"Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: "Íme anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Mert aki cselekszi az én mennyi Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem, és az anyám."

Jn 12, 46-.

Két otthon született rajz van előttem. Az egyiken óriás betűk hirdetik, hogy család. Rendszeres szórakozása a gyerekeinknek, hogy felírják az összes családtagot egy papírra. Szív, virág és szivárvány van minden képen. A másik rajzon egy hajóban evezünk mi öten.
A családnak két jelképe jelenik meg ezeken a rajzokon.
Az egyik a határos közösségé. A család ugyanis az a közösség, amelybe nem mindenki tartozik bele. Van, aki befér a csónakba, van, aki nem. Nem azért, mert nem szeretjük a többieket, hanem mert az élet egy kis körbe helyezi bele az embert.
A határosságon túl a mély érzelmi kötődés jelei is láthatók a szívben, a szivárvány barlang-szerű ívében.
A partok kijelölése és a parttalan szeretet megélése egyaránt a családban történik. De hol van a part? Ez a kérdés újra meg újra felmerül az élet során. A kamasz gyerek máshol érzi, mint a szülei. Az idős ember pedig gyakran egészen szűk határok között, a saját szokásai biztonságában érzi parton belül magát.
Az egészséges ember a család biztonságot nyújtó csónakjából elvágyik, szeretne új partokat találni. Egyre nagyobb és nagyobb köröket tesz, kilépve a sziklabarlangból, és az onnan hozott virágot viszi tovább. Ez a kilépés mindenki számára nehéz. Nincs olyan ember, akinek soha nem volt összetűzése a családjával.
Jézus nem úgy oldja fel ezt a konfliktust, hogy lezár egy utat, és nyit helyette egy másikat. Nem azt mondja, felnőttem, kinőttem abból, hogy csak az otthoniakkal törődjek, hanem továbblép az úton, amelyen a tanítványok közössége a következő állomás.
Továbbgondolja a család meghatározó, szeretetet, életet adó szerepét. Tökéletes szeretetben leteszi életét az emberekért. Ti vagytok a családom. Ahogy a gyerekeknek nincs fogalmuk arról, hol vannak az anyai szeretet határai, így ti sem tudjátok, hogy meghalok értetek. Mint minden család, ez is határos közösség. Aki cselekszi Atyám akaratát!- mondja a tanítványoknak, akik feszült figyelemmel lesik a szavait. Aki cselekszi.

Isten adja, hogy meglássuk, Ő földi családjainkat is behívja ebbe a nagy láthatatlan közösségbe.
Ámen

Fekete Ágnes: Mélység
Rádióhéjban 2; Gyermekrajzok ihletésében
2005.