2017. év végén olvastam egy cikket a Parókia Portálon, amely egy október 12-én tartott rendezvényről számolt be a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, 2017. október 12-én, „Az egyház valósága” címmel. A Reformáció emlékév alkalmából szervezett eseményen Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke beszélgetett a keresztyénség helyzetéről és egyházaik mindennapjairól. 

A beszélgetésről szóló cikket nagyon érdekesnek találtam, mert a két egyházfő bizonyos szempontból hasonló helyzetet vázolt fel, mint amit kb. 4,600 mérfölddel távolabb – az Egyesült Államokban – Kálvin Zsinatunk gyülekezeteiben tapasztalunk.

Előadásában Fekete Károly kihangsúlyozta az állam és az egyház viszonyát és együtt munkálkodását. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „A megszaporodó közfeladatok, illetve az egyre bővülő felekezeti oktatási és szociális intézményesített rendszer miatt az állam és az egyház viszonya egyre nehezebben választható el. Azonban »időzített bomba« lehet, ha nem nő az egyháztagok száma, és valamilyen okból kifolyólag megszűnik a támogatás, ezért tagjainkban tudatosítani kellene, hogy hosszú távon az adományok segítségével tartható fent az egyház működése.” Fabiny Tamás pedig az egyház igen fontos elhívására emlékeztetett mindenkit, és hangsúlyozta, hogy az egyháztagság növekedésében „a missziói tudat megkerülhetetlen, ebben fejlődés szükséges.”

E két alapfontosságú elhívás és keresztyén gyakorlat – a Krisztustól kapott misszió betöltése és az egyház önfenntartása, maga az adakozás – elengedhetetlenül szükséges a helyi gyülekezetek megmaradásához. Bár egyházkerületünk gyülekezeteit nem lehet az állami támogatás tekintetében a magyarországi református és evangélikus gyülekezetekhez hasonlítani, az óceánon túli magyar egyházi közösségekben az a veszély áll fenn, hogy azok önfenntartása elsősorban nem a tagok áldozatkész istentiszteleti adakozásából, hanem a különböző rendezvények, ebédek, vacsorák megszervezéséből történik. Ez a hangsúlyok eltolódásához vezethet – az amerikai magyar gyülekezetekben –, aminek következtében már sok esetben nem elsősorban a Krisztus és a benne megélt közösség van a középpontban, hanem a tennivalók, melyek tengerében nem nehéz „elveszni”. Emellett az is óriási problémaként jelentkezett gyülekezeteinkben – különösen is az elmúlt pár évtized során –, hogy a helyi közösség túléléséért és a templomépület fenntartásáért folyik a szinte mindennapos küzdelem.       

Mindezek tudatában a 2017. október 23-i Egyházkerületi Tanács gyűlésen komoly kérdések vetődtek fel azzal kapcsolatban, hogy mi lesz gyülekezeteink és zsinatunk jövője, sorsa. A beszélgetés során felvetődött, hogy a Kálvin Zsinat gyülekezetei már nem a 24-ik órában vannak, hanem azon már jócskán túlléptek. Mit tehetünk, mit kell tennünk ebben a szorongató időszakban, amikor gyülekezeteink az elmúlás útjára léptek? Az amerikai magyar református közösségeink megújulását munkáló próbálkozásaink és revitalizálást elősegítő terveink nem hozták meg a kívánt és várt eredményeket, annak ellenére, hogy az elmúlt évek során minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy új vagy megújult szolgálati utakat, módokat találjunk, és azokat átültessük a gyakorlatba. Viszont nem adjuk fel a próbálkozást. Imádkozunk, hogy Isten új utakat mutasson meg nekünk.  

Az Úrtól való válasz hitünk és meggyőződésünk szerint folyamatban van. Az idei évvel reményeink szerint új szolgálati lehetőség nyílik Zsinatunk előtt – melyet az Úristen mintegy „mentőövként” készített számunkra –, a jelenlegi Magyar Kormány és a Magyarországi Református Egyház jóvoltából, a Diaszpóra lelkészi szolgálat programon keresztül.    

 2017. november 8-án a Diaszpóra Tanács református egyházkerületeinek és egyházainak vezető tagjai hivatalos gyűlés keretében találkoztak a Magyarországi Református Egyház egyházkerületeinek elnökségi tagjaival és a zsinati bizottság vezetőivel. Fontos kérdéseket tárgyaltunk meg, melyek reményeink szerint pozitív változásokat fognak eredményezni a diaszpórában élő református gyülekezeteink életében és jövőjét tekintve. A fő napirendi pont, amely megbeszélésre került: A magyar diaszpóra egyházi közösségeinek működéséhez szükséges lelkipásztorok kiküldése és szolgálata.

Az új szolgálati program anyagi feltételeinek biztosítása a Magyar Kormány által történik. A Magyar Kormány, azon belül is a Nemzetpolitikai Államtitkárság a Diaszpóra lelkészi szolgálatot a diaszpóra magyar egyházainak megsegítésére kezdeményezte. A külföldi szolgálat a jól kiépített Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíj programon belül és ahhoz hasonlóan működne, amire magyar állampolgársággal és református teológiai diplomával rendelkező fiatal lelkipásztorok, illetve végzős teológiai hallgatók is pályázhatnak, akik gyakorlati évüket diaszpóragyülekezetben töltenék.

Zsinatunk olyan fiatal lelkipásztorokat vár, hogy szolgálatot teljesítsenek azokban a gyülekezetekben, melyek erre igényüket benyújtották, akiknek szívügyük az evangélizáció, a misszió, és készek bekapcsolódni a magyar gyülekezeteink munkájába Amerikában. Az angol nyelvtudás és a nemzetközi autóvezetői engedély kritérium az ösztöndíjra jelentkező lelkipásztor részéről. A lelkipásztorok beosztott vagy segédlelkészi státuszban szolgálnának a fogadó gyülekezet vezető lelkészének felügyelete alatt.

Az ösztöndíj kilenc hónapra szól, melyet kétszer meg lehet hosszabbítani, amennyiben ez mindkét fél számára elfogadható. A fogadó egyházak segítséget nyújtanak abban, hogy a lelkipásztor szálláslehetőséget találjon, melyért az ösztöndíjas lelkész bérleti díjat és rezsiköltséget fizet, valamint az egyház autót biztosít, melynek költségeit, mint pl. autóbiztosítás, benzinköltség, a használat során felmerülő javíttatás, szintén a lelkipásztor vállalja.

Reményeink szerint ez év kora őszétől ösztöndíjas lelkészek fognak érkezni zsinatunk több gyülekezetébe is, és olyan munkát fognak folytatni, ami mind a saját, mind pedig egyházkerületünk és az általuk szolgált gyülekezetek életébe áldást fog hozni.    

Hálásak vagyunk Istennek ezért a kezdeményezésért és lehetőségért. Bízunk abban, hogy az Úr fel fogja használni ezt a programot arra, hogy gyülekezeteinkben a meglévő egyházi alkalmak megerősödjenek és további új szolgálatok induljanak el.

Ft. dr. Krasznai Csaba
püspök
Kálvin Zsinat Egyházkerület,
Krisztus Egyesült Egyháza, USA