5 - 22
Kódok. Mi lehet ez? Egy szekrény kódja a könyvtárban? A telefon kilépő számai a munkahelyen? Egy fegyver száma? Egy slusszkulcs kioldó száma? Dominó csomagé? Vagy valami kulturális kód?

Nem. Ez a magyar reformátusság kódja. Váltókód.

5 helyett 22. Vajon így lesz-e? December 5-e belénk marta magát, mint a puszta kézre fröccsent sav. Sokáig viszket és meglátszik a helye. Talán örökre piros marad. Akkor az anyaország "leszavazott", jóvátehetetlen sebet ütve mindenkin, aki nem itt él (és azokon is, akik itt élnek). Ne firtassuk most, hogy jogos volt-e vagy nem, érvényes volt-e vagy sem, politikai játékszerek voltunk-e ebben a nemzeti csocsóban vagy nem.

Most van egy újabb dátumunk. Egy új esély. Egyelőre nem több.
Egy dátum: 2009. május 22.
Ezen a napon Debrecenben alkotmányozó zsinat ül össze, és megalakítja az egységes Magyar Református Egyházat.

Vajon ennek a dátumnak van-e akkora ereje, hogy kioltsa a másikat, a negatívat? Jön-e nagypéntekre húsvét? Könnyre mosoly? Ütésre simogatás?

Az előzetes kép mindenesetre monumentálisnak és teátrálisnak tűnik. A gyökereiben szétzilálódott, de a törzsében egységes és erős, koronájában pedig dús lombot szimbolizáló fa hatalmas cserepébe mindenki vihet földet. S a Székelyföldtől Burgenlandig kezekbe markolt földdel töltenek meg egy nagy kaspót a hívek. Ez a termékeny anyaföld éltetheti a fát újra, mely új gyümölcsöket hozhat. A szimbólum fontos gesztus, abban az országban különösen, ahol a nemzeti jelképek egyre inkább elveszítik jelentőségüket és hordozó erejüket.

A fő kérdés az: mi lesz az ünnepség, az ünnep után? Úgy élhetjük át, mint bármilyen ünnepet. Nem csak az ünnep megülésének a mikéntje az érdekes, hanem az örök kérdés, hogy mi van utána? Van-e annyi tartalom az ünnepben, ami elég sokáig kitart utána is? Mi lesz más? Mi történik utána? Mi lesz más május 22. után? Történik valami? Megváltozik-e a szemléletünk? Mások leszünk-e, másoknak kell-e lennünk?

Hiszen a szervezeti egység sok könnyítésre ad alkalmat az egyháztagság, vagy a különböző átjárások tekintetében. Fontos lehet a liturgiai egység keresése, vagy a különböző jogi státusok megítélése. De mindezek mellett még fontosabb a kapcsolatokra gyakorolt hatás. Változnak-e a viszonyok, az, ahogyan egymásra tekintünk? Hogyan fogadjuk el egymást, hogy fogadjuk be egymást, hogyan fejezzük ki a szolidaritásunkat? Gyakrabban keressük-e fel egymást, figyelünk-e egymás dolgaira, érdekel-e bennünket minden kis öröm, minden változás, ami ér bennünket? Amivel gyarapodunk, amivel gazdagodunk?

Mennyire van szükségünk egymásra? Vagy mindenki jól elvan magában? Hatással lesz-e ez az egység a belső kapcsolatokra? A nagy összeborulás segíti-e a kisebb közösségek, régiók egymásra utaltságának felismerését? Annak az összetartozásnak a felismerését, hogy egy fa, egy ágának levelei, virágjai, gyümölcsei vagyunk mindnyájan, s ami megterem, ami gyönyörködtet, ami madaraknak védelmet nyújt, az közös termésünk. Isten áldása révén lesz a miénk.

A 22-es csapdája helyett a 22-es váltókódjának örömét kereshetjük és ismerhetjük fel! Imádkozzunk sokat, sokat érte!