Az Egyházasberzsenyi Berzsenyi család kezdeményezésének alapvető célja, hogy széles körben ismertté váljanak azok az emberek, akik hozzájárultak hazánk történelmének írásához, a magyar kultúra megteremtéséhez, fejlesztéséhez. Az Egyházasberzsenyi Berzsenyi Családi Egyesület által alapított elismerés történetéről Rákóczi Piroska azt mondta az Írók Boltjában tartott díjátadón, hogy több könyvesboltot és kiadót kértek fel, ajánljanak néhányat a legjobban fogyó könyveik közül. A versenyben kizárólag verseskötetek vettek részt, mert - mint mondták - változtatni szeretnének azon a tendencián, hogy verseskönyvet csak egészen kis haszonnal lehet értékesíteni, és ez folyamat rossz hatással van a magyar költők alkotókedvére. Az igazi tehetségek pedig csak ritkán szólalhatnak meg. A Berzsenyi Aranykoszorús Kötet elismerő címmel a változást szorgalmazzák. Az ötfős családi egyesületi tagokból és irodalomtanárokból álló zsűri a könyveket elolvasta, majd pontozta, és közülük a legjobbakat ajánlotta a család figyelmébe. A listából igyekeztek olyat választani, amely a legközelebb áll Berzsenyi Dániel gondolatvilághoz. A 26 verseskönyv közül kettőt díjazott a zsűri: Füle Lajos Ének a cseresznyefáról, valamint Rakovszky Zsuzsa Fortepan című kötetét.

Fortepan
A Kossuth-díjas költőnő kötetét Vágó Sándor helytörténeti kutató, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tanára méltatta.
„Ne gondoljuk, hogy a Fortepan kötet választ ad létünk nagy kérdéseire. Nem kapjuk meg a végtelen fogalmából fakadó biztos tudást, de a nagy nem-et sem. Nem feladat, de kényszer, hogy a kötet olvasása után közös, nagy, virtuális képnézegetésbe kezdjünk. Lássuk a költőnővel együtt „a tojás – és krumplihéjjal teli, fedetlen szemetesvödröt”, érezzük a „rántottcsirkeszagot”, simítsunk végig ujjainkkal a „padlókefe kopott sörtéin”, hallgassuk meg újra régi kedves slágerünket, álmodjunk egy nyaralóhely kopott villáinak egykori lakóiról! Próbáljuk megfejteni az idő nagy titkát! E képnézegetés után pedig figyeljünk a „nagy generáció” nemzedékére! Sokat láttak, sok mindent megértek; ők aztán tudják, mi az a változás. Rakovszky Zsuzsa a végzetes változás idejét kutatja kötetében, azt a pontot, pillanatot keresi, amikor halálos döfést kapott biztos alapokra támaszkodó létünk. Szomorúsággal és hiányérzettel teli sorai nem vigasztalnak, mert a költő nem hazudhat. Nem víg a Rakovszky-vers, de a kérdezés, azaz a gondolkodás jogáról biztosít minket. És ez nagy dolog a modern művészetben, de még a bölcseleti tudományokban is.”

Ének a cseresznyefáról
Füle Lajos posztumusz kapja Ének a cseresznyefáról kötetéért az Egyházasberzsenyi Berzsenyi Családi Egyesület elismerését, melyet fia, Füle Tamás, a Parókia portál szerkesztőségvezetője vett át. A református költő  munkásságáról és verseskötetéről a következőképpen fogalmazott Vágó Sándor:
„Nekem külön megtiszteltetés, hogy abban az iskolában – a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban – taníthatok most, ahol Füle Lajos érettségizett a II. világháború idején. Az 1925-ben született költő 1936-tól 1944-ig tanult a ceglédi gimnáziumban. A nyolc év alatt végig kitűnő tanuló volt, és minden évben kapott úgynevezett „kitüntető díjat” jutalomkönyvvel. Bár műszaki érdeklődésű volt, évekig vett részt aktívan az irodalmi önképző kör munkájában. Verseket írt, és beszédeket is iskolai ünnepélyekre. Emellett népdalt gyűjtött, majd publikálta is azokat az iskolai évkönyvben, valamint fordított latinból. Nowowiejski lengyel költő latin verseit ültette át magyarra. A gimnáziumi évek után a Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Mérnökként – hivatalos munkáját hiánytalanul ellátva – és családapaként is Isten szolgája maradt, és hű szolgaként szorgosan írta vallomásos költeményeit. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy évtizedeken át nemcsak verseivel, hanem missziói gondnoki munkájával is Isten országát építette.

Füle Lajos nem modern költő. Legalábbis alapvetését tekintve semmiképpen sem az. Eszközeit tekintve azonban nem áll távol a modernnek nevezett költészettől. Keresztyén alkotó, tehát azon kivételek egyike a magyar 20. századi költészetben, akik még biztos alapokat hoztak magukkal otthonról a lét romlatlan megéléséhez és időnkénti elviseléséhez, és a majd' századnyi élet, a huszadik század mindmegannyi sorscsapása is kevés volt ahhoz, hogy alkotónk hite megrendüljön. Füle Lajos 90 évesen, 2015. április 19-én hunyt el.

Költeményeiben leginkább a megtalált Isten képe jelenik meg. A keresés csak ritkán, és ha megjelenik is, az nem a hitét vesztett művész kétségbeesett kapkodása, kapaszkodása, hanem a nemzet- és felekezeti társainak feladatot adó alkotó üzenete. Az eleve elrendelésben nyugalmát megtaláló alkotó nem is tehet mást, szolgálja Isten ügyét és köszönetet mond. (…) Költészetének legfontosabb tárgya pedig mi más lehetne, mint a Biblia. Isten Igéje a költő művészetében egyszerre tárgy, ihletforrás, kitartást nyújtó erő és igazodási pont."

Vágó Sándor zárásként úgy fogalmazott: „utólag is köszönet illeti Füle Lajost példamutató életéért és költészetéért”.

szerkesztette: Fekete Zsuzsa