„A fiatalság ma szereti a luxust. Rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az időseket és cseveg, ahol dolgozni kellene. A fiatalok már nem állnak fel, ha egy idősebb lép be a szobába. Visszabeszélnek szüleiknek, fecsegnek a társaságban, nyelik az asztalnál az ételt, lábukat keresztbe teszik és zsarnokoskodnak a szüleik felett.”

A világ, amelyben élünk, sokszínű, összetett, bonyolult. Ezért, ha valahogyan meg akarjuk érteni, gyakran kategóriákat gyártunk. Ilyen például a „(mai) fiatalok” kategóriája. Talán a fenti idézettel sok olvasó egyetért és aktuálisnak, találónak érzi. Pedig nem mai szavak. Szókratész fogalmazta meg őket időszámításunk előtt kb. négyszáz évvel. Azóta számtalan generáció nőtt már fel a világ minden pontján, de a föld még forog. Nem tették tönkre a „fiatalok.”

Az éppen most fiatal generáció mintegy száznegyven tagja vett részt a Délpesti Református Egyházmegye konfirmandus találkozóján a taksonyi Békesség Háza gyülekezeti központban és környékén. Huszonnégy gyülekezetből érkeztek és gazdagították jelenlétükkel a települést. Nevettek, játszottak, tanultak, beszélgettek, ismerkedtek. Amikor pedig indulni készültek, érezhető volt rajtuk, hogy szép élményekkel és emlékekkel távoznak Taksonyból. Ez pedig közös sikertörténet, hiszen kellett hozzá többek között a szomszédok türelme, a kísérők-segítők odaszánt ideje, az önkormányzat, valamint a Délpesti Református Egyházmegye támogatása is.

A nap központi témája a kapcsolódás volt. Hogyan lehet Istenhez, illetve egymáshoz kapcsolódni? Ahhoz az Istenhez próbáltunk mindannyian (fiatalok és régóta fiatalok) odatalálni, aki elsősorban személyekben gondolkozik, nem kategóriákban. Aki név szerint ismer valamennyiünket.

Borsos Máté
A szerző a gyülekezet ötödéves gyakornok lelkésze