„Végre! Isten hozott! (...) Gondolom, most úgy érzed magad, mint a mesében Alice, amikor a nyúl üregébe esett. Igen, látom a szemedben. Úgy nézel, mint aki elfogadja, amit lát, mivel azt várja, hogy felébred. Furcsamód majdnem ez az igazság. (...) Sajnos, nem lehet elmondani valójában, mi a mátrix. Látnod kell a saját szemeddel. Ez az utolsó esélyed. Aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket  veszed be, a játéknak vége, felébredsz az ágyadban, azt hiszed amit hinni akarsz. De ha a pirosat és itt maradsz Csodaországban, én megmutatom neked, milyen mély a nyúl ürege. Ne feledd, minden, amit kínálok, csak igazság, semmi több... (…)” 
(Mátrix) 

Évezredek óta foglalkoztat minket, miért vagyunk olyanok, amilyenek? Miért azt tesszük, amit teszünk és nem mást? A modern önismereti irányzatok ezt úgy fogalmazzák meg, mik azok a mögöttes lelki folyamatok, amelyek hatással vannak a cselekedeteinkre?

A keresztyénségnek nagyon konkrét válasza van erre. Az eredendő bűn. A bűn áll minden hátterében. A bűn itt az Istentől elszakadt, megromlott állapotot jelenti, ami gyökere minden egyéb bűnnek. Mondhatni az eredendő bűnösségünk következménye minden további bűnelkövetésünk. Gyökere az önzésnek, gőgnek, haragnak, gyűlöletnek, szeretetlenségnek, érzéketlenségnek, megbántásnak stb.

Mára ez a konkrét, egyértelmű válasz kevés, kiegészítésre, magyarázatra szorul. Akik számára ismeretlen a keresztyén teológia, azok értetlenül állnak az eredendő bűnnel szemben – meg merem kockáztatni, sok keresztyén is így van ezzel. Mi, keresztyének pedig ott akadunk el, hogy oké, megbántam, bűnbocsánatot nyertem, megtértem, újjászülettem, időről időre ismét megbánom a bűneimet. De hogyan változhatnék meg? Hogyan legyek jobb ember? Mit tegyek, ha értem, hogyan kellene élnem, de nem tudok úgy élni? Ki segít ebben?

Az eredendő bűn csak akkor értelmezhető helyesen, ha onnan nemcsak Krisztus keresztjéig és az üres sírig jutunk el, hanem továbblépünk. Keresztyén szóhasználattal élve a növekedés elindul az életünkben. Sokszor azonban egyoldalú ez a növekedés, mert csupán az aktív imaéletet, bibliaolvasást, istentiszteletre járást és gyülekezetben való részvételt értjük rajta. Ez mind szükséges, de nem elégséges. Mindez könnyen formalitássá, megszokássá, felszínessé, üressé válhat. Szükséges hozzá önmagunk jobb megismerése, amiben segíthet a Szentírás olvasása, üzenetének életünkre alkalmazása. Ehhez azonban nem árt, ha van segítségünk, amit a modern tudományok megadhatnak.

Itt kapcsolódnak egymáshoz az önismereti csoport, pszichodráma, bibliodráma, családállítás, különféle terápiák, önismereti módszerek, tréningek és a keresztyén ember élete. Sokan idegenkednek ettől, mondván, az emberi tudományok félrevisznek bennünket, és a keresztyén ember Istenre kell hogy koncentráljon.

A megváltás által Isten szabaddá akar bennünket tenni. Szabaddá a bűntől, a megkötözöttségektől és azoktól a belső lelki folyamatoktól is, amelyek negatívan határozzák meg az életünket. Ehhez azonban látnunk kell, hogyan is működünk, és szükséges segítségül hívnunk a nekünk testhezálló önismereti módszereket.

A Mátrix című filmben a főhős Neo szembenéz a kiábrándító és fájó igazsággal. Ez a szembenézés teszi késszé, hogy változzon, változtasson az életén. Elfogadja, hogy a realitás nem az, amit eddig látott. Elhiszi, hogy tud változtatni a helyzetén. Nemet tud mondani arra, ami eddig szűk keretek közé zárta az életét.

A Mátrix nem keresztyén film, mégis segítség annak megértésében, hogy a keresztyén ember is csak úgy tud fejlődni, változni, felszabadulni a megkötözöttségek, meghatározottságok alól, ha szembenéz önmagával. Csak akkor jut közelebb Istenhez és önmagához, ha belenéz saját mélységébe. Benéz a színfalak mögé. Lemerül abba a mélységbe, amibe eddig nem mert. De ez a merülés nem egyedül történik. Isten kíséri ebben. Az ő jelenlétében, az ő szemén át láthatom meg, milyen vagyok, hol kell változnom és ez hogyan lehetséges. És fel is hoz a felszínre, felemel, magához von, nem hagy a mélységben.

Az öncélú önismeretnek is van értelme, hiszen meg akarom ismerni önmagamat. A keresztyén önismeretnek azonban önmagán túlmutató, konkrét célja van, mert benne van, hogy jobbá, krisztusibbá akarok válni, több akarok lenni jelenlegi önmagamnál. Öröm, hogy ehhez egyre több eszköz áll a rendelkezésünkre, csupán élni kell velük...