Szerda éjfélig adhatjuk le adóbevallásunkat, ha pedig már megtettük, de elfelejtettünk személyi jövedelemadónk kétszer egy százalékáról rendelkezni, azt is pótolhatjuk. Igaz, ha már tavaly vagy tavalyelőtt rendelkeztünk róla, akkor ez visszavonásig érvényes. Nekünk nem kerül semmibe, egyházunk és egy általunk választott szervezet – akár saját gyülekezetünk alapítványa – számára viszont óriási segítséget jelent. A Magyarországi Református Egyház bevételének jelentős része a 0066-os technikai számra felajánlott összegből és annak kiegészítéséből származik. Ezt azonban nem a gyülekezetek fenntartására fordítja, hiszen valamennyi gyülekezet önfenntartó, a hívek perselyadományaiból és egyházfenntartói járulékaiból biztosítja lelkipásztorai illetményét és a templom, a gyülekezeti ház, valamint a parókia rezsiköltségeit. Hogy mire fordítja az 1%-unkat az egyház, és miért számít minden egyes felajánlás? Lássuk!

Az adó 1%-ot és annak kiegészítését a négy egyházkerület között osztják fel az egyház belső szabályaiban megállapított arány szerint. Majd ennek egy részét a négy kerület összeadja a közegyház működésére, ebből finanszírozzák az országos feladatok ellátását.

Ingatlanbevételek
Az egyház másik jelentős bevételi forrása az egyházi ingatlanjáradék és annak kiegészítése. Ezt a valamikori tulajdonos – akár a közegyház is – az államtól kapja, kárpótlásul államosított ingatlanjaiért.
„A rendszerváltás után visszaszolgáltatták az egyháztól korábban elkobzott ingatlanok egy részét, egy részét viszont nem. Ennek különböző okai vannak, például vannak, amelyek elvesztették eredeti funkciójukat, így az egyház számára nem lehetett őket visszaadni, és olyanok is, amelyek hasznosíthatatlanná váltak. Ezek után örökjáradékot állapított meg az állam” – mondta el érdeklődésünkre Gér András László zsinati tanácsos. Azok a gyülekezetek, amelyek rendelkeztek ilyen tulajdonnal, ezt az összeget közvetlenül megkapják, és szabadon felhasználhatják. Sokszor ez biztosítja fennmaradásukat ott is, ahol a hívek adományai ezt nem teszik lehetővé.

Egyházi közalap
Amikor a 19. század végén, még a Nagy-Magyarországon egyesültek az egyházkerületek, és országos feladatokkal foglalkozó tisztségviselőket választottak, akkor döntöttek arról, hogy a közös ügyek intézésére közalapot hoznak létre. Ebbe – anyagi lehetőségeikhez mérten – a gyülekezetek minden évben beküldenek egy bizonyos összeget azóta is. „Ez közös kassza, amelyből zsinati, egyházkerületi és egyházmegyei szinten lehetett fedezni a hivatalok fenntartását, az egyházi munkatársak fizetését, egy részét pedig támogatás formájában vissza is adják az arra rászoruló gyülekezeteknek a kölcsönös teherviselés jegyében” – ismertette Gér András.

Pályázatok
Uniós és állami pályázatok állnak még rendelkezésre, ezek elnyerésével többek között építkezésekre, felújításokra, szociális és oktatási programokra jut forrásokhoz az egyház, akár gyülekezeti, kerületi vagy országos szinten is. „A teljesség igénye nélkül: a hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatására megalakult Bárka Tábor például uniós pályázatból valósul meg, a HEKS svájci segélyszervezet inkluzív iskolai programja hátrányos helyzetű gyerekek társadalmi felzárkózását és továbbtanulási esélyeinek növelését segíti, az országos óvodaprogramban pedig hozzávetőlegesen 60 óvoda építését, felújítását, bővítését végezzük.”

Kapcsolódó cikkünk:
A színvak iskola
Az iskola, ahonnan nem akarnak lógni a gyerekek. Halmozottan hátrányos helyzetű a többségük, mégsem múlik el tanév anélkül, hogy valamilyen országos versenyeredményt ne zsebelnének be. Pedig nem versenyistállóról van szó, hanem egy olyan református intézményről, amely nem a szegregációt erősíti.




 

További állami források
A fentieken kívül kistelepülési támogatásban részesülhetnek azok a falvak, ahol a lelkész jelenléte közösségmegtartó erőt jelent. Az állam jövedelemkiegészítést biztosít számukra, hiszen a gyülekezet nem tudná eltartani őket.

Az elmúlt évek, évtizedek tükrében példátlanul nagy összegű állami támogatást kapott a református egyház 2018-ban és 2019-ben, amelyet ingatlanfelújításra és -építésre fordíthat. Erről a zsinati tanácsos így nyilatkozott: „Az államosítást megelőzően egyházunk teljesen önfenntartó volt, megvoltak azok a javai egy-egy közösségnek, amelyekből finanszírozni tudta saját működését. Ez nem állhatott helyre a szocializmus után, már csak azért sem, mert ez a társadalom összetételében már nem ugyanaz. Iskola- és templomépítésre, illetve -felújításra ma már nincsenek bevételeink. Ráadásul, míg két-háromszáz éve ha egy gyülekezet nem tudta befűteni a templomát, akkor átépíthette – ma már ez nem lehetséges, hiszen az esetek többségében műemlék templomokról van szó. Ezekre külön szabályozás vonatkozik, felújításuk pedig meghatározott összegbe kerül, ezért fordultunk az államhoz, hogy segítsen közös társadalmi-kulturális örökségünk megóvásában.”

Mire költ az egyház?
A kérdést úgy is feltehetnénk: miért van ennyi állami bevétele. „Az egyház – élve a vallásszabadság jogával – átvállalt bizonyos állami feladatokat, például köznevelési és felsőoktatási, szociális és gyermekvédelmi, egészségügyi és felzárkózási területen. A közfeladatok átvállalása az egyenlő finanszírozás elvén alapszik: attól függően, hogy az állam mennyit költ ezekre a területekre, bonyolult számítást követően az adóforintokat arányosítva biztosítja az egyház részére is, amely az ő feladatait végzi. A zsinat szintén arányosítva osztja el ezt az összeget az egyházkerületek különböző intézményei és ügyei számára, egy kis részt visszatartva saját szakirodáinak, amelyek az országos ügyeket intézik. Az egyenlő finanszírozás elvét azért találták ki, mert minden állampolgárt megillet például, hogy a saját világnézetének megfelelő oktatásban részesítse a gyermekét vagy olyan idősotthonban gondoskodjanak idős szülőjéről, amely lelki stabilitást jelenthet számára. Ha ezt az állam nem finanszírozná meg az adóforintokból, akkor azoknak, akik egyházi iskolába íratják a gyermekeiket, kétszeresen kellene adózniuk” – magyarázta Gér András.

Mi számít államtól átvállalt közfeladatnak?
Államtól átvállalt közfeladat például a hittanoktatás, hiszen az állam biztosítja, hogy aki szeretné hittanórára beíratni a gyermekét, megtehesse. A lelkipásztori szolgálat nem számít közfeladatnak, ám a kórházlelkészek, a börtönlelkészek, a tábori lelkészek és a diaszpóralelkészség szolgálatai igen, ezért ezeknek a lelkészeknek a bérét az intézményi költségvetésből fizetik. A közgyűjtemények ugyancsak közfeladatot látnak el, hiszen ezekben közös nemzeti kultúrkincs van, amit az egyház gondoz. Ezek közé tartozik a négy egyházkerületi közgyűjtemény és a kisebb zsinati levéltár. Az államtól a közegyházhoz érkező felsőoktatási támogatást a református egyetemek, teológiák részére szintén a Zsinat folyósítja. Ha egy gyülekezet iskolafenntartó, az iskola működését nagyrészt a gyermeklétszám alapján megállapított állami normatívából biztosítják, mivel az iskola közfeladatot lát el. Államtól átvállalt feladatot látnak el felzárkózási intézményeink is: a tanodák, a Biztos Kezdet Gyerekházak, a roma szakkollégiumok. „A felzárkózási területnek most körvonalazódik az intézményrendszere. Ezek az intézmények többnyire uniós és állami pályázatból indultak, egy részük gyülekezeti, egy részük közegyházi fenntartású, és most kezdenek átállni állami normatívára.”

Mi szükség a közegyházra?
A református gyülekezetek a reformáció idején szerveződtek egyházmegyékké, majd egyházkerületekké, hogy megosszák közös ügyeik elvégzésének terhét, köztük az azokkal járó anyagi terheket is. A közegyház végez el olyan feladatokat, amelyeket a gyülekezetek önmagukban nem lennének képesek, így például a bibliakiadást, az énekeskönyv-szerkesztést, a diplomáciai képviseletet, továbbképzéseket és még sorolhatnánk. Közegyházi bevételeket fordítanak a konferenciák megszervezésére és a konferenciaházak üzemeltetésére, a Reformátusok Lapja kiadására, tankönyvkiadásra, tananyagfejlesztésre, a Református Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézmény és egyházunk Közép-Európa-szerte hiánypótló egészségügyi intézménye, a Bethesda Gyermekkórház működésére. Az Állami Számvevőszék rendszeresen vizsgálja az egyházi intézmények gazdálkodását, ehhez meg is van a joga.

A közegyház minden bevételét visszaforgatja az egyházszervezet különböző szintjeire. A költségvetésekről az egyházszervezet valamennyi szintjén a lelkészi és nem lelkészi tagokból (gondnokokból és presbiterekből) álló közgyűlés és a tagjaikból választott tanács hoz döntést. A gyülekezetekben a lelkész és a presbitérium között oszlik meg a kormányzás, így a gazdálkodás felelőssége is.

Egyházkerületek és egyházmegyék
A Magyarországi Református Egyház négy egyházkerületre tagolódik, melyek élén négy püspök és négy főgondnok áll, ők alkotják az egyházkerületi elnökséget. Közülük kerül ki a Zsinat lelkészi és világi elnöke. Az egyházkerületek – létszámuktól függően – a Zsinat által meghatározott költségvetésből kapnak egy-egy hányadot, tehát az 1%-ok hozzájuk kerülnek. Ebből tartják fenn püspöki hivatalaikat,  intézményeiket és egyházmegyéiket, akik pedig gyülekezeteiknek juttatnak forrásaikból. Vagyis, az emberek adó 1%-ai társadalmi szolgálatokra fordítódnak, és részben visszajutnak a gyülekezeti közösségekhez is, de arra nem elegendők, hogy fedezzék saját gyülekezetük működési költségeit. Az adakozáskultúra tehát nagyban meghatározza egy-egy egyházkerület és a helyi közösség működését, valamint fenntarthatóságát is.

Hogy miből gazdálkodnak a gyülekezetek, és mire fordítják bevételeiket, kapcsolódó cikkünkből kiderül. 

Képek: Füle Tamás, egyszeruenreformatus.hu, lakihegyradio.hu, ocsaref.hu, reformatus.hu