Konfirmációs csoportkép
15 éves voltam. Életem egyik legmeghatározóbb élménye a fogadalom, hogy „...ezentúl Őneki élek." A jó gyerekeknek megtanítják, mit jelent másokért élni, magukat háttérbe szorítva másokat kiszolgálni, másoknak önzetlenül segíteni. Az ifiben is szolgálatra neveltek bennünket. Mindent félretenni, ami a saját igényünk, örömünk, kívánságunk. A lehető legnagyobb bűn ezen a világon az önzés...

Tablókép, végzős teológus hallgató
Végig komolyan vettük a tanulmányokat. A szent tudományt szívtuk magunkba és persze szolgáltunk. Sokat. A legációkat nem szerettem. Nem értettem az idős és kiégett lelkipásztorokat. Némelyik rendkívül lusta! Nem értettem azokat sem, akik napokon át szöszmötölnek valamivel. Elfolyik az idő, a gyülekezeti élet meg sehol. Nagyon sokaknak fogalmuk sincs, mit jelent szolgálni!

Gyülekezeti csoportkép a parókia előtt. Az új lelkész középen
Odaadni mindent. A gyülekezetért. A parókia falai üvegből. Az ajtón nincs zár, de még kilincs sem. Bárki bejöhet és bármikor. Nincsenek határok. A gyülekezet belelát a magánéletünkbe, és természetesnek veszi, hogy bele is szóljon abba. Biztos jó szándékkal teszi. Az elődöm nem csinált semmit. Belevetem magam a sűrűjébe. Érted teszem, Uram!

Az első gyerekkarácsony a templomban
Mindenki nagyon elégedett. Már rég nem volt itt ilyen. Sokan eljöttek és sírtak is. Hiszem, hogy ha mindent megteszek, azt majd a Jóisten jól megáldja!

Vendégszolgálat
Szolgálatra nem mondunk nemet. Hívtak, mentem. Újra. „Egy lélekért se érjen vádja téged..." – visszhangzik csak bennem a dal. „...hogy temiattad nem látta meg Őt." Hirdetem, éneklem, teszem, engedelmeskedek.

Építkezés: az új gyülekezeti ház alapkőletétele
A kedvenc Igém ez: „Mert nem kímélték életüket mindhalálig...". Nem vagyok kíméletes magammal. Ebből következően másokkal sem. Kíméletlenül hirdetem az igazságos és olykor kegyelmes Isten kíméletlenül fájdalmas evangéliumát. Az építkezés áldozatokkal jár: fizikailag és lelkileg egyaránt.

Közös ebéd a vezetőkkel
Sokan félnek tőlem. Azt mondják, nem lehet velem vitatkozni. Fafejű és csökönyös vagyok. Szerintem csak elszánt. Vannak, akik nem értik, miért, de félnek a szavaimtól. Mert miközben magamat feláldozom a szolgálat oltárán, másokat is kész vagyok feláldozni. Amúgy nincs igazuk: én soha senkire nem haragszom!

Családi kép: feleség, két gyermek
Telnek az évek. Nőnek a gyerekek. Az első lépésikre nem emlékszem. Nem voltam ott. Az első szavaikra sem. Tele volt a fejem más szavakkal. A feleségem ritkán mosolyog. De megértő.

Építkezés újra
Újabb alkalom kellene. Meg kell tölteni majd az új házat. Újabb bibliakör, még több hittanost kellene összeszedni és még jó pár családot kellene meglátogatni. Bár úgy érzem, szétesem, még rákapcsolok egy kicsit. Hiszen bírom még. Szolgálok, hiszen erre hívattam el. Áldozatokat kell hozni. Mindnyájunknak.

Családi ebéd
Rendszertelenül étkezem. Szinte rágás nélkül nyelem le a falatokat. Nem emlékszem az ételek ízére. Hiányoznak az illatok is. Állandóan éhes vagyok. Nincs időm enni, nincs időm jóllakni.

Csoportkép: nyári gyermektábor
Amikor vége lett az alkalomnak, üresnek és elhasználtnak éreztem magamat. A lelkemet kitettem, heteken át készültem, éjszakákat nem aludtam, hogy minden tökéletes legyen. És minden tökéletes is volt! Embereket mozgósítottam, hirdetéseket osztogattam, imádkoztam is egy csomót és lelkes is voltam. És most, mikor vége, mikor mindenki elment és jóllakott, nem maradt semmi. Volt, aki köszönetet mondott, volt, aki nem. Most csend van. Mi lesz most? Nem érzem jól magam a bőrömben.

Igazolványkép
A legszomorúbb és legfájdalmasabb dolgokról is nevetve, viccelődve beszélek. Öt év alatt tíz évet öregedtem. Magamat áldozom fel. Néha titokban úgy érzem, amikor az utcán sétálva megállok és nézem a szürke földet, hogy jó lenne meghalni. Nyugalom és csend. Néha félálomban, távol a zajoktól és minden szolgálattól, emberektől és Istentől is a csendben csak magamat kérdezem: kinek az életét élem?