Mikor gyermekként nagyon érdekelt az igazság és hazugság kérdése, nagymamám egy addig ismeretlen fogalommal ismertetett meg. Ez a kegyes hazugság. Nem értettem, miért kell valakinek hazudni, ha az igazat is mondhatja. Miért kell megjátszania magát a többi felnőtt előtt. Pláne, hogy nekem gyerekként mindig igazat kellett mondanom. Ha füllentettem, jött a szigor, büntetés, szülői ráhatás és végül kinyögtem az igazságot.
 A Hanta boy kisfiú figurája, Max is valahogy így érez. Igazat mond és ő is ezt várja el a felnőttektől, legfőképp az apukájától, Fletchertől, akiért rajong. De apu nem szavahihető. Hantás. Mindig mindenkinek ígérget, és soha nem tartja meg a szavát. És sorra csalódnak benne, főleg Max. Mikor ígérete ellenére kisfia ötödik szülinapjára sem ér oda, Max azt kívánja, hogy az apja egy napig csak igazat tudjon mondani. Ez komoly bonyodalmakat jelent Fletchernek, mivel ügyvéd, és épp a hazugságból, az igazság elferdítéséből él meg. Az igazmondás akkor tör rá, mikor élete egyik legjelentősebb perén van, ahol hazugságokra építve akar nyerni. Tragikus hirtelenséggel összeomlik Fletcher élete, mint a kártyavár. A változást pedig az összeomlás hozza. A hantából felépített élet romjain elkezd épülni egy új, őszinte és hiteles élet, amiben helye van az egészséges apa-fiú kapcsolatnak. Max kívánsága végül a legszükségesebb változást és fejlődést hozza el. A gyermeki őszinteség legyőzi a felnőttek hazugságait – mint a mesében.

A film izgalmas kérdést feszeget: lehet-e a felnőttek világában kegyetlenül őszintének lenni? Nem szegünk-e meg ezzel rengeteg játékszabályt? Vezet egyáltalán valamire az őszinteség vagy csak konfliktusok forrása lehet? Jól ismerjük a hazug ember esetét a sánta kutyával. Mégis hazudunk. Vagy ha nem hazudunk, akkor elferdítjük az igazságot, füllentünk, csúsztatunk, más színben tüntetjük fel a dolgokat. Mi is felnőttünk és profin játszunk a felnőttek játékszabályai szerint. De ez a játék nagyon kényes és érzékeny. Amint valaki igazat mond, őszinte a másikkal, máris felborul az egyensúly, amit sokan nem mernek bevállalni.
A hazugságok, füllentések, csúsztatások, elhallgatott igazságok világában nehéz őszintének, igazmondónak lenni. A hazugságokra épített életek, játszmák, kapcsolatok mindig az igazságot akarják leplezni, eltakarni. Mást mutatnak, mint ami a realitás. E mögött pedig félelmek, szorongások, elhallgatott vágyak húzódnak meg. Félünk szembenézni az igazsággal, mert lelepleződhetünk. Kiderülhet, nem vagyunk többek, szebbek, jobbak, mint bárki más, vagy éppen mások számára elfogadhatatlan vágyak és célok vezetnek minket. Szorongunk, mit fognak a többiek szólni, ha megmutatom, ki is vagyok valójában, mit gondolok, mit érzek. Félünk a valódi érzéseinktől, gondolatainktól, ezért inkább magunknak is hazudunk. Max anyukája hazudik magának, hogy új barátja több és jobb, mint a volt férje, sőt Fletchernél még egy kispolgári, unalmas figura is csak jobb lehet. Nem mer szembenézni azzal, hogy a sok hantázás ellenére Fletcher mégiscsak a nagy Ő.
Ha tudunk igazat mondani, ha megküzdünk a hazugságok világában az igazságért, nem leszünk túl népszerűek. Sőt, sokakat megsérthetünk, megbánthatunk, elidegeníthetünk magunktól. Tragikomikus, ahogy ez bekövetkezik Fletcher életében. Kisfia születésnapi bulija helyett a főnökével bújik ágyba, hogy a karrierjét egyengesse. Mikor a főnök megkérdezi, milyen volt az együttlét, Fletcher őszintén válaszol: „Volt már jobb is!” A várható reakció nem marad el...
 Mikor Jézus az igazmondásra tanít, nem azt kéri, hogy kegyetlenül, kíméletlenül őszinték legyünk. Csak azt kéri, legyünk szavahihetőek. Azt nem tiltja, hogy mindezt tapintatosan tegyük. Egyáltalán nem mindegy, hogy az igazságot hogyan mondom. A másik arcába vágva, összetörve őt, vagy kellő figyelmességgel, hogy meg is értse, amit mondok, de ne sértődjön meg. Max így tesz. Soha nem bántja meg a szüleit, de mindig őszinte. Nem kegyesen hazudik, hogy a szülei azt gondolják, boldog. Elmondja, mi az, ami apjában zavarja, ami miatt mindig csalódik benne. De mindezt szeretettel teszi.
Az igazság az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Jézus nem hiába mondja, hogy az igazság szabaddá tesz minket. Nem a magunk igaza, ami akár hazugság is lehet, hanem Isten igazsága. És hozzátehetjük, az igazmondás szabaddá tesz bennünket. Szabaddá a félelmektől, szorongásoktól, játszmáktól, hantázástól. Szabaddá tesz a valódi, őszinte, hiteles életre.