Száz év tanulságai

A Soli Deo Gloria Szövetség eredetileg nem annak indult, mint amivé vált, református identitásunkat viszont máig meghatározza. Az SDG alapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencián jártunk.

Idén július tizedikén ünnepeltük a református Soli Deo Gloria Szövetség (SDG) száz évvel ezelőtti megalapítását, amely a két világháború közötti időszakban valóságos történelemformáló szervezetté nőtte ki magát. A jubileum alkalmából a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom és a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Karának Egyháztörténeti Kutatóintézete tudományos konferenciát szervezett 2021. szeptember 15-én azzal a céllal, hogy friss megközelítésekkel újítsa meg a mára már kissé avíttassá vált közgondolkodást az SDG és a hozzá köthető személyek történetéről.

Add át
A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom képviseletében Katona Viktor lelkész köszöntötte a konferencia résztvevőit, és rövid áhítatott is tartott a Timóteushoz írt második levél 2. fejezetének 2. versére építve: „És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” Elhangzott, hogy sok a kapcsolódás a mai SDG és a történelmi SDG között, de sok mindenben más ma az élet, mint 1921-ben, ráadásul generációs szakadék választja el a régieket az újaktól. Ezért is fontos, hogy emlékezzünk a régiekre, hiszen rengeteget tanulhatunk a múltból.

Az áhítatot az SDG himnuszának közös eléneklése zárta, amelyet Katona Viktor gitárral kísért. „A régi SDG-konferenciák nem nyakkendős konferenciák voltak, hanem lazább légkörű rendezvények, ennek a hangulatához is szeretnénk közelíteni ezzel a jubileumi konferenciával” – magyarázta köszöntőjében a rendhagyó indítást Lányi Gábor lelkipásztor-egyháztörténész, egyetemi docens, a HTK Egyháztörténeti Tanszékének oktatója, a konferencia házigazdája. És valóban: a közvetlenség és a személyesség az egész rendezvény sajátossága volt.



Kocsev Miklós lelkész-teológus, a KRE Hittudományi Kar dékánja beszédében felidézte, hogy ott lehetett 1989-ben, amikor az egyház visszakapta a szárszói konferenciatelepet, és ennek köszönhetően még találkozhatott néhány régi SDG-ssel. „Sejtettük, hogy a rendszerváltás után újrainduló SDG nem ugyanaz lesz, mint a régi, de jó volt, hogy a hosszú megszakítás után lett újrakezdés. A szervezet 70. jubileumán értettem csak meg igazán, hogy az SDG-nek egészen más arculata volt, mint a többi kortárs ifjúsági mozgalomnak.” A dékán kiemelte, hogy ma is tanulhatnánk az alapítóktól nyitottságot, kellően kritikus szemléletet és felelősségvállalást.



Túlmutat az egyházi kereteken
Földváryné Kiss Réka történész-néprajzkutató, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke és a KRE Hittudományi Kar Egyháztörténeti Tanszékének vezetője előadásában az ifjúsági mozgalmak és a református egyház kapcsolatát vizsgálta a két világháború közötti időszakban. „Jó ideje nem jelent meg összegző mű az ifjúsági mozgalmakról. Az ezekhez fűződő nosztalgia a nyolcvanas években indult, Szárszó 40. évfordulóján, de ennek kompromisszum volt az ára: a két világháború közötti időszakot a szocializmus szűrőjén át kellett értékelni, az emlékezetpolitikának alárendelve. Cserébe sok mindenkiről lehetett újra beszélni, előkerülhetett például a határon túli magyarság, illetve a demográfia kérdései, igaz, sokszor csak lábjegyzetben és meghatározott kontextusban.”



Kiss Réka felidézte egy tanítványa gondolatát is, aki szerint „már elment az SDG nosztalgiavonata”. Hozzátette: ha manapság a szervezetről beszélünk, sokszor észre sem vesszük, hogy átvesszük a szocializmusban elterjedt megközelítéseket. „Itt az idő, hogy visszatérjünk az elsődleges forrásokhoz! Ezen a konferencián sok minden előkerülhet más hangsúllyal, mint az megszokott, emellett újabb kérdéskörökről is beszélhetünk, de azért nem fogjuk újraírni az SDG történetét. Engem ennek a történetnek három nagy kérdésköre érdekel: a születése története, az egyház és az egyesület viszonya, és a tágabb szellem- és társadalomtörténeti kontextus.” Előadása mindhármat csak röviden vázolta fel, és jelezte, hogy a hátterük további, részletes vizsgálatokat is igényel.



Az SDG születése kapcsán kifejtette, hogy a mai magyar református identitás számára is meghatározó mindaz, ami a két világháború közötti időszakban történt. Ez a korszak krízishelyzetekkel indult, amelyekre az egyházban kétféle válasz is született: az egyik Sebestyén Jenő történelmi kálvinizmusa, a másik a budapesti teológusok hitélesztő, hitébresztő programja. Az egyesületek dinamikusabban tudtak válaszolni a válságokra, mint az egyházszervezet, és ez konfliktusokhoz is vezetett. „Az SDG nem tömegmozgalomnak indult, hanem a lelkészek megújítására való törekvésként, de később országos mozgalom nőtt ki belőle. Változásokat indított el, és a harmincas évekre már a népi mozgalom megszólalási terepévé vált. Nem annak indult tehát, mint amivé végül lett.”



A húszas évek voltak az intézményesítés időszaka, amikor az Amerikából hazatértek az ifjúságszervezés legmodernebb eszközeit honosították meg. A programalkotás eleinte a történelmi kálvinizmus szellemében folyt. A harmincas évektől azonban már a népi mozgalom kérdései is megjelentek az SDG társadalmi programjában. „Ravasz László szerint az egyház nem arra való, hogy problémákat emeljen be, ez az egyesület dolga, az egyház feladata az evangéliumi üzenet hirdetése. Ez az elhatárolás tette lehetővé az SDG-ben megjelenő széles spektrumot.” Ekkorra már az SDG kapcsolódásai túlmutattak az egyházi kereten: nagypolitikai szinten is tényező lett, a korabeli ellenzék és a kormánypárt tagjai is megjelentek benne, akárcsak a népi mozgalom és a határon túli közösségek.

Életutak, mozgalmak, kontextusok
Lányi Gábor a történelmi kálvinizmusról és Sebestyén Jenőről adott elő. Ennek az ébredési mozgalomnak, amely a ráció helyett a szívet helyezte előtérbe, a felvilágosodásból való kiábrándultság teremtette meg a feltételeit. Következménye a vallás individualizálódása volt. Németalföldön politikai arculatot öltött Abraham Kuyper vezetésével. Az SDG alapításában is szerepet vállaló Sebestyén Jenő történelmi kálvinizmusa részben az Utrechti Egyetemen töltött évekből, részben a Kuyper lányaihoz fűződő barátságából eredt. Nagy Barna kritikája szerint bár Sebestyén mindent túlságosan holland szemüvegen keresztül nézett és fantomokkal hadakozott, de önvizsgálatra késztette a belmissziós mozgalmakat, ezzel megerősítve az egyházhoz való kötődésüket.

Balogh Margit történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet főigazgató-helyettese és egyháztörténeti osztályának vezetője Pap Béla életpályáját foglalta össze. Pap 1931-ben került kapcsolatba az SDG-vel, 1933-ban főtitkára is lett, de később Kiss Ferenc elcsábította onnan, ezután a Szeretetszövetség utazó lelkésze lett. Sokszínű az írói csokra, de neve a Magyar Út című lappal forrt egybe. Szociális kérdésekkel foglalkozott, amerikai tapasztalatait is felhasználva.1951 novemberében letartóztatták, 1952 februárjában 6 év 4 hónapra ítélték. A váci börtönbe került, 2 évig magánzárkába, 1956-ban szabadult. 1957-ben kirándulni ment a Bakonyba, de élve nem kerül elő többé, csak csontjait találták meg. Rehabilitációja utólag valósult meg: ítéletét 1990-ben tették semmissé.

Sebestyén Jenő és Pap Béla mellett más, az SDG történetével összefonódó életút is előkerült a konferencia során. Bartha Ákos történész, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa Soós Gézáról adott elő, aki a szárszói konferenciákért is felelt egy időben, az előadás mégis elsősorban a német megszállás alatti ellenállásban betöltött szerepére koncentrált. Elhangzott, hogy Soós ellenállókat és zsidókat bújtatott az üldöztetésük idején, valamint az, hogy szegénygondozásban betöltött szerepéről Stollár Béla is írt, ez utóbbi a Református Életben jelent meg. Fónyad Dezső életútjáról pedig Bárány Zoltán előadásában hallhattunk. Ha a református múlt személyes vonatkozásaira lennénk kíváncsiak, az SDG ezen történelmi arcképcsarnoka segítségünkre lehet.



A történelmi kontextusok persze nem szűkíthetőek le a személyekre. Csűrös András lelkipásztor-egyháztörténész a Magyar Út történetéről, Rigó Róbert a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának tudományos főmunkatársa az SDG kecskeméti vonatkozásairól, Szász Lajos lelkipásztor és történész pedig az SDG budapesti fiúkollégiumainak mindennapjairól adott elő. Izgalmas képet kínál a korszakról az SDG és más mozgalmak kapcsolata is. Petrás Évától, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala tudományos kutatójától például a református ifjúsági mozgalmak és a KALOT viszonyáról, Szekér Nóra történésztől, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatójától pedig a tagságát titokban tartó Magyar Közösség SDG-vel való kapcsolatáról hallhattunk.


Képek és szöveg: Barna Bálint


Kapcsolódó cikkünk:

Száz éve a fiatalok hitre jutásáért
A trianoni békeszerződés után egy évvel harminc elhivatott református teológus Balatonkilitin találkozott, hogy közös nyilatkozatban rögzítsék, szövetségre lépnek Magyarország és a református egyház megújulásáért. Azt vallották, a súlyos tragédiákkal terhelt ország csak az evangélium gyógyító ereje által találhat önmagára, ezért küldetésük lényege, hogy Jézus Krisztus örömhírét minél többekkel megosszák. Mozgalmuk jelképévé, Kálvin János nyomdokain járva, az égő szívet tartó kéz lett, amelynek jelentése: „Szívemet, mint égő áldozatot, az Úrnak ajánlom”. A Soli Deo Gloria Szövetség (SDG) száz évvel ezelőtt ezzel a szent céllal indult el és vált történelemformáló szervezetté.
https://www.parokia.hu/-szaz-eve-a-fiatalok-hitre-jutasaert/