Képzeld el, hogy festő vagy. És a legfőbb műved az a kép, amely az egész életedet ábrázolja. Most ott állsz előtte és megfigyeled, mennyire érdekes.  Telve van örömteli színekkel, amelyek életed világos korszakait ábrázolják, vannak rajta sötétebb erdők, puszták – a próbatételek időszakai. De hirtelen észreveszel rajta valami furát. Elmosódott alakokat, arcokat, képeket. Emlékeidben csak kérdőjelként élnek. Mik azok? Életed „talánjai”, a langymeleg korszakok.

A saját képemet nézem most.
Látom a megtérésemet. Az azt megelőző színek szürkék, monotonok, egy pár színnel bővítve, maga a megtérés színrobbanás, a szivárvány összes árnyalatával.  Életem legfontosabb és leggyönyörűbb igenje.  Újra egy elmosódott képet vesz észre a tekintetem. Egy talán, amely az igent követte. Megtérésem után lázban égtem, forró voltam a Jelenések könyvének kifejezésével élve.
De elérkezett az a pillanat, amikor tennem is kellett a hitemért, vallást kellett tennem róla. Jöttek a kiskapuk. „Mégsem kellene ilyen komolyan venned” – mondták a barátaim. „ Talán igazuk van” – gondoltam. Vagy: „Tudnál segíteni az ifjúsági munkában?” „Talán mégsem engem kellene megkérnetek, van nálam jobb ember is.” Határozott kérdőjel lettem. Ami szomorú, hogy mindannyiunk képén jelen vannak ilyen elmosódások. Ugye ti is már ráismertetetek magatokra egy-két dologban?  Miért is? Mi az, ami miatt képtelenek vagyunk néha egyértelmű választ adni?

Az igen nagyon határozott. Ki tudja, mi fog még következni? Mi van, ha változunk? Ezek a kérdések születnek meg ilyenkor az agyunkban, és később megszületik a határozott válasz is: talán (amennyiben a talán lehet határozott). A nem pedig teljes lemondást jelent. Mi, emberek sajnos nem tudunk lemondani. Nem teljesen. Markolunk. Ami a miénk volt valaha, az már örökké az is marad (szerintünk). Még ha már nincs is rá szükségünk, akkor sem tudunk teljesen elengedni, inkább választjuk a fifty-fifty állapotot. Az biztosabb, nem? Hát nem.

Mit érek ezzel el? Vannak kibúvók, kiskapuk. Van ecset, amely által elmosottá teheted a válaszaidat. De egy, kettő, három talán-válasz után már képtelenné válsz egyértelmű, megbízható feleleteket adni. Ha van igen- és nem-ember, van talán-ember is. Ő van a legrosszabb helyzetben.  Tudod, miért? Csak úgy van. Létezik. Ingoványon áll. Bizonytalan.
Ki tudja, mikor fogja magát észrevenni?  A talánok mocsarában fuldokolva és keresve azt, hogy hol hibázta el?!

Belegondoltál már abba, hogy Isten nem véletlenül mondja nekünk: „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem.” Nem azt, hogy: „Nyugi, azért a talán is belefér. Nem muszáj határozottnak lenned.” Isten gyermeke vagy. Vagy nem. Nincs köztes állapot. Igen vagy nem. A talán csak rombol.

Emlékszel még arra a szlogenre, hogy „Legyetek felkiáltójellé!”? Nem kérdőjel, sem három pont, amely a befejezetlen gondolatokat, ügyeket foglalja magába. Igen. Nem.  Légy határozott. Bátor.
Vegyél példát Tőle.