Szolgálat. Újabb olyan szó, amellyel érdekesen el lehet játszani. Szeretem a magyar nyelvet. Szolga. Szolgál. Szolgáló. Szolgálat. Szolgáltatás. Rabszolga.

Gondolkoztatok már rajta? Ki szolgál kinek? Mit jelent ez valójában? Szerintem jóval mélyebb a jelentése, mint amire általában gondolni szoktunk...

Van egy vállalkozó vagy egy alkalmazott vagy közalkalmazott. Bárki, aki szolgáltat. És van egy vevő, aki fizet a szolgáltatásért. A hétköznapokban ennyi.
Kezdő vállalkozóként elkezdtem gondolkozni azon, hogy mitől lehet igazán jó egy vállalkozás vezetője, egy szolgáltató, akihez kliensek vagy vevők jönnek a szolgáltatásért. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem, ami szerintem a kulcsa lehet sok mindennek: vajon a szolgáltatók, akik szolgáltatnak, valóban szolgálják-e a klienseiket, vevőiket?

Azt vettem észre, hogy akiket én vevőként vagy kliensként nagyon szeretek, akikkel nagyon jó tapasztalataim vannak, ők mind valóban szolgálják a klienseiket. Védőnő, orvos, tanár, edző, kozmetikus, fodrász, pszichológus stb. Nem csak szolgáltatnak, valóban szolgálják is a klienseik érdekét. Valóban szívügyük, hogy a kliensük életéhez hozzáadjanak. Az ilyen szolgáltatóhoz szeret az ember visszajárni, akinél megtapasztalja, hogy valóban az érdekeit, őt magát szolgálja.

De menjünk gondolatban tovább, ki a szolgáltatók köréből. Az igazi szolgálat ott kezdődik, amikor nem kapsz érte ellenszolgáltatást. Sem pénzt, sem szeretetet, sem elismerést. Amikor úgy szolgálsz valakit, hogy az talán észre sem veszi, vagy nem tudja értékelni... Amikor úgy szolgálsz, hogy az nem a te érdeked, hanem a másik érdeke. Az igazi szolgálat néha fáj, szinte mindig erőfeszítésbe kerül, nem kényelmes dolog. Viszont nincs annál szebb ajándék, mint amikor látod, hogy valakinek az életéhez hozzáadtál, hogy valakinek mosolyt csaltál az arcára, hogy valakinek elkezdett megváltozni az élete – bármilyen szempontból is.

A jó vezető szolgálja az embereket. Szolgálja azokat, akikért felelősséget érez, szolgálja azokat, akik követik vagy követni fogják. Gondold végig, hogy az eddigi életed során milyen vezetők után mentél a legszívesebben? Kiket követtél őszintén, önszántadból?

A jó vezető – legyen szó itt cégvezetőről, gyülekezetvezetőről, egy sportklub vezetőjéről, magántanárról, pszichológusról, férjről/feleségről, szülőről, baráti társaság vezetőjéről, túravezetőről vagy politikai vezetőről – felemeli azokat, akik hozzá tartoznak. Előttük jár néhány lépéssel és szolgálja azokat, akik követik.

Ha jó vezetővé szeretnél válni, kezdd el figyelni a melletted élő embereket és kezdd el szolgálni őket. Egy idő után már el is felejted, hogy ezt tudatosan csinálod, egy idő után mindenki megérzi annak az ízét, hogy milyen, amikor valakit felemel.
A legszebb ebben, hogy ez körforgás. Akit szolgálnak, azt ezzel fel is szabadítják arra, hogy ő is szolgáljon másokat önzetlenül. Akit felemelnek, az másokat is könnyebben felemel. És az is majd, akit ő szolgál és így tovább... Minél magasabbról hajolnak le valakihez, annál váratlanabb, annál megdöbbentőbb élmény lehet, és annál inkább ösztönözhet arra, hogy add tovább...

Hozzánk a lehető legmagasabbról lehajolt már Valaki. Milyen érzés belegondolni, hogy az élő Isten az, aki minket szolgál és felemel? Innentől kezdve mire várunk? Hajoljunk le mi is és szolgáljuk a környezetünkben lévőket! Mindenki lehet vezető: a családban, a barátai között, a munkahelyen. Az igazi vezető, aki után mennek az emberek. És az után mennek, akitől megtapasztalták, hogy értük szolgál. Megdöbbentő volt rájönni: szinte nincs is más választásunk, mint hálával nézni a szolgáló kézre és csak adni tovább, menni előre...