Hála az Égnek, a legtöbben az áldozatok közül is csak nevetnek rajta. Mégis úgy érzem, hogy jóvátehetetlen dolgok történtek több soron, több egyetemen, bizonyára olyanokon is, amelyek még nem buktak le vele. Nem csak azért, mert XY munkahelye is tudomást szerezhet arról, hogy éppen milyen a szexuális beállítottsága vagy zenei ízlése. Ez is okot ad a visszaélésekre. De azért is, mert ez a lista keresztmetszet objektív vagy szubjektív szempontok alapján, ám nem követte végig az azóta bekövetkezett személyiségfejlődést és változásokat. Ebből a szempontból legalább olyan káros, mint a drogfüggőséggel kezelt absztinens ember kezeletlen családja, akik képtelenek elhinni a beállt változást, és ezzel visszahúzzák a szenvedélybeteget. Nemegyszer a család az oka annak, ha az a volt drogos újra szerhez nyúl.

Nem véletlen, és rá is állt már a szervezetünk, életritmusunk, hogy bizonyos időközönként új közegbe kerülünk, tiszta lappal kezdünk: általános iskola, gimnázium, felsőoktatás, munkahely. De hogyan kezdjünk új lapot akkor, ha közegünknek már előre kezébe van adva a pecsét, hogy ez liberális, vagy könnyűvérű, esetleg jellegtelen ember? (Kimutatták már, hogy egy esküdtszék előtt elhangzó információk akkor is befolyásolják a későbbi döntést, hogyha egyértelmű cáfolatot nyernek.) Az ilyen konzerváló pecsét nem enged változást, fejlődést sem a szép, lassú vízmosásos tempóban, sem pedig villámszerűen, mint amilyen például a megtérés is lehet. Pedig ebben az életkorban még akár hónapról hónapra is nagy stílus- és szemléletváltások jellemzőek. Volt szélsőjobboldali csoporttársam, aki ma már apolitikus, volt hívő csoporttársam, aki már nem az, és szerencsére olyan is akad, aki ateista volt, de mára már hívő.
Nem lennék a helyében azoknak az időközben családanyákká lett megállapodott hölgyeknek, akiket a munkahelyükön rosszabb esetben zaklatás, jobb esetben csak rágalmak fognak érni a listán nevük mellé írt jellemzés okán. Nem lennék azok helyében sem, akiket világnézeti okok miatt kirúgnak. Vagy talán nem rúgnak ki, csak elkezdenek hanyagolni: nem ő lesz az, aki az előléptetést kapja. Annak a férjnek vagy gyerekeknek sem lennék a helyében, akik most minden címlapon olvashatták, hogy vajon anyu elég jó volt-e a Pistának.
Ebből a szempontból az is mindegy, hogy politikai szempontú toborzásra vagy a női közeg felfedezésére született-e a nem kis erőfeszítést igénylő lista. A plecsnik, a pecsétek nem használnak a személyiségfejlődésnek. Nem véletlen az, hogy ma már a legtöbb lelkigondozói és pszichoterápiás irányzat nem ad a kliens kezébe magáról kialakított tőmondatos diagnózist. Volt egy ismerősöm, akinek egyszer egy kezdő pszichológia-szakos azt mondta, hogy bipoláris. Persze nem volt az, de innentől az ismerősöm minden udvariatlan viselkedésre és hisztizésre feljogosítva érezte magát ezzel a plecsnivel a homlokán. Azon kívül, hogy tudatosan sem volt rajta a változtatáson, tudattalanul sem engedte ez őt továbblépni, míg egyszer végre szakavatott emberhez került, aki felülírta benne ezt a programot, ezt az önbeteljesítő jóslatot.
Az sem véletlen, hogy kapcsolatorientált emberek egyre inkább kezdik észrevenni, mennyire káros mindennemű kommunikációnkra a minősítés. Már nem csak lelkigondozók, de vállalatok, munkatársi közösségek is egyre többen használják az énközléses modellt, vagy akár az asszertív kommunikáció módszerét.
Vannak, akik összeesküvést látnak az egyetemek bevádolása mögött, gyártott bizonyítékokkal. Nem tudom, ezt majd a nyomozások eldöntik. Az viszont biztos, hogy sok áldozat életében nem lehet helyrehozni a látható vagy láthatatlan károkat, bárki pötyögte is be a jellemzéseket a rubrikákba.
Viszont van módunk szerepelni egy egészen más listán. Amin nem az áll, hogy Pistának vajon jó leszek-e, hanem hogy Istennek jó leszek-e. És ez nem olvasható le a Facebook-profilról a fotók meg a klubtagságok alapján. Még az életünkből is csak nyomok, csak ráutaló dolgok kimutathatóak. Elsősorban azért, mert nem a teljesítményünkön múlik, nem is a világnézetünkön, hanem a kegyelmen. Ez a lista az élet könyve. Hogy ebben szerepeljen a nevünk, azt viszont szabad kérni annak is, aki jó volt Pistának, és annak is, aki nem, annak is, aki az ELTE lista szerint jellegtelen, netán csúnya feje van. Pártállástól, származástól, szexuális orientációtól függetlenül.
Akár ért bennünket az előző listázások terhe, akár nem, ez a lista lehetőségként áll előttünk. Ami pedig a legfontosabb, ez nem megkötöz és hátravet, hanem buzdít és fejlődésre ösztönöz. Kérjük el böjtben, kérjük el a húsvétra készülve ezt a pecsétet. Kérjük Őt, hogy vegyen listába, tartson számon, és kérjük őt, hogyha esetleg senki másnak nem volnánk jók ezen a föld kerekén, neki mégis hadd legyünk!