Hullámok és szembeúszók

A diktatúra jegyei filmen és gyülekezetben

A kísérlet című filmen keresztül már sokan rácsodálkoztak az emberi gyarlóságra. Témájában nagyon hasonlító német filmre szeretném most felhívni a figyelmet, amely nem kevésbé borzolhatja fel a kedélyeket, és amely szintén megtörtént események alapján készült.

A film alaptézise az, hogy a múlt hibáinak ismerete nem feltétlenül véd meg attól, hogy újra beleessünk az elkövetett hibákba. Az ismeret, a tudás nem véd meg saját magunktól, a racionális nem ment meg irracionális emberi gyarlóságunktól.

Diktatúra szeminárium

Egy iskolában járunk. Gimnazista diákok egy tréninghét alkalmával különleges órákat hallgatnak, így indít  Rainer Wenger egy autokrácia névre hallgató tanegységet. Mint az egy-egy ilyen projekthét alkalmával megszokott: nem egyszerű elméleti tanulás folyik, mint az év összes többi tanóráján. Rainer tanár úr is komolyan veszi a feladatot: a diktatúra modellezése jegyében masíroztatja a diákokat, jelvények és szimbólumok megalkotására biztatja őket, még egy egyenruhafélében is megállapodnak. Ám a diákok motiválása túl jól sikerül, így indul el a Hullám. Talán ha megáll a mozgalom az óra keretén belül, nincs is gond. Ám egyes diákok elkezdik továbbgondolni és túl komolyan venni a feladatot.

Semmilyen ideológia nem áll a tanórán megalkotott csoport mögött, sőt a diktatúrát kiváltó társadalmi okok is hiányoznak, mint magas infláció, kevés munkahely, karizmatikus vezető. Csupán a keretek élnek, mégis sikerül a diákoknak a diktatúrák minden negatív jellemzőjét rövid időn belül produkálnia: kirekesztés, agresszió, ellenségkép kialakítása, paranoia.

A végkifejlet hasonlóan tanulságos és tragikus, mint a Kísérlet című filmben. Életek sérülnek vagy mennek véglegesen tönkre, a tanár leállítási kísérlete ellenére is. Pedig az első órán mindenki azon a véleményen volt, hogy Németországban – ahol valaha annyira mélyen megtanulták, mit jelent – nem alakulhat ki újabb diktatúra: „Kizárt! Túl sokat tudunk…”

 

Elnyomás mint lelki szükséglet?

A filmbéli kamasz diákok túlnyomó többsége megtalálja a mozgalomban azt, ami az életéből hiányzott: a valahova tartozás élményét, az egyenlőséget, a fontosságot, az elfoglaltságot, a követhető mestert. Szélsőségesen dependens személyiségek is akadnak, akiknek egész életük értelmét, a centrumot, az okot és a célt is jelenti a projektből elszabadult vandál banda. Tipikusan az a fajta ember az ilyen, aki várja, hogy beállítsák valamilyen név és címer alá, legyen az egy szekta, filozófia vagy márkanév. Fanatikusok. Néhányan a szemfüles és érzékeny diákok közül viszont már az elején gyanút fognak és kilépnek a Hullám névre keresztelt mozgalomból. Természetesen az árral szemben úszás – jól működő diktatúrához híven – esetükben sem maradhat következmények nélkül.

Miben más a keresztyén?

„Diktátorok általában a szervezett bűnözésben, a politikai pártokban, a családban és az egyházakban jelennek meg. Mindig olyan helyen, ahol nekik kiszolgáltatott emberek vannak.”
(Bartus László: A diktatúrák lélekrajza)

A film elgondolkodtatott, önkéntelenül is a környezetemben lévő közösségeket kezdtem el behelyettesíteni.
Némely keresztény közösség tekintetében nem egészen tiszta, hogy ilyen Szent Péter halakról van-e szó – tehát az aktuális hullám kritikusairól –, vagy egy hasonló mozgalom tagjairól.  Egymásnak utastársai vagyunk-e az árral szemben, akik érzékenyen reagálunk a környezetünk, a közösségeink, és főleg Isten kijelentéseire, vagy csupán megvezetettek egy általunk vállalt konformizmusban.

Természetesen keresztyén közösségeinkben nem fajul idáig a kísérlet. Nem halnak meg emberek, csupán valláskárosultak lesznek. Nincs szemmel látható áldozat, akit el lehetne gyászolni, és aki haláláért valaki(ke)t felelősségre kellene vonni, csak talán egy-két emberrel több, aki nem hajlandó betenni a lábát a templomba, mert valahol nem látták szívesen. Valahol erőszakosak voltak vele, vagy nemkívánatosnak nyilvánították a különbözősége miatt. Közösségek, akik szemezgetik és vizsgáztatják a híveket, ki mindenkiből hiányzik a megtérés, ki a „sátántól küldött” és ki az igaz a gyülekezeteinkben (kirekesztés, agresszió, ellenségkép kialakítása, paranoia).

Azt mondtam, a film alaptézise, hogy a tudás nem védi meg az embert. A keresztény embert és közösségeket sem védi meg a Biblia még pontosabb, precízebb ismerete. Ami megvédhetné a destruktív keresztény konformközösséggé léttől, az az élő istenkapcsolat. A tapasztalás. Az ebben kapott kegyelem az, ami által lehet a Hullámmal szemben úszni. Épp mint a Szent Péter halak.

 

 

A teljes film megtekinthető:

http://www.youtube.com/watch?v=7paU_iqlVgY&feature=fvwrel

Vissza a tartalomjegyzékhez