Isten hozott januárban!

Egyre csak jöttek az újévi üdvözlő üzenetek a telefonomra...

A legtöbb csupán sablonos BÚÉK, vagy sablonos versike, amelyben jól megfértek egymás mellett a csillagfényes álmok, az újévi malac farka, a trombita, a pezsgő és a tál lencse. Kívánsággyárrá lett a mobilom. A jónak kívánása tiszteletre méltó szándék, mégis zavartan olvasgattam a bugyuta csasztuskákat. Boldogságot, egészséget, szerencsét, pénzt kívántak nekem.

A zavar pírja akkor futott el leginkább arcomon, amikor újdonsült ismerősöm felhívott és boldog újesztendőt kívánt, mire lendülettel és vidámsággal telve rázúdítottam újévi terveimet.
De jó neked, hogy ennyi erőd és célod van! - nyögte enerváltan. Hiszen te kívántad, hogy boldog legyen az új évem - replikáztam - vagy ezt csak úgy megszokásból mondtad? Boldogságot kívánsz, s közben meglepődsz, ha valaki tényleg tenni próbál az áhított állapotért?

Elszomorodtam. Lehet, hogy az újévi jókívánságok nem jelentenek semmit? Csupán udvariassági formula az egész? Amolyan kötelező, mert mindenki ezt csinálja. Az üzenetek vastag leplek, melyek befedik, megfojtják igazi vágyunkat. A felszín. Légy boldog! Milyen üres tud lenni ez a mondat.



Gyerekkoromban a rokonok jöttek újévet köszönteni déltájban, mikor kiheverték az alkoholmámoros szilveszter éjszakát. Azt is utáltam, legalább úgy, mint az sms-t. A koszos hólé leolvadt az előszobában csizmájukról - akkor még láttunk havat decemberben! - harsányak voltak, semmitmondóak és idétlenek, mint a versikék.

Ma már nem divat újévköszöntésre indulni. Tökéletesen megfelel az etikettnek, ha kihasználjuk a technika vívmányait. Gondolkodnunk végképp nem kell, tálcán kínálják a megoldásokat. Katt az internetre, ahol lustaságunkat kielégítendő csokorba gyűjtötték az újévi jókívánságokat. Felesleges törni a fejünket, hogy egyik barátunk új állásra, másikuk sikeres vizsgára, vagy éppen bajnoki aranyéremre vágyik. Minek ezzel időt tölteni? Egyenrigmusok villannak fel a kijelzőkön, s válaszként ugyanaz érkezik. Minden szinten uniformizálnak minket. Leszoktatnak arról, hogy odafigyeljünk a másikra, hogy gondolkodjunk akár magunkról, akár másról.

Mondd, te mit szeretnél?
Mit kívánsz annak, akit a legjobban szeretsz?
Mit kívánsz önmagadnak?
Engedd meg magadnak, hogy kívánj valami személyeset, ami csak a tied.
Új év, új vágyak, új remények.
Isten hozott januárban!

Vissza a tartalomjegyzékhez