Az elmúlt években tele lettek a dvd-kölcsönzők polcai, a torrent letöltőoldalak tárhelyei a világvégét tudományos-fantasztikus módon megközelítő filmekkel. Lassan mindenki beleun a zombihadak, vírusok, űrlények, meteoritok, kihűlő Nap lehetőségét vizionáló forgatókönyvírók és rendezők agymenéseibe.
Már nem szögez oda minket az emberiséget sújtó katasztrófa a vászon/képernyő/monitor elé. Mégis érdemes pár percet szánni az egyik alkotásra, ami a nem éppen pontos fordítású Képlet (Knowing) címet kapta magyarul.

A főszereplőt alakító, megtépázott karrierű Nicolas Cage első ránézésre egy thrillerbe oltott, horrorelemekkel bíró történetben találja magát. Fiát védelmezve próbálja megfejteni a természetfeletti erőkkel kapcsolatban álló, katasztrófákat előre megjósoló, múltbéli lány élettörténetének homályos titkait. Amikor összeáll a kép, szörnyű tudás birtokosa lesz. Rádöbben, hogy nemsokára elpusztul az emberiség és csak néhányan élik túl a katasztrófát – akiket a földönkívüliek magukkal visznek egy új emberiség megteremtéséhez. Itt már sci-fiben találjuk magunkat. A meghatározhatatlan stílusú film érdekes kérdésre keresi a választ: mit kezd az ember olyan ismerettel, ami akár az őrületbe is kergetheti? Mit lép, ha tudja, elkerülhetetlen a vég és csak órái vannak hátra? Számomra emberszerű a befejezés. A főhős hazamegy a szüleihez, kibékül az apjával és együtt halnak meg. Kissé csöpögősnek hat, de mit is tennénk az emberiség halálának óráján? 

A világvégéről szóló filmeknek van egy állandóan visszatérő eleme, ami stílustól, rendezőtől, forgatókönyvtől és a szereplők játékától független. A vég mindig elkerülhetetlen és a remény a túlélésre (valamilyen formában) mindig megmarad. Ez a spirituális üzenetnek is tekinthető séma emberi életünk legnagyobb tragédiájából és az ebből fakadó vágyainkból táplálkozik. Tudjuk, meg kell halnunk. Bizonyos szempontból ettől válik az életünk értékessé és egyben tragikussá. A vágy a túlélésre valamilyen formában, minden emberben ott van. Túlélem önmagam a gyermekeimben, unokáimban. Az életművem sokáig fennmarad, emlékezni fognak rám.

Képtelenek vagyunk olyan végben gondolkodni, amely teljesen elpusztítja, megváltoztatja, felülírja jelenlegi világunkat és benne saját életünket. Amennyiben olyan ismeret birtokába jutnánk, amely biztonsággal e világ pusztulását jelenti, és a remény a túlélésre teljesen elveszne, érdekes helyzet állna elő. Sajnos modellezni nem lehet ezt a helyzetet, így csupán a fantáziánkra bízhatjuk magunkat: mit tennénk mi, emberek? Talán a filmbeli hazatérést választanánk. Talán kiélveznénk az élet minden apró percét és önmagából kifordult, hedonista tivornyában várnánk a véget. És van, aki a spiritualitás felé fordulna, kapcsolatot keresve/találva az emberfelettivel.

Ez a néhány lehetőség rámutat mindarra az ismeretre, aminek most is birtokában vagyunk. Hiszen ezekben a világvégéhez való viszonyulásokban csupán jelenlegi önmagunkhoz, életünkhöz, halálunkhoz való viszonyunk nyilvánul meg. A kapcsolataiban élő ember a családjával, szeretteivel lenne a véget jelentő pillanatban. Az életet csupán vágyaink kielégítéseként felfogók tömege világvége partit rendezne. Az emberen túlihoz vonzódó pedig valamiféle szellemi-lelki élményben keresne menedéket. És mi a helyzet velünk, keresztyénekkel? Hogyan reagálnánk e világ pusztulására? Képesek lennénk megvalósítani, amit hiszünk? Imádságban, közösen várva Isten országának kiteljesedését, Jézus visszatérését?

Ezt a kérdést mindenkinek magának kell megválaszolnia. A válaszadáshoz azonban van egy biztos pontunk. Jézus megígérte, hogy visszatér. Bár nem mondta, lesz-e előtte meteoritbecsapódás, zombihad, űrlények, vagy sem, de ez nem is lényeges. Bármi történjék, bármit nevezzünk is világvégének, Jézus visszatérése ott van felette. És ez nem csupán reménység (olcsó vigasz) számunkra, hanem biztos ismeret. Hiszen a keresztyén ember Jézus visszatérése felől szemléli az életét és ennek fényében éli mindennapjait. A végső esemény határozza meg az életemről alkotott elképzeléseimet, világnézetemet, a másik emberhez való viszonyomat.

A Knowing az emberiség űrlények általi átmenekítésével ér véget, amolyan modern Ádám és Éva elképzeléssel. Számunkra azonban világos, hogy nem űrlények, hanem maga Isten áll a háttérben. És ő nem egy javított verziót akar, nem is máshol akarja folytatni jelenlegi világunkat, hanem újjá formál mindent. Ebből fakadó ismeretünk bármely világvége-verzió bekövetkezésekor igazi hitet és reménységet fog adni.