„Megyek szerencsét próbálni!”

Hogyan lesz a mesehős?

Napok óta ízlelgetem ezt a rövid és mégis jelentőségteljes mondatot. Vajon mit is jelenthet?

„Megyek szerencsét próbálni.” – hangzik el a későbbiekben nehéz próbákat kiálló elszegényedett királylány szájából.

Hősnek készül? A legkevésbé sem. A szegénységből szeretne kiszabadulni, mert ellehetetlenedett családja helyzete.

Amikor a mesehős (aki ekkor még minden, csak nem hős) útra kel, egyszerűen csak testi, lelki szükségeit, vágyait szeretné beteljesíteni. Hiány van az életében, és külső kényszer vagy belső indíttatás miatt felhagy minden addigival és a változás útjára lép: próbát tesz, hátha sikerrel jár. A hamuban sült pogácsa képében magával viszi, amit szüleitől lelkiekben kapott. Elkezdi írni a saját történetét. (Eddig a pontig a mesehős testvérei is sokszor eljutnak.)

A hősiesség első próbája akkor következik be, amikor valaki az útját keresztezi. Nem is gondolnánk, hogy egy törpén, egy segítségért kiáltó gyümölcsfán mennyi minden múlik. Azaz nem is rajtuk, hanem azon, hogy a mi „hősünk” hogyan viselkedik velük. Nem érzi rangon alulinak a törpével való beszélgetést? Akkor megtudja tőle, hol találja az élet vizét és bátyjaival ellentétben nem jut szurdokba. Nem sajnálja idejét, erejét és könnyít a fa ágainak terhén? Akkor jutalmat kap.  Aki nem hallgatja meg a másikat, nem segít a rászorulón, megreked a hőssé válás útján. Mert a hősök sosem magányos harcosok. Hanem szívükkel látó, érző emberek, aki saját céljaikat egy kis időre félre tudják tenni azért, hogy figyeljenek másokra is. A másokra fordított idő pedig sosem viszonzatlan. Mindig olyan ajándékkal jár, ami segíti a – most már formálódó – hőst célja elérésében.

De még a legkiválóbb hősök is hibázhatnak. Türelmetlenségük, hirtelenségük vagy más fogyatékosságuk miatt hozhatnak olyan döntést, ami veszélybe sodorja mind a maguk, mind szeretteik életét. Ezzel persze olyan helyzetbe kerülnek, amiben fokozottan próbára kerül jellembeli hiányosságuk. A türelmetlen királylánynak hét hosszú évig kell szolgálnia vascipőért, amivel meg tudja mászni a jéghegyet. De a küzdelem sosem hiábavaló. Hiszen így áll helyre a rend: így nyeri vissza királyi gazdagságát, királynői minőségét s lehet hű társa a Norvég Hercegnek (aki mindeközben szintén megvívta a maga harcát).

Az igazi hősök sosem akarnak HŐSök lenni. Elindulnak a vágyaik után, hátha sikerrel járnak. Közben kénytelenek megvívni a Sötétséggel, harcolnak a lelkükben élő sárkánnyal, barátokat szereznek, megtanulnak élni az út közben kapott ajándékokkal és végül révbe érnek.

Menjünk, próbáljunk szerencsét mi is…

Vissza a tartalomjegyzékhez