Nehéz legyőzni egy trollt. Mondhatná ezt bármelyik fantasy-világ kalandora, most én még sem a skandináv mitológiából átemelt szörnyre gondolok, hanem az online világ trolljaira, akik ott garázdálkodnak a blogjainkon, fórumainkon, megjelentek a közösségi oldalakon is, és egy céljuk van – hasonlóan a Gyűrűk Urából megismert névrokonaihoz –, törni, zúzni. Megakasztani a beszélgetést, szétrombolni a párbeszédet, elragadni erőszakkal a vezetést. Persze nem saját nevükkel fejtik ki áldatlan tevékenységüket, a műfajhoz illően nickneveket használnak (akár többet is párhuzamosan).

A Wikipedia tömör és világos megfogalmazása így írja le ezt a jelenséget: „A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy egyéb módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét. ... A troll szó másik jelentése egy északi mitológiából ismert lény. Az internetes szlengben használt változat azonban nem ebből származik, hanem a trolling vagy trawling nevű horgászati technikából, amely során a horgász elhúzza a csalit a halak orra előtt, ahogy az internetes troll is teszi egy provokatív megjegyzéssel." (Link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Troll_(internet))

A keresztyén oldalak sokáig mentesek voltak a trollkodástól, néha odatévedt „kívülről" egy-egy ilyesféle felhasználó, de hamar elveszítette az érdeklődését. Ám az aranykornak vége, sőt megjelentek a keresztyén trollok is. Ezt legelőször az azóta megszűnt mindennapi.hu oldalon tapasztaltam, de a jelenség egyre inkább elterjedőben van, elsősorban a keresztyén blogokon – felekezettől függetlenül (szomorúan észlelem ezt azon az oldalon is, ahova hetente írok).

Szintén a Wikipédia szócikk hoz két alaptípust, ezeket felhasználva bontanám tovább a különböző formáit a trollkodásnak – figyelve a keresztyén jellegzetességekre is. Megjegyezném, hogy sokszor nem a rosszindulat vezérli az internetes rombolót, van, hogy észre sem veszi, hogy ráerőlteti magát a közösségre, esetleg egy rosszul értelmezett vagy megélt prófétai hevülettel találkozunk, másszor az önuralom hiánya az ok. Persze a sértettség, direkt destruktivitás is tetten érhető – az oldalakba időt, energiát áldozó írók és a valóban beszélgetni, vitázni vágyók legnagyobb szomorúságára. 

A provokatív troll – (feltűnő, érzelmek felkorbácsolására alkalmas üzenettel /amit azonban komoly állításnak vagy kérdésnek álcáz/ próbálja felhívni magára a figyelmet és megtartani azt)

A diktátor. Mindenképpen irányítani akar, kommentjein keresztül szeretné kiterjeszteni a kontrollt a beszélgetés vonalára. Úgy gondolja, az adott oldalon ő a legfontosabb, az épp aktuális cikk, poszt csupán ugródeszka, hogy elrugaszkodjon – akár jó messzire – a témától, és onnantól arról beszéljen mindenki, amit ő akar, és úgy, ahogy ő szeretné. Természetesen szerinte hitbeli kérdésekben is csak az a helyes, amit ő hisz és vall – még ha nem mindig következetes is. Sokszor durva, személyeskedő. Moderálás, korlátozás esetén személyes sértésnek veszi azt, ennek hangot is ad. 

A vitatkozó. Egy célja van – vitázni, verbális csatát szítani az oldalon. Mindig talál valamit, amivel nem ért egyet, majd úgy tálalja, hogy mások ugorjanak rá. Stílusa általában provokatív, sokszor szélsőséges, gyakran esik túlzásokba. Keresztyén (vagy vallásellenes) troll előszeretettel vesz elő történelmi sérelmeket, felekezeti különbségeket, tép fel sebeket. A konstruktív, megoldásközpontú válasz nála általában csak olaj a tűzre.

A filozófus. Elmélkedni akar, bölcselkedni, fennkölt (vagy annak vélt) gondolatait a többiek elé tárni, a szerző és a kommentelő társak csodálatára vágyik, sokszor önmagát tanítómesternek tartja. Stílusa – amit ő elvontnak és/vagy költőinek gondol – gyakran érthetetlen a többiek számára. Jellemzően saját oldala, ahol leírhatnál elméleteit, nincs. Ha hívő emberről van szó, hosszú teologizálásokat kapunk tőle. Van, hogy a diktatórikus típussal együtt jelentkezik ez a forma. 

A politikus. Szóljon bármiről az épp aktuális írás, trollunk egy meghatározott  – általában szélsőségesen jobboldali, baloldali vagy liberális – nézőpontból reagál. Ő az internetes világ önjelölt partizánja, az általa fontosnak vélt ideológia kéretlen kádere. Általában máshonnan vett közhelyekkel dobálózik, nézetén a legritkább esetben lehet változtatni. 

A próféta. Kinyilatkoztat. Rajta kívül mindenki a sötétség állapotában szenved, küldetése, hogy az általa világosságként hirdetett gondolatokat megismertesse, a többiekre ráerőltesse. Sokszor egy-egy kegyességi irányzat túlbuzgó képviselője. Dialógusokban nem vesz részt, könnyen érzelmi síkra tereli a párbeszéd-kísérletet. Előszeretettel dobálózik bibliai igékkel. Néha politikus is.

Az egy-ügyű. Mindenről ugyanaz jut eszébe, van egy vesszőparipája (hitbeli nézet, társadalmi kérdés stb.), amit mindenképpen megpróbál mindenhova beemelni, legyen a téma bármilyen távol is az ő mániájától.

A misszionárius. Egy célja van: téríteni – meghatározott egyházba, kegyességi csoportba, szektába. Vitára képtelen, sokszor teljes jószándékkal űzi tevékenységét. 

Az eltérítő. OFF-ol általában, megakasztja a beszélgetést, oda nem illő megjegyzéseket emel be a párbeszédbe, ezek sokszor hirdetések, reklámok. Rendkívül zavaró.

A reaktív troll – (nem provokál, hanem keres magánnak egy megfelelő célpontot és őt támadja szavai, érvei kiforgatásával, vagy személyeskedéssel.)

A kötözködő. Egyetlen okkal csatlakozik az íráshoz vagy a beszélgetéshez: rászállni valakire, valakikre. Legyen bármi is a téma, a lényeg nem a tartalom, hanem az, hogy a dialógus átalakuljon egy internetes ringgé, ahonnan természetesen őneki kell kikerülnie győztesen.

A misszionárius 2. Mindaz, amit ehhez a típushoz az előbb leírtunk, jellemző rá, de ő soha nem kezdeményez, mindig valakihez kapcsolódik, és onnan kezdi térítői tevékenységét.

A kullancs. Mindenhol meg kell szólalnia, mindenhol ott kell lennie, az egyetlen lényeges dolog számára a jelenlét, még, ha csak egy szmájlit, egy szót bök is oda az oldalra. A legkönnyebben elviselhető troll, legtöbbször teljesen ártalmatlan.

A rajongó. A kullancshoz hasonló, ám egy (ritkább esetben több) adott szerzőhöz kötődő felhasználó, akinek mindig ki kell nyilvánítania véleményét, kötődését az adott szerzőnek. Szintén ártalmatlan, néha zavaróvá válhat a szerző számára. 

Mit lehet tenni ellenük? A trollal nem szabad birkózni, mivel nem a valódi, konstruktív vita a céljuk, hiányzik a kompromisszumkészség belőlük, sohasem nyerhetünk ellenük. Azonban van, hogy már magát az oldalt kell félteni tőlük, megölik a dialógusokat tematizálási gyakorlatukkal, ilyenkor meg kell rendszabályozni, sőt, sokszor ki kell tiltani őket. Adminja válogatja, ki hogy él ezekkel az eszközökkel, van, aki két rossz mondat után szemrebbenés nélkül kihajítja a tomboló kommentelőt, van, hogy több figyelmeztetés után kerül erre sor, és van, aki sokáig tűri a dolgot. Ezután persze elég egy új regisztráció egy új névvel, de hamar fel lehet ismerni a visszatérőt – ott és úgy folytatja, ahogy online reinkarnációja előtt abbahagyta. Három-négy kitiltás után megunják – és az e-mail-címek is elfogynak egyszer.

Ami biztos, hogy egy alapszabályt be kell tartanunk: „Don't feed the troll! – Ne etesd a trollt!" Ezt jegyezzük meg nagyon! Ezen kívül örüljünk annak, hogy a Közös(s)Ég még trollmentes övezet! Reméljük, így is marad...