Talán sokaknak ismerős Eric Berne: Emberi játszmák című könyve vagy az innen származó „játszma" szó. Elsőre olyan dolgok juthatnak róla eszünkbe, mint a játék, szórakozás, társaság, esetleg verseny. Ám Berne korántsem ilyen kontextusban használja. Ez a típusú játszma sokkal inkább trükkös kommunikációs formula, melyet az intimitás pótlékaként használunk, és a kimenetele gyakran jár erős konfliktussal és meglehetősen tisztességtelen.

A játszmák, mint egy társasjáték is, sokféle felvehető szerepet rejtenek magukban. A leghíresebbek talán az agresszor, áldozat és megmentő szerepeink.

A szerepek mélyén élő (tév)hitek:
Agresszor: Nekem van hatalmam arra, hogy téged boldogtalanná tegyelek.
Megmentő: Nekem van hatalmam arra, hogy téged boldoggá tegyelek.
Áldozat: Neked van hatalmad arra, hogy engem boldoggá vagy boldogtalanná tegyél.

A szerepeket irányító belső valódi motivációk:
Agresszor: Attól félek, hogy megint áldozat leszek.
Megmentő: Attól félek, hogy nem lesz többé célom, és nem lesz már rám senkinek szüksége.
Áldozat: Attól félek, hogy az én életem már soha sem fog megváltozni. Gyenge vagyok.

Ezek a szerepek váltakoznak, gyakran uralkodnak bennünk. Mindegyiket felvehetjük, de sajnos bele is ragadhatunk némelyikbe. A mindennapi életben a valódi, játszmamentes, őszinte kommunikáció és ezáltal megteremtett intimitás sokszor túl fárasztó vagy túl kockázatos a legtöbbünknek. Ezért választjuk, hogy belebújunk ezekbe a szerepekbe, és játszmázni kezdünk.
A játszma és az ebben résztvevő szerepeink célja a nyereség, a saját gyengeségeink, félelmeink eltakarása, hamis „kép" mutatása magunkról. Ehhez képest Pál azt mondja, hogy „Ha már dicsekednem kell, akkor a gyengeségeimmel dicsekszem."

„Ezért boldogan dicsekszem a gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjon bennem. Örömmel elviselem a gyengeségeimet, meg amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, vagy amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek vagy rosszul bánnak velem Krisztus miatt, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős."

Isten azt üzente Pálnak, hogy „Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját."

Jézus az összes utolsó bűnöst, prostituáltat és vámszedőt maga köré engedte, szeretettel beszélt róluk. Egy embercsoport volt, akiktől óva intette tanítványait, és nagyon durva, kemény szavakkal szólt hozzájuk. Ők voltak a farizeusok, akik mást mutattak a felszínen, mint ami legbelül van. Jézus számtalanszor a szemükre vetette, hogy képmutatóak, a külső tisztogatásával és az emberek véleményével foglalkoznak, míg belül halottak. Elhitetik mindenkivel, milyen jó emberek, míg a felszín, a hazugságok alá senkinek nem engednek betekinteni. Kerülik az őszinte kommunikációt, folyamatosan játszmáznak.

Ha sarkítani szeretnénk (márpedig Jézus elég sarkosan fogalmaz), akkor a játszma, a képmutatás nem más, mint a bűn. A bűn, ami akkor jött a világunkba, amikor a Sátán hazudott az embernek. A felszínen azt kommunikálta, hogy van egy finom gyümölcs, amiből jó lenne ennie az embernek is, csak Isten nem akarja, hogy egyen belőle. A mélyebb, rejtett tartalom persze az volt, hogy szerette volna, ha az ember elbukik. Játszmába hívott a Gonosz, amibe szépen belesétáltunk, és azóta is mindannyian játszmázunk, hazudunk, képmutatunk. Ez alól senki sem kivétel. Az különböztethet meg, hogy ezt beismerjük-e, vagy letagadjuk és folytatjuk. Az igazság tesz szabaddá, nem a rejtett játszmáink. De mivel emberek vagyunk, ezen a Földön csak tükör által, homályosan látunk. Képeinktől és szerepeinktől teljesen szabadok majd csak e Föld elmúlása után lehetünk. De addig is, érezhetjük ennek az előízét, hisz a Mennyek országa köztünk van, és ebben az állapotban is törekedhetünk a minél őszintébb és játszmamentesebb, valódi kapcsolatokra. Mind Istennel, mind embertársainkkal, mind magunkkal.

Felhasznált irodalom:
Eric Berne, Emberi játszmák. (2013). Háttér Kiadó: Budapest.
Evan Parks szóbeli előadása, http://www.wisesight.org/ 

Kép: Csillagszálló - kulturális utcalap