Kilenc éves voltam, amikor a gyülekezetünkben újjáalakult a 304. Kőrösi Csoma Sándor Cserkészcsapat, és az önkéntes fiatalok elkezdték toborozni a gyerekeket ebbe a közösségbe. Emlékszem, édesanyám vitt el az első őrsgyűlésre, pedig én sírtam, hogy nem akarok menni. Milyen jól tette, hogy mégis kitartott, hiszen most már lassan kilenc éve fontos része az életemnek a cserkészet. Már rögtön az első őszi kirándulás nagy élmény volt számomra, pedig végig szakadt az eső és hideg volt. Aztán jött a 2005-ös nyári nagytábor, amiben közel 1500 cserkész vett részt, és ennek mi is a részesei lehettünk, mint 304-sek.

Gyerekként még csak a kalandot és a játékot láttam a cserkészetben, nem tudtam pontosan, mit is jelent viselni az egyenruhát és a nyakkendőt, de büszkén hordtam és örültem, hogy a csapat része lehetek. A keretmesék, a tábortüzek, a hatalmas számháborúk és a mindenféle kézműves játékok jelentették a táborok mindennapjait, illetve a próbák, amikre egész évben készültünk az őrsgyűléseken. Én igazából észre sem vettem, hogy tanultunk, mert mindent játékos módszerekkel talált ki az őrsvezetőnk. A kiscserkészet után a zöld nyakkendő megszerzése már nagyobb lépést jelentett, hiszen akkor már nem csak ígéretet kell tenni, hanem fogadalmat is. Ez minden csapatban különleges esemény, így nálunk is megvan a maga rendje, és ami még izgalmasabb, hogy titokban tartjuk. Én mai napig őrzöm ennek az estének az emlékét.

Bí-Pí, vagyis lord Baden Powell of Gilwell alapította a cserkészetet 1907-ben, Angliában. A célja az volt, hogy összegyűjtse a kallódó fiatalokat azért, hogy valami hasznos dolgot csináljanak. A fiatalok számára mindig is fontos, hogy szeretnének valahová tartozni, ez abban az időben nagyon erősen kihatott arra is, hogy nemzetükért együtt tudjanak küzdeni és ki tudjanak törni a politikai elnyomásból. „A magyar cserkészideál: emberebb ember és magyarabb magyar.” – Ezt a gondolatot viszi tovább a tíz cserkésztörvény is, amely középpontjában Isten, a haza és az embertársaink iránt való elkötelezettségünk áll. A fiataloknak éppen ezért volt olyan fontos a cserkészet, mert itt nem kellett megjátszaniuk magukat, itt tudtak igazán önmagukra találni, és itt tudott a személyiségük igazán jó irányba fejlődni. Sokan ellenezték a mozgalmat, mert tudták, hogy ha ilyen erős lelkű, tiszta gondolkozású felnőttek válnak belőlük, akkor nem lehet majd őket befolyásolni. De a cserkészek a támadások ellenére kitartottak és folytatták, amit elkezdtek.

Jelenleg őrsvezetőként tevékenykedem a csapatunkban. A Panda őrsnek két éve vagyok a vezetője, ahol tíz kislány életét kell vezetgetnem. Az őrsvezetőképzőben sok mindent tanultam idősebbektől és elméleti tudást is szereztem, de az igazi megméretést a gyakorlati tapasztalat jelentette. Sokszor kerültem váratlan szituációkba, amikor nem volt nálam segédkönyv, hogy kiolvassam belőle a megoldást, hanem nekem kellett rájönnöm és megpróbálni megoldani a helyzetet. Úgy érzem, hogy ezek a küzdelmek hasznosak voltak a számomra és bizonyára hasznosak lesznek a jövőben is. Nekem most az a dolgom, hogy ezeket a lányokat terelgessem és formáljam. Nagy kihívás és nagy felelősség. Néha felmerülnek bennem kételyek, hogy jól végzem-e a rám bízott feladatokat, de Isten mindig megerősít benne, hogy ne adjam fel. Mostani tapasztalataim azt mutatják, hogy a tisztelet az egyik legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanunk, ha gyerekekkel akarunk foglalkozni. Fontos, hogy ők tiszteljenek téged, de ahhoz neked is meg kell bíznod bennük, és neked is tisztelned kell őket. Úgy gondolom, hogy megéri a sok belefektetett energia, az odaszánt idő, hiszen a közösen megélt élmények mindannyiunk számára ajándékot jelentenek.

A magyar cserkészet próbarendszerének két legfontosabb pillére a Biblia és a magyar kultúra. „Ez egyúttal a híd a múlt és a jövő között.” Szerintem mindannyian ma is ilyen hidak vagyunk, hiszen az előttünk lévőktől tanultunk és példákat kaptunk, most pedig továbbadjuk az új generációnak, a nálunk fiatalabbaknak, és hidat verünk egy jobb világ felé.