemünk, s véletlenül egy sorral lejjebb nyomjuk meg a billentyűt, és még mi csodálkozunk, hogy mást kapunk. Aztán elkezd dolgozni a gép, kattog, karrog, berreg, burrog, folyik, adagol, sípol majd kiírja hogy kész, néha hogy fertig, máskor meg hogy ready. Az ital elvehető. Jó étvágyat. Helyesebben jó felfrissülést.

Egy kávéautomata előtt

 

- Szívem.
- Nos?
- Látom, újságot olvasol. Nem akarnálak zavarni.
- Úgyis abbahagytam, csöppet sem zavarsz.
- Tudniillik eszembe jutott valami.
- Micsoda?
- Van egy gondolatom.
- Kíváncsivá teszel.
- De nem tartalak föl?
- Legkevésbé se. Mondd már, ne izgass.
- Hát csupán az...
- Nos?
- Azon spekuláltam, szívecském, mit szólnál egy teához?
- Hm.
- Igen. Egy finom teácska. Ceyloni vagy kínai. Esetleg Earl Grey.
- Most?
- Miért ne?
- Érdekes ötlet. Megfontolandó.
- Az a kérdés, neked mi a véleményed róla.
- Tudod mit? Nem volna éppenséggel ellenemre.
- Valóban?
- És te? Mit szólnál hozzá?
- Nekem, bevallom, jólesnék.
- Csakugyan?
- De igazán nem zökkentelek ki vele?
- Legkevésbé sem. Ellenkezőleg, most már én is kifejezetten kívánnám.
- Ez esetben, szívem, ihatnánk egy-két csészével.
- Elkészítenéd? Én bizony nem bánnám.
- Csak ha te is velem tartasz.
- Okvetlen. Úgyis teatime van, teaidő.
- Akkor igyunk.

Egyébként naponta tizenkétszer teáznak.

Karinthy Ferenc: Angol tea 

Vissza a tartalomjegyzékhez