Magzatburok

Nélkülem nincs élet. Nem fejlődik ki a magzat. Rugalmas vagyok, de erős. Pont amilyennek kell. Közelről láthatom a csodát: az élet fejlődését. Látom a reményteli kezdetet, amiből annyi szép dolog lehet. Sok érintést kapok. Szeretetet mindkét irányból. Meg persze rúgásokat is, de ez így természetes (kizárólag belülről). Tudom, hogy létfontosságú vagyok, hogy tartsam az életet, amíg kell, és engedjem is el, amikor kell. A jó időzítésen múlik minden. Megszűnök létezni, mikor megszületik a gyermek. Az én halálom az ő életét jelenti. 

Anyaburok

Fogantatásától körbeveszem a gyermeket. Lélekből szőtt szövetből vagyok sok-sok ösztönnel és gondoskodással átszőve. Olyan szenzoraim vannak, mint senki másnak: ismerem a gyermek minden rezdülését. Tudom, mire gondol, mit érez. Ezer szállal kapcsolódom hozzá. Én védem és óvom a lépéseit; követem az útjait. Tudom, mi a jó neki. Féltő burok vagyok, mely sosem szakad el. Vagy csak nagyon fájdalmasan. Belőlem igazán nem lehet kinőni soha. 

Apaburok

Néha láthatatlan vagyok. Nem mindenki számára létezem. Nagy hiányomat érzik, akiknek nem vagyok, és nekem is hiányoznak, akik számomra nincsenek. Kemény vagyok és olykor rugalmatlan is. Kétarcú vagyok, hisz egyszerre ösztönözhetek és béníthatok is erőmmel. Utakat nyitok meg és zárhatok le hatalmammal. Ha nem vagyok, fiaim megbetegszenek, céltalanná válnak; lányaim pedig más burkokban keresnek, hátha megtalálhatnak engem.

 Gyülekezeti burok

Igazi védőburok vagyok, hiszen a világ nagyon erős és veszélyes is. Időst és fiatalt őrzök meg sok csalódástól. Ha egészséges vagyok, áteresztem a fényt, illatot, zenét, hogy terjedhessen Krisztus jó illata belőlem mindenfelé. Otthon vagyok és megnyugvás helye; egy talpalatnyi hely az elveszett paradicsomból. Ha megbetegszem, a halál fullasztó levegőtlenségét tudom csak adni. Megbetegítem a hozzám tartozókat és gyűlölöm az egészségesen működő burkokat. Megölöm a másként gondolkodókat és a túlságosan szabadokat is. 

Egyházi iskola burok

Szűk vagyok és szürke. Kevesen férnek belém, sokan nem is értik, miért kell itt lenniük. Nem tűröm a színeket, a más formákat. Nehezen engedem át a fényt, nehezen engedem be a friss illatokat. Levegőm a képmutatás. Pedig tudnék más is lenni, de olyan vagyok, amilyenné formálnak engem. Nem engedem be a világot, de kitekintgetni sem engedek. Aki kiszakad belőlem, gyakran megvakul a nagy fényességtől és képtelen lesz tájékozódni világában. Mások mélyen belevetik magukat abba a világba, amelytől addig elzártam őket. Védelem-burok vagyok. De gyakran nyomorítom meg a fejlődő életeket.

 Halálburok

Sokan menekülnek hozzám. Sötét vagyok és csendes. Hideg. Nem vagyok sem jó, sem rossz. Csak vagyok. Befogadok mindenkit, ki élete végére ért. Második magzatburok vagyok az emberi lét másik végpontján. Ideig-óráig veszem körül az embereket. Sokan tévednek, mikor azt gondolják rólam, nálam ér véget a történet. Ugyanúgy megszűnök létezni,amikor az élet utat tör belőlem. Nem mindig volt ez így. Csak amióta Valaki először törte át áthatolhatatlanságomat. Ő lett az elsőszülött a halottak közül.