Katolikusként sokszor gondolkodtam már azon a mérhetetlen pompán, mely karácsonykor a templomunkat díszíti: frissen mosott abroszok, csili-vili kiegészítők és égősorral díszített fenyőfák árasztják magukból az ünnepi hangulatot, ami valamelyest persze helyes (ki nem takarítja és dekorálja ki otthonát az év ezen időszakában?), mégis tökéletesen ellentmond Jézus születési körülményeinek és életének. 

Nemrég ajánlottak egy filmet, mely bár merőben eltér a szokványosnak nevezhető Jézus-filmektől, ereje épp ebben rejlik. A tökéletes ajándék egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol a nagyobb cégek és városi szervezetek már-már keresztes hadjáratot folytatnak a karácsony ünnepe ellen. Egy magát civil jogvédő szervezetnek nevező egyesület foggal-körömmel védi a város üzleti negyedének szabályzatát – mely szerint ezen a területen tilos bármiféle vallási jelképet elhelyezni –, az egyik cégóriás vezetősége pedig úgy dönt, hogy az ilyenkor szokásos karácsonyi parti helyett idén „téli gálát” szerveznek, elkerülve az eddigi „diszkriminatív” elnevezést, mely sértette a karácsonyt nem ünneplők nézeteit. 

Ebbe a – kissé didaktikusan – romlott városba érkezik Jess, a „csavargó” (Jefferson Moore), aki felajánlja egy útjába eső templom lelkészének, hogy segít felépíteni a betlehemi istállót, cserébe pedig nem kér mást, csak egy kis zugot, ahol meghúzhatja magát. Tony (Matt Wallace) belemegy az ajánlatba, méghozzá egyrészt azért, mert számos teendője lévén igen jól jön egy segítő kéz, másrészt pedig azért, mert a férfi kísértetiesen emlékezteti őt Jézusra. A gyakorlott ácsnak mutatkozó férfi alapos munkát végez, ám ami ennél is fontosabb, hogy rövid idő elteltével a városlakók szívébe is sikerül belopnia magát. 

A Jess és Jézus (angolul Jesus, ami csak egy betűvel tér el a Jess-től) közötti párhuzam külsőre épp annyira szembetűnő, mint amennyire a férfi szavai emlékeztetnek minket Krisztus tanításaira és világszemléletére. A film ereje azonban nem is feltétlen ebben rejlik – és nem is a rendkívül alacsony költségvetésről tanúskodó, már-már amatőr filmeket idéző kivitelezésben –, hanem a Jess által megismert kislány (Christina Fougnie) házi dolgozatának kérdésében. A kamaszodó korban lévő kishölgy ugyanis egy számára rémes feladatot kap az iskolában: legalább 500 szavas esszét kell írnia arról, hogy mi a karácsony. És hogy miért olyan nehéz ez Maxnek? Nos, azért, mert a születésnapja épp karácsonyra esik, és ezt olyannyira igazságtalannak tartja, hogy emiatt teljes szívéből gyűlöli ezt az ünnepet. 

Jess természetesen szép lassan felnyitja Max – idővel pedig a város többi lakójának – szemét, és elmagyarázza, hogy a karácsony valójában nem az ajándékhegyekről és a munkaszüneti napokról szól, hanem a nagybetűs Szeretet megtestesüléséről, azaz Jézus születéséről. Mindez olyan jól sikerül, hogy a film felénél már a lány szájából hangzik el ez a tételmondatnak tekinthető megjegyzés a legtöbb ember karácsonyára vonatkozóan: „Olyan ez, mintha az egész világ rendezne neked egy szülinapi bulit, de pont téged nem hívna meg.”

Ezek után pedig nem marad más, mint magunknak is feltenni a kérdést: Számunkra mi a karácsony? Együtt „bulizunk” ilyenkor az ünnepelttel, vagy csak magunkkal és szeretteinkkel törődünk? Kicsinosított otthonunk és templomunk mellett tisztára mossuk-e lelkünket is, vagy inkább megszóljuk a szomszédot, amiért ő nem aggatta tele környezetét égősorokkal és a kötelező jellegű éjféli misére sem csípte ki magát jobban, mint bármelyik másik istentiszteletre? Jézus egy istállóban született, később pedig durva vászonruhában járt-kelt és tanított – miért hát az óriási pompa és csillogás karácsonykor? 

Persze nem baj az, ha az ember megadja a módját az ünneplésnek, egészen addig, amíg a külsőségek el nem terelik figyelmünket a lényegről. Ne feledjük: Jézus dicsősége nem abból állt, hogy hatalmas uralkodóként elkápráztatta az embereket és a követésére kötelezte őket (holott minden bizonnyal megtehette volna), hanem abban, hogy egy egyszerű ács fiaként egy volt közülük, és úgy tudta őket megszólítani, ahogy korábban senki. Ha A tökéletes ajándék megjelent volna hazánkban valamilyen kézzelfogható formában, akkor minden bizonnyal tényleg ez lenne a legkiválóbb karácsonyi ajándék – vagy legalábbis az, ami ráirányítaná figyelmünket a legtökéletesebbre…