Rendszerint ha Budapesten esik az eső, olyan félórás késéssel az én kis falumban is elkezd csöpögni. Már ha a „repülők szét nem kergetik a felhőket", szokták mondani a helyiek.

De már nagyon régen porzik ez a betondzsungel is, nem még otthon édesapám földje. Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton, hogy amikor már túlhevül, belerohanhasson a vízbe. Pont fordítva, mint a hüllők, akik melegedni jönnek ki.

De nincs vízpart, a kollégiumi szobám van, és hőség, fülledt meleg még a redőnyök árnyéka mögött is. Tegnap is vizsgáztam, ma is vizsgáztam, és holnap is fogok, mondja a szegény diák siralma. Nos, mondom én is kiegészítve: én holnap kettőt. Holnapután pedig prédikálni vagyok hivatalos egy gyülekezetbe. Micsoda kitolás ez is: mindenki más pünkösdkor ment legációba, én egy héttel később, Szentháromság vasárnapra vagyok hivatalos. Ennél nehezebb és dogmatikusabb témát csak a kettős predestinációt kaphattam volna. Ja, és csak hogy még kerekebb legyen a prédikáció, a lelkész megkért, hogy a tanévzáró alkalmon valahogy szőjem bele a gyermekeket is.
Dilemma, dilemma, dilemma.
Végtelen anyagmennyiség, információáradat, véges időkeretek.
Márpedig finitum non capax infiniti - a véges nem képes befogadni a végtelent, ahogy éppen tanulom... Mit tegyek? A vizsgáktól függenek a jegyeim, az ösztöndíjam, a jövő éveim és összességében az előmenetelem. A gyülekezet elé viszont nem állhatok készületlenül, nem csak a magam fejére való szégyenhozás eshetősége miatt, de azért sem, mert mégis Isten szavát viszem, és egy egyházat képviselek. Dilemma, dilemma, dilemma.

A szobámban elviselhetetlen a délutáni hőség, éppen csak túlélésnyi levegő mozdul, ha nyitva ajtó és ablak is. Az udvaron viszont gyerekek játszanak, most legalább hatan a rendszerinti 4 helyett. A hatos számban az a szép, hogy ekkor már mindig akad olyan, aki éppen sír, és aki éppen kiabál, általában nincs olyan perc, hogy e két jelenség akár párhuzamosan is ne folyjék perceken keresztül. Kezdek dühösen dohogni magamban.

De nem szabad ilyet, meg nincs is értelme, szóval megpróbálok inkább imádkozni. No de hogyan imádkozzak? Ilyenkor vizsga előtt mindig gondban vagyok, hogy vajon honnantól számít az én kérésem az Úr felé istenkísértésnek? A megtanult anyagmennyiségen múlik vajon? Vagy azon, hogy telhetetlenül ötöst követelek-e az imámban, vagy csak a túlélésért könyörgök? A kérések tartalmán, mennyiségén, hevességén vagy formáján? Flekkben mérik ezt is, mint a cikkeket, vagy decibelben? Min múlik, hogy az Úr dicsőségére, vagy éppen bosszankodására szolgálok? Hol a határ aközött, hogy közösséget keresek az Úrral, vagy hogy befolyásolni akarom őt? (Eszembe jut a sok megtanult rossz példa: törzsi népek, akik isteneikre főznek, szobraikat öltöztetik, nekik táncolnak, hogy kierőszakolják azt, amit kitaláltak.) Talán az a titok, hogy okosabban és szelídebben adjam elő, és minden második mondatom az legyen, hogy Uram, azért mindezek ellenére legyen meg a Te akaratod? Dilemma, dilemma, dilemma.

Azért imáztam, és próbáltam ezeket a gondolatokat félretenni, és ezektől mentesen lépni be abba a belső szobába, ahol az Atyával beszélni lehet. Nem mondom, hogy teljes mértékben sikerült, inkább csak csitultak. Azután felnéztem és támadtak újra ezek a kérdések, a visszhangos udvar gyerekzsivajával egyetemben.

Hát jó, a világból elmenekülni nem lehet, kinyitom legalább a könyvet, legyen előttem, ha nem érzem is magam gondolkodásképesnek. Tankönyv aktuális fejezete: a Szentlélek munkája: 3.pont: a Szentlélek esedezik érettünk. (Róm 8, 26). Kikeresem a Bibliámból, ne legyek kuka, ha rákérdeznek a vizsgán:

„Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."

Puff. Ennyit a tépelődésemről. Köszönöm, Uram, vettem az adást.

Kintről hallom, hogy az egyik játszóvendég kislány kiabál: Gyerünk be, esik az eső. És nocsak, tényleg szemerkél. Egy szép sötét felhő kúszott fölénk nagy ígéretekkel tele.

Bepötyögtem a telefonomba édesanyámnak az üzenetet: „rögtön küldöm az esőt!"

A címben szereplő hivatkozás feloldása: