A középső lányunk rajzain mindig megjelenik a ház, az oltalmat adó hajlék. Ez a mostani rajza is mosolyt varázsol az arcomra. A tető mintha a ház feje lenne, szemet, szájat, és arcpírt kap.

A ház egyik fontos tartozéka lányunk rajzán a tűz. Nekünk nincs kandallónk, vagy valami hasonló élő tüzünk, ő mégis úgy érzi, a házba kell a tűzmeleg. Ráadásul egy csillagban végződő szív is van a kályha tetején.

Mitől érezzük azt, hogy oltalom a ház? Valószínűleg attól, hogyha ott ég a szívünk benne.

Nagyon boldog lettem ettől a rajztól, mert az jelent meg rajta, hogy itthon van a szívünk. Oltalmat csak abban találhatunk, amire rátettük az életünket, amiben egész valónk ott ég.
A zsoltár ezt úgy fogalmazza meg, hogy ha az Urat tartod oltalmadnak, akkor megvéd téged. Életünk fő értékei valamiféle önbeteljesítő jóslatokká válnak. Ha valaki a munkát tekinti élete fő értékének, végül valóban nem marad más számára, mint a munka.
Egészen benne kell lenni Isten világában, hogy ráérezzünk arra, mit jelent az Ő árnyékában pihenni.

A házrajzokon mindig megjelenik a lépcső. Fölötted az ég, alattad a föld, benned a létre- írja Weöres Sándor. Isten oltalmában kapcsolatok is vannak - kinyújtom a kezem az ég felé, angyalait látom, akik le és fel járnak a jákóbi lajtorján. Isten oltalma nem zár be. Szeretete távol áll a fojtogató öleléstől. Védelmező kapcsolatokba helyezi életemet. A félelmeket határok közé zárja, de millió segítő kezet rendel mellém.

A ház a gyerekek rajzain télen-nyáron füstöl. Van egy nyílás, ami mindig kiengedi a gőzöket és gázokat, a túlnyomást. Az otthon, az oltalom mindig attól meleg, attól élhető, attól jó, mert a rossz dolgok, az indulatok elvezető csatornája. A Mindenható szárnyát teríti otthonunk fölé. Itt bátran elengedhetjük magunkat, mert Ő kényszerű mosolyok, kötelező viselkedési formák nélkül szeret minket. 
Isten adja, hogy ezt az oltalmat mindannyian megtapasztalhassuk.
Ámen