Séta Amszterdamban

Vannak helyek, amelyek sokadik alkalommal is érdekesek. Főként, ha nem csupán a mindenki által ismert látványosságokat keressük. Persze tavasszal Hollandiában járva mindenképpen érdemes meglátogatni Keukenhof fantasztikus színekben pompázó virágoskertjét. Ugyanakkor – különösen a teológiai tárgyakat hallgatóknak – jó kicsit a tankönyvekből kipillantva megpróbálni a sokat emlegetett történeteket, városokat a maguk élő valóságában szemlélni. 

Amszterdam is tartogat meglepetéseket azoknak a látogatóknak, akik a megszokott turistaútvonalak mellett egyháztörténeti érdeklődéssel is körülnéznek. Jó élményeket, de sajnos rosszakat is kapunk.

A Rijks Múzeum termeiben a világhírű németalföldi mesterek munkái között ismerős portréra bukkantam. Háttérben a tenger, és magától értetődő módon hadihajók, az előtérben egy földgömb, jobb karját azon pihenteti Michiel de Ruyter tengernagy. Méltatlanul keveset beszélünk róla, holott ő volt az, aki a Földközi-tengeren hadakozott a franciák ellen, amikor az európai protestáns államok értesültek a magyar evangélikus és református lelkészek gályarabságáról. 1676. február 11-12-én de Ruyter a németalföldi államtanács utasítására Nápolyba hajózott. Az 1675 márciusában gályarabnak eladott magyar prédikátorok közül 26-an voltak még életben. Ruyter admirális kiszabadította őket.

Minden beszámoló közismerten becsületes, hazáját végtelenül szerető, emellett mélyen vallásos emberként emlékezik meg róla. Ami persze bármennyire fontos és szép erény, a politika irányítói számára akkoriban is zavaró volt. Ezért a nemzeti hőst újabb és újabb csatákba küldték. Végül 1676. április 22-én egy ágyúgolyó összezúzta mindkét lábát, és két nappal később belehalt a sérülésbe. A Nieuwe Kerkben (Újtemplomban) temették el. A Rijks Múzeumban olyan festmény is látható, amely a síremlékéről készült.

Talán jobb is, ha csak ott csodálja meg az ember, ugyanis a Nieuwe Kerk már hosszabb ideje nem egyházi, hanem kulturális intézmény. Jelenleg a World Press Photo kiállításnak ad otthont, de egy hónappal ezelőtt a Buddha életét bemutató tárlat töltötte be a belső teret. Többek között a síremlék előtt is ült jellegzetes pózban egy arany Buddha szobrocska, ami így gyakorlatilag lefényképezhetetlenné tette az admirális szobrát. Ami mellé ráadásul a kevéssé hálás utókor – igaz, legalább diszkréten – egy táblácskát is elhelyezett, amiben nem az admirális nagy győzelmeiről emlékeznek meg, hanem felróják neki, hogy kereskedelmi flottája kiszolgálta a rabszolga-kereskedelmet is.

Bezzeg a római katolikusok „titkos” temploma megőrizte a régi hangulatot. Igen, bár nekünk éppen ellenkező történetünk van, hiszen a Habsburgok uralkodása alatt a szó szoros értelmében létéért küzdött a magyar református egyház, Amszterdamban a római katolikusok veszítették el templomaikat. De római katolikus kereskedők akkor is éltek a városban. Közülük Jan Hartman úgy döntött, saját költségén helyet biztosít a hívőknek. Három egymás mellett álló polgárházat birtokolt, és ezek felső szintjét egybenyitva, magántemplommá alakította át. 1663-ban fejeződtek be a munkálatok. A titkosság azért természetesen idézőjeles, hiszen a város vezetői tudtak a helyről, de pénz nagy úr, egy gazdag kereskedő – meg persze annak számos külföldi üzletfele, akik rendszeresen megfordultak Amszterdamban – megengedhette magának, hogy mindaddig, amíg a templom kívülről láthatatlan volt, vasárnaponként saját hite szerinti szertartáson vegyen részt.

Szerencsére továbbsétálva a belvárosban, a Herengracht partján arra is van példa, hogy az egykori polgárház úgy legyen múzeum, hogy felső szintjén a protestáns Bibliamúzeum tárgyaiban gyönyörködhetünk. Az egykori tulajdonos, Jacob Cromhout neve után Cromhouthuizen névre hallgató épület földszintjén az egykori polgári, gazdag kereskedő élet mindennapjaival ismerkedhetünk meg, illetve a konyhából meg a belső udvarból kialakított kávézóban üldögélhetünk. De aztán irány az emelet, hiszen 1887-ben a holland Biblia Társaság vásárolt meg két szobát az épületben, és itt dolgoztak az alkalmazottak a régi szövegek fordításán. Ma már a Társaság a teljes fölső szinten otthonos. Itt nem csupán régi könyvritkaságokra bukkanunk, hanem egy fél szobát betöltő makettre is.

1852-ben, Utrechtben a 24 éves teológushallgató, Leendert Schouten elkészített a sátor modelljét a Szentírás alapján. Ez a „sátor” az a hordozható szentély, amelyet Izrael népe magával vitt a sivatagi vándorlás során. Leendert Schouten egész életében dolgozott a Tabernákulum továbbfejlesztésén, amelyet ma megtekinthetünk. Kifejezetten ajánlott teológushallgatóknak, és persze minden Amszterdamba látogatónak.

Szabó Zoltán Levente