Az IKEA bútorforgalmazó áprilisban új bútorcsaláddal rukkol elő: az új széria kifejezetten az albérlőkre szakosodott. Az On the Move fantázianevű termékcsalád olyanok számára ideális, akik sokat költöznek, albérletből albérletbe járnak, „ahol a morcos főbérlő még a falat sem engedi kifúrni, vagy éppen nem hajlandó normális bútort vásárolni” – ajánlja a cikk.  

Szép új világunkban ugyanis már nincs helye a földhözragadtságnak. Mobilitás van. Még a kormány is támogatja azokat, akik nagy távolságra költöznek a megélhetés érdekében, a munkahelyükért. Egyrészt a munkahelyek jók. De egyértelműen új generációs probléma előtt állunk: az egy generációval idősebbek még akár az életüket is végigélték egyetlen telken, egyetlen házban vagy lakásban, sőt úgy terveztek, hogy a következő generációk is ott éljenek velük egy fedél alatt vagy legalábbis egy utcában. A házbéli mindennapok megkönnyítésére feltaláltak csupa beépíthető tárolóhelyet, konyhabútort. Terveztek előre, és közben a hely stabilitását élvezték. (Az ő szemükben azok, akik albérletről albérletre élnek, azok nincstelen életművészek, megállapodni képtelen szerencsétlenek, híján mindennemű ambíciónak. Szemükben a bérleti díj kidobott pénz a semmiért.)

Ehhez képest nekem és generációmnak már fogalmunk sincs, hol leszünk akár csak egy-két év múlva. Tizenkét éves koromig én is élvezhettem az otthon stabilitását, aztán jött 13 év kollégium, ahol ez a stabilitás erősen megbomlott: évente más szoba, más ágy, más szobatársak, mikor ki jutott. Majd a felsőoktatás után elkezdtem albérletet fizetni . Ugyan csak egy fallal odébb, de már ez alatt a két éves periódus alatt is költöztem. Nyáron férjhez megyek, ami szintén új albérletbe költözést jelent. Kicsit paradox, hogy a megállapodás nálunk csöppet sem fog egyet jelenteni azzal a régi családomban látott stabilitással. Mert mindent úgy kell berendeznünk és kialakítanunk a közös életünkben és életterünkben, hogy ha a főbérlő olyat lép, vagy a körülményeink változnak, akkor minden egy az egyben átemelhető legyen egy másik lakásba. Nekünk ideális ez az új On the Move család.

Mielőtt bárki ezt hinné, ez nem panasz. Csak korrajz. Újabb tényező, ami miatt mi, fiatalok gyökértelennek tűnünk, újabb adalék, ami miatt nem ragaszkodunk dolgokhoz és talán ezek tiszteletén is csorba esik. Azt hiszem, elég erőteljes kifejezője az életemnek, hogy a házi áldás nálam nem szép keretben lóg a falon, vagy hímezve a konyhában, hanem a laptopom asztali háttere és egy hűtőmágnes, amit anyukámtól kaptam valamelyik költözéskor. Mozdítható, mint én magam.

Az, hogy nincs maradandó hajlékom, egyrészről Krisztusi. Hiszen az állandó hely az életemben egyedül az a bizonyos belső szoba, ahol az istenkapcsolatot meg lehet élni. Másrészt viszont egyértelműen korom egy pecsétje rajtam, s mint ilyen, csöppet sem pozitív. És ugyan még csak a házasságról esik szó az életemben, de ilyen erőteljesen változó viszonyok között, az állandóság teljes hiányában egyértelmű, hogy társadalmi szinten a gyermekvállalási kedv megcsappan. Magammal még megtehetem, hogy évente máshol ébredek és mást próbálok otthonomként értelmezni és rakom jobbról balra a mobilis bútoraimat. Egy tőlem függő új életet nem biztos, hogy szintén belevinnék ebbe a játszmába. És ebben a pillanatban fölsejlik előttem az Isten előtt lebegő új kis életek rendje, akikből Isten válogat, kit küldjön a földre mondjuk épp majd hozzám a jövőben, de nagy részüknek ott lóg a  nyakában a tábla: kalandorok kíméljenek.

Egy egész generáció nevében írom, hogy tényleg szakadtak vagyunk. Elszakadtak mindentől és mindenkitől. Áthelyezhető, mobilis, lapra szerelt, könnyű, mindenhova odailleszthető bútordarabok vagyunk a régi időtálló, ám kevésbé mozgatható, tömör darabjaival szemben. Mi is keressük és vágyjuk az állandóságot, de kénytelenek vagyunk másutt, más formában megharcolni. És kérünk benneteket, idősebbeket, akik talán még egy kicsit más világot éltetek, ne ítéljetek meg bennünket ebben a gyökértelenségben. Egyrészt mert nem kértük, hogy így legyen. Másrészt, noha igazatok volna, ettől mi csak még szakadtabbak leszünk.