Útra készen. Útitársakkal. Járatlan úton.

Költözünk. Betlehemből Móáb földjére. Nagy út van előttünk. Itthon éhínség, az út végén a könnyebb élet. Boldogulásért megyünk. Együtt, az egész család. Így döntött Elimélek, a férjem. Hallottunk az útról, a lehetőségekről. Karavánok jöttek a hírekkel, hogy ott van kenyér. Itt Betlehemben, a kenyér házában már nincs. El kell menni. Útra kell kelni, hogy jobban élhessünk, hogy élhessünk. Milyen lesz az út? Hosszú, fárasztó, málhával megrakva. A megérkezés bizonytalan. Hogy fognak fogadni? Befogadni? Idegenek leszünk. Két fiam milyen társat talál majd? Tele vagyok kérdésekkel, izgalommal, de reménységgel. Indulunk...  

Útra készen. Társtalanul. Járt úton.

Költözöm. Móáb földjéről Betlehembe. Nagy út van mögöttem, előttem. Férjem, fiaim halottak. Itt a gyász, az út végén a szülőföld, az otthon. Vigasztalásért megyek. Két menyem maradt mellettem. Most őket is itt hagynám. Mennék vissza egyedül. Így döntöttem. Ismerem az utat. Emlékszem, ahogy évekkel ezelőtt megtettük. Karavánok jöttek a hírekkel, ismét van kenyér Betlehemben. De ez már nem is fontos. Haza kell menni. Útra kell kelni, hogy ismét otthon legyek. Az út hosszú, fárasztó, málhám alig. Várom a megérkezést. Hogy fognak fogadni? Visszafogadni? Idegen leszek. Fiaim helyett ki gondoskodik majd rólam? Tele vagyok szomorúsággal, reménytelenséggel, de békességgel. Indulok...