Mindenki mindenkinek tartozik. A körbetartozások, eladósodottság világát éljük. Kölcsönösen függünk egymástól. A kapcsolatokban, ha túl sok lesz a függés, csökken az őszinteség, az intimitás. A felgyülemlett adósság megköti, ellehetetleníti az embert épp úgy, mint a megváltoztathatatlan függés.

Miközben látom a tartozások és függések világát, felmerül a kérdés bennem, hogy valójában mi az, amivel leginkább tartozunk egymásnak? Tudjuk az Írásból: „…hogy egymást szeressétek.”

A tisztelet tulajdonképpen a szeretet a legnemesebb formában. A legnagyobb tartozás és a legádázabb adósságunk mégis a másik ember tisztelete. Alapvető módon hiányzik a legtöbb szinten, ezért már teljesen hozzászoktunk.

Szülők és gyermekek: kölcsönösen tiszteletben kell tartanunk egymást! Most mégis a szülőkhöz szólnék. Szeretném megszólítani szülőtársaimat, mindazokat, akikre gyermeket bízott a Mindenható. Mivel is tartozunk gyermekeinek?

Apák: tartoztok a fiaitoknak azzal, hogy tisztelitek őket! Hogy tiszteletben tartsátok határaikat, őket magukat, mint egyedi, önálló lényeket. Bátorítsátok és tartsátok tiszteletben őket fiúi, férfi mivoltukban! Ne alázzátok meg őket és ne keljetek versenyre velük, hiszen idővel úgyis mindenben le fognak győzni titeket! Tartoztok nekik azzal, hogy példákká lesztek, vállalva a becsületesség és a tisztesség mindennapi harcait! Tartoztok nekik azzal is, hogy tiszteletetek jeleként elismerjétek és akár ki is mondjátok nekik: „Biztosan olyan férfi válik majd belőled, fiam, aki megbízható, biztonságot ad a környezetének, társának és gyermekeinek! Bízom benned, hogy többre viszed, mint én, és még jobban fogod csinálni, mint én!”

Apák, tartoztok a leányaitoknak is azzal, hogy tisztelitek őket! Tiszteljétek bennük a felcseperedő nőt! Tiszteljétek őket és tartsátok tiszteletben a határaikat, hogy később ne gondolják azt magukról, hogy velük bármit megtehet egy férfi! Legyetek velük igazságosak, nehogy áldozatként definiálják saját magukat! Legyetek irántuk lovagiasak és nagyvonalúak, rajongjatok értük! Tartoztok az apai öleléssel, amit ha nem adtok meg, másnál keresik majd, de nem találják soha. Tartoztok leányaitoknak azzal, hogy tiszteletetek jeleként elismeritek és akár ki is mondjátok nekik: „Biztosan olyan nő válik majd belőled, leányom, aki gondoskodó, szerető és sok melegséget nyújt a környezetének, társának és gyermekeinek! Bízom benned, hogy olyan nő leszel, aki örömmel fogadja el és éli meg női mivoltát! Bízom benned, hogy sokra viszed, és nem fogod elkövetni az én hibáimat!”

Anyák, ti is tartoztok fiaitoknak. Tartoztok a tisztelettel, hogy meg tudják majdan határozni saját határaikat. Tartoztok a bizalommal, a feltétel nélküli szeretettel, és a feltétel nélküli elengedéssel is. Tartoztok nekik azzal, hogy vigyáztok, nehogy egy életre magatokhoz láncoljátok őket és ne akarjátok majd leendő társuknak átengedni őket! Tartsátok tiszteletben fiaitokat és ne várjátok el tőlük azt, amit nem nekik kell betölteni az életetekben! Ne keressétek náluk azt a vigasztalást és biztonságot, amit férjeteknek kell(ene) megadnia nektek! Ne rakjatok rájuk gyerekként elhordozhatatlan terheket! Tartoztok a növekvő távolság elismerésével is, ami bár veszteség, de egy újnak a zületése is mind az ő, mind a ti életetekben. Tartoztok nekik azzal, hogy tiszteletetek jeleként elismerjétek és akár ki is mondjátok nekik: „Biztosan olyan férfi válik majd belőled, fiam, aki boldoggá tud tenni egy nőt! Bízom benned, hogy többre viszed, mint én, és továbbadod majd azt a melegséget és bensőségességet, amit tőlem tanultál!”

Anyák, még leányaitoknak is tartoztok. Tartoztok a tisztelettel. A mintával. Tartoztok nekik azzal, hogy adtok magatokra, hogy megtanuljátok és megélitek: mit jelent igazán nőnek lenni. Tartoztok azzal, hogy továbbadjátok nekik azt, hogy nőnek lenni jó és kiváltság! Bátorítsátok őket, hogy megtalálhassák magukban az értéket, és soha ne higgyék el magukról, hogy nőként nem érnek annyit, mint egy férfi! Tartoztok nekik azzal, hogy megvéditek magatokat, ha kell, a férfiakkal szemben, hogy megtanulhassák: egy nővel nem lehet bármit megtenni! Tartoztok nekik azzal is, hogy nem nyomjátok el őket, amikor már kezdenek jobb nőkké válni, mint ti magatok! Tartoztok az elismeréssel és annak elfogadásával, hogy lehetséges másként is boldog nőnek lenni, mint azt te korábban gondoltad vagy élted! Tartoztok leányaitoknak azzal, hogy tiszteletetek jeleként elismerjétek és akár ki is mondjátok nekik: „Biztosan olyan nő válik majd belőled, leányom, aki örül női teremtett voltának! Bízom benned, hogy olyan nő leszel, aki tovább tudja adni az életet! Bízom benned, hogy jó anya leszel, akár jobb is, mint én voltam, és nem fogod elkövetni az én hibáimat!”

Lehet, hogy most felháborodsz a fenti sorokon. Igen, mindez felháborító. Felháborító, hogy mindez nem természetes, és a tisztelet alapvetően hiányzik világunkból, kapcsolatainkból.

A jó hír az, hogy Jézusban, az Ő áldozatáért lehet rendezni a tartozást, újat kezdeni, megbocsátani egymásnak - hiszen Ő is megbocsátott nekünk. Ezért van reményünk arra, hogy az életünk nem a tartozások további halmozásáról szól…