Carl igazi nem-ember. Mindenre nemet mond. Nem veszi fel a telefont, nem megy el a barátaival szórakozni, nem áll szóba a szomszédaival. Banki ügyintézőként robotol, és minden hitelkérelemre nemet mond. 

Aztán egy igen megváltoztatja az életét. Elmegy egy előadásra, ahol fogadalmat tesz: ezentúl mindenre igent mond. Az élete gyökeresen megváltozik, a barátai visszafogadják, rengeteg kalandban lesz része, új barátokat ismer meg, a munkahelyén előléptetik, megtanul repülőgépet vezetni, koreaiul tanul, megszervezi legjobb barátja menyasszonyának leánybúcsúját, hajléktalanoknak segít és persze a nagybetűs SZERELEM is megtalálja. Itt a vége, fuss el véle! 

Zanzásítva ennyiről szól az Igenember című film. Kicsit vicces, kicsit romantikus és nagyon Jim Carrey-s. Első nézésre némi olcsó, amerikai életvezetés-tanácsadás is van benne. A filmbeli konyhafilozófia szerint a változást a tudatunk idézi elő, a tudatot pedig a külső világ mozgatja. A külső világot pedig mi tudjuk irányítani a döntéseink által. Ezért igent kell mondanunk minden új lehetőségre, hogy „mohón magunkba tömjük az élet finomságait, a szemetet pedig kiürítsük” – ahogy a karizmatikus guru tanítja. Ha nem így teszünk, halottak vagyunk. Vegetáló, robotoló, cél nélküli emberek. Sok szempontból kifogásolható életfilozófia, de érdemes elgondolkodni rajta. 

Eszembe juttatta ez a gondolatsor a Mátrixot. A vegetáló, kiszipolyozott ember igent mond az ébredésre, a változásra, és kitágul számára a világ, megéli a valóságot. Többé már nem „bioenergia-forrás”, hanem szabad emberi lény.
Sokakra ráférne egy fogadalom az igen mellett, egy amolyan sajátos ébredés. Rengeteg kezdeményezést, lehetőséget, új ismeretet, élményeket a nem-ek tesznek tönkre. Sokkal több mindenre mondunk nemet, mint amennyire ésszerű lenne. Így egy idő után unalmas, otthon ülő tv-nézők leszünk, mint Carl.

Az igenek meg tudják változtatni az életünket. Azonban félünk igent mondani, mert az igen után változás következik és a változást nem szeretjük. A változás felborítja az addigi egyensúlyt, lemondásra kényszerít, hiszen az új a régi helyébe jön. Áldozatot kell hoznunk, energiát kell fektetnünk az új megismerésébe, életünkbe építésére. Egyszerűbben szólva ha Carl igent mond a barátai meghívásának, akkor nem lustálkodhat otthon, a tv-t bámulva. Fel kell öltöznie, talán előtte zuhanyozni is, pénzt kell magával vinnie, számolnia kell azzal, hogy a következő munkanap fáradtabb lesz stb. Rengeteg mindent kell tennie egy kis esti szórakozásért cserébe.

A rendszerszemléletű családterápia ismeri ennek a nehézségét. Ha az, aki miatt a család szenved, megváltozik, akkor furcsa módon ezt a család rosszul viseli. Könnyebb együtt élni azzal, aki fájdalmat okoz nekem, de már megszoktam, mint megszokni egy megváltozott embert. Még a legégetőbb, legszükségesebb változásra is csak nagy nehezen mondunk igent.
Azonban a változásra képtelen ember, az állandóan nemet mondó ember előbb-utóbb önmagát zárja ki az életből, és depresszív állapotba kerül, sőt akár depressziós is lehet. 

Az Igenember nem a megtérésről szól, mégis valahol az Isten melletti elköteleződés nehézségét mutatja be. Ha apró dolgokra is csak vonakodva mondunk igent, akkor milyen nehéz igent mondani az egész életünket megváltoztató döntésre? És a megtérés után is ott van ennek a kísértése. Könnyebb a hitemben, az imádságban ellustulni, mint igent mondani egy intenzív, állandó kapcsolatra Istennel. És talán ez áll amögött is, hogy kevés önkéntes szolgál a gyülekezetekben. Nehéz igent mondani a közösségért vállalt feladatokra, sokkal könnyebb egyéb elfoglaltságokra hivatkozni. A nemek a hívő életét is meg tudják fertőzni. 

Ha szélesítjük a rálátásunkat, észrevesszük, hogy az igen és a nem erőteljesen meghatározza az üdvtörténetet is. Isten igent mond a teremtett világra, az emberre. A Sátán nemet mond Istenre. Ármánykodása következtében az ember is nemet mond Istenre. Isten újra igent mond az emberre, és megszületik Jézus. Jézus pedig igent mond a keresztre, ezzel az ember szembetalálja magát a NAGY KÉRDÉSSEL: igent tudsz mondani Istenre? 

Carl végül rádöbben, nem szükséges mindenre igent mondania ahhoz, hogy az élet fontos dolgaira rábólintson. Ha mindenre igent mondunk, abból nagy problémák is lehetnek. Elég arra igent mondani, ami boldogabbá, teljesebbé, vagy csak egyszerűen élhetőbbé teszi az életünket. Egy kérdés azonban ott lebeg a film végén: mi alapján tudom, hogy igent vagy nemet mondjak? Ezért fontos először Istennek igent mondani. Utána tudni fogom, hogyan döntsek.