A budapesti Ráday Házban került sor a Küldetés Akadémia első NEXT konferenciájára 2026. február 28-án, amelynek társszervezője a Dunamelléki Református Egyházkerület volt, a célja pedig az, hogy rávilágítson arra: a világ keresztyénsége korszakhatárhoz ért, és nem mindegy, hogyan reagál az új időkre. Köszöntőjében Szkordilisz Flóra őrmezői presbiter, a Küldetés Akadémia egyik alapító tagja a 2024 decemberében megalakult szervezetükről elmondta, hogy az a reformátusság kulturális erejét felhasználva kíván szólni keresztyén testvérekhez és a világhoz, szóval és cselekedettel bizonyságot téve a Megváltóról.



Világosság által felismerni a kegyelmet
A nyitó áhítaton Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdetett igét János evangéliuma 12. fejezetének 34-36. versei alapján. Az igeszakasz szerint zavar támadt a zsidók között a körül, hogyan mondhatja Jézus, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának, ha az Írás szerint a Krisztus örökre megmarad. „Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” – válaszolt nekik Jézus. A püspök kifejtette: a sokaság értetlenségén első körben nem segít az Írás. Ráadásul a felemeltetés jelenthet fán függő embert és megdicsőülést is egyszerre, ami még jobban megnehezíti a megértést.

„Hogy lehet ez a kettő együtt? Akik felfedezik ezt a kettősséget, megláthatják benne Isten kegyelmét. Ehhez kell a világosság, hogy értsük az Írást, és utána általa olvasni tudjuk a világot is magunk körül” – fogalmazott Balog Zoltán. „Az örök megjelenik a véges történelemben, egyetlen emberben. Isten akaratának összegyűjtött lényege a kereszt botrányában szétsugárzik a világba. Jézus a személytelen vallás végét hozza el, és ezt engednünk kell magunkban is. Ebből életünk új rendje születhet a szabadítás után.” Hozzátette: a világosság fiaiból kontrasztközösség születik a világ sötétségéhez képest.



Fordulóponthoz érve
Pocsaji Miklós református lelkész, a Küldetés Akadémia elnöke Charlie Kirk keresztyén aktivista meggyilkolását fordulópontnak nevezve három állítást tett: 1. radikális kulturális változás zajlik, 2. ez a változás a keresztyén-nyugati civilizációt érinti, 3. a másik hat civilizáció újjászületésen és vallási reneszánszokon megy keresztül. Meglátása szerint ebből az következik, hogy át kell lépni a valóságtagadáson, mert csak a realitás talaján léphetünk tovább. Beszélt egyház és kultúra kapcsolatáról, kifejtve, hogy jelenleg a kultúrában van benne az egyház, és elmosódnak a határok, mert áthathatják egymást. Hozzátette: a kultúra mélyrétegeiben azonban mindig ott rejlik, hogy mit gondolunk az emberről és az Istenről – a keresztyénség erről teológiai alapokon beszél.

Az előadó Pál apostolra hivatkozva kifejtette: az egyház történelme során mindig is zajlott egyfajta szellemi harc és ma is „az Istent eltakaró okoskodásokat” kell lerontanunk. „A kor, amelyben élünk, már nem közömbös a keresztyénséggel, hanem ellenséges. A törésvonal ott van az egyházon belül, hogy vannak, akik ezt már megértették, és vannak, akik még mindig azt hiszik, hogy egy közömbös világban élünk” – fogalmazott. A teendők közé sorolta a tudatosítást, a lázadást, a rezisztenciát és az offenziót. Szerinte egyszerre kell egyrészt relevánsnak lenni és behatolni a kultúrába, másrészt ellenkultúrát építeni, még ha ez a kettő látszólag ellent is mond egymásnak. Pocsaji Miklós úgy látja, ezek nem ellentétpárt alkotnak, hanem olyan paradoxont, amely hajtóerővé válhat.



Az emlékezés és az ébredés fontossága
A nyugati civilizációban elfelejtettük, hogy kik vagyunk, mik vagyunk és mi a problémánk, a válaszokat pedig rossz helyen keressük: önmagunkban – hangzott el Szabados Ádám evangéliumi teológus és blogger előadásában. Abraham Kuypert idézve az előadó kifejtette: a kálvinizmus és a modernizmus harcában az egyházak kimerültek és elszenderedtek, elfeledve kötelességeiket az emberiség felé. Szerinte ahhoz, hogy lássuk, mi fertőzte meg az egyházakat, előbb a kultúrában lévő betegségeket kell azonosítanunk, és egyedül a helyes diagnózis vezethet hatékony emlékezéshez – ugyanis emlékeznünk kell. Szabados Ádám azt is nehézségnek látja, hogy amikor a kultúra változik, egyes keresztyének még mindig egy korábbi fázisba ragadva reagálnak a változásra.

A diagnózis kapcsán kifejtette: az első gyökérprobléma, hogy Isten helyett az ember lett a kiindulópont, a második pedig az, hogy emiatt az emberiség problémái vertikálisból horizontálissá váltak. „A horizontalitás megfoszt minket Isten dicsőségének lehetőségétől és kivon Isten haragja alól, holott a bűn problémája vertikális, amire Krisztus kereszthalála és feltámadása a megoldás” – fogalmazott. „Az ébredésnek az egyházban kell kezdődnie. Nem konkrét felekezeteknél, hanem Isten népénél. Ehhez mindenekelőtt Isten Szentlelkére van szükségünk. De ezután reflektálni kell a betegségjelenségekre és a mögöttük húzódó előfeltételezésekre, elvégezve az intellektuális munkát is. Vissza kell térnünk az Igének való teljes engedelmességhez! Csak az a keresztyénség győz, aki felveszi a keresztet.”



Közösségekben megerősödni
Rod Dreher publicista, a Szent Benedek válaszútján című könyv szerzője előadásában helyzetképet kívánt felvázolni, és azt, hogy ebből milyen stratégiai lépések következnek.
Kiemelte: ne a politikában keressünk értelmet, hanem felekezeteinkben, iskoláinkban, családjainkban. „A könyvem néhány kritikusa azt hiszi, a Szent Benedek válaszútjánban azt tanácsolom, hogy a keresztyének vonuljanak vissza a közéletből. Ez nem igaz. Csak arra hívom fel a figyelmet, hogy tiszta fejjel kell látnunk magunk körül a világot, és ehhez erősen kell gyökereznünk a keresztyén tanításokban. Semmi nem számít, amiért küzdünk, ha közben elveszítjük a hitet.” Meglátása szerint Krisztusban kell megerősíteni egyházunkat, iskoláinkat és családjainkat, hogy ne járjunk úgy, mint egyes nyugati felekezetek.

Gyerekeink nagy része a digitális valóságban nevelkedik – hívta fel a figyelmet az előadó, hozzátéve: amit figyelünk, az teremti meg a valóságérzékelésünket. Ahogyan a digitális média formálja a gondolkodásunkat, sokkal fontosabb, mint maga a közvetített információ: fragmentál, nehezíti a koncentrációt, gyengíti a hagyományos közösségeket, a valóságot a vágyakhoz igazítja. „Meg kell erősíteni közösségeinket, amelyekkel élőben, személyesen találkozunk. Nagy hangsúlyt kell fektetnünk az imádságra, hogy Istennel kapcsolatban maradjunk. Ne hagyjuk, hogy a politika fontosabb legyen a hitünknél! Fontos olyanokkal beszélgetnünk, akikkel nem értünk egyet. Fel kell készülnünk arra, hogy szenvednünk kell a hitünkért. Tanítványok legyünk, ne csak Jézus imádói!” – sorolta a teendőket Rod Dreher.



Disputák és reflexiók
Az előadások után a három előadóval Molnár Ambrus lelkész, a dunamelléki lelkipásztor-továbbképzések felelőse beszélgetett. A magyarországi kontextusról elhangzott:
egyszerre vagyunk részei is a nyugati kultúrának, meg egyfajta sziget is, amely nincs izolálva a hatásoktól. Pocsaji Miklós kifejtette: a mai magyar társadalomnak csak kis része jár rendszeresen templomba, és az átlag magyar ember meglehetősen individualista, van tehát bőven feladat. A hitelesség kérdéskörére reagálva Szabados Ádám azt emelte ki, hogy azt kell kérdeznünk, hogy a mi Urunk mire küldött minket, és ezt kell betöltenünk. Rod Dreher pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a széteső világban sok stabilitásra vágyó fiatal közeledik a tradicionálisabb felekezetek és gyülekezetek felé, ez pedig lehetőség.



Szólásszabadságról, a gyülekezetek fontos témáiról és az öncenzúra alól való felszabadulásról beszélgettek a második diskurzus résztvevő. A moderátor ismét Molnár Ambrus volt, beszélgetőtársai Rod Dreher; Giró-Szász Áron jogász, az Axioma Központ alapító elnöke; valamint Márkus Tamás András lelkész, az Evangelikálcsoport elnöke.
„Meg kell értetni másokkal, hogy az életünk értelme nem a boldogságunk maximalizálása” – fogalmazott Giró-Szász Áron, aki problémának látja, hogy nincs mindenre igei és szabad reflexiónk, és azt is, hogy vannak tabutémák. „Meg kell találnunk a megszólalás civilizációs kereteit, de ezek nem lehetnek a másik embernek a jóérzései által megkötöttek.”



A szólásszabadság annak ellenére van nagy veszélyben több európai országban is, hogy még mindig az egyik legfontosabb szabadságjog – vélte Rod Dreher. Hozzátette: Charlie Kirknek volt bátorsága kimondani azt, amit tényleg elhitt. Ez óriási különbség. Ő úgy tapasztalta, hogy általában szexről és transzgender témákról nem mernek beszélni a lelkészek és papok, pedig vannak hívők, akik útmutatást várnának ebben. A hitelesség kapcsán kifejtette, hogy ha látják mások, hogy milyen integritással éljük életünket, az sokkal nagyobb hatással van, mint a szavaink. „Egyedül az Istent féljük!” – fogalmazott.

„A szólásszabadság szűkítése azzal kezdődik, hogy az elitek kialakítanak egy fősodort, és ez belső kényszert alakíthat ki bennünk az öncenzúrára. Charlie Kirk bátorsága e tekintetben felszabadító volt” – fűzte hozzá Márkus Tamás András. A tabutémákról elmondta: felekezetenként és gyülekezetenként is vannak különbségek, hogyan tanítják ezeket, emiatt szükségét látja egy hivatalos álláspont megfogalmazásának, hogy deklaráltan csak ugyanazt lehessen tanítani ezekről. „Fontos, hogy a keresztyének nem szenvedésfetisiszták, mi is boldogságkeresők vagyunk, de a végső boldogság Krisztusnál van” – emelte ki.




Barna Bálint
Képek: Füle Tamás

Milyen legyen a 21. század egyháza?
Az egyházra irányuló kérdés rámutat annak válságára: a nyugati kereszténységben az egyház helye és szerepe folyamatos kérdéseket vet fel az elmúlt évtizedekben. Az egyház válsága alatt ugyan mindenki mást ért, ám a válságot kevesen kérdőjelezik meg: kiürülő templomok, elfogyó gyülekezetek és a hitelvek felhígulása a főbb tünetek. Ezzel a témával foglalkozik Rod Dreher konzervatív újságíró könyve is, a „Szent Benedek válaszútján”, amely prófétai hangvétellel kíván kiutat kínálni a nyugati egyház hanyatlásából.
Ilosvai Dániel portálunknak írt könyvrecenziója IDE KATTINTVA olvasható.