Érkezésemkor azzal fogad, hogy nem ő az első a családban, aki hasonló díjat kapott. Bay Zoltán fizikus is a rokonsághoz tartozik, anyai ágon. Böszörményi Gergely lelkesen magyaráz Bay Zoltánról, egy pillanat alatt megtudom a legfontosabbakat: édesapja templomépítő lelkész volt, a tudós nevéhez fűződik a méter meghatározása. Bay Zoltántól elvették a kutatási lehetőséget a műszaki egyetemen, így külföldön keresett boldogulást, azonban végig megtartotta gyönyörű magyar anyanyelvét és kapcsolatát az itthoniakkal. A Református Zenei Fesztivál igazgatója is reál beállítottságú, de közgazdász pályafutása mindössze három hónapig tartott. – Soha nem akartam közgazdász lenni – vágott bele, mintha előre tudná, mit akarok kérdezni. – A vállalati-szervezeti megkötöttségek, amelyek ezt a világot jellemezték, nem voltak nekem valók. A saját utamat akartam járni – jelenti ki határozottan.

Egy az ötvenből
A zene a saját út? – érdeklődöm, és a kérdés visszavisz egészen a gyerekkorig. – Igen, mindig is az volt. Ötéves koromban Hódmezővásárhelyen voltam kisiskolás, és szolfézsra jártam, mint minden rendes polgári család kisgyereke. Apámat egy felszámolásra ítélt gyülekezetbe küldték, ahol még parókia sem volt. A zene meghatározó volt az életünkben. Zongoráztam egy ideig, majd átálltam a vadászkürtre. A zongorához sokkal több gyakorlás kellett volna. A zongoristák között kiemelkedő tehetségek voltak, én pedig nem voltam az – ismeri el, de hangjában a legkisebb bánkódás sem érződik. – Kevesebben kürtöltünk, és egész fiatalon bekerültem a helyi szimfonikus zenekarba. Meghatározó élményem volt, hogy gyerekként az egyik szólam lehettem az ötvenből.

Nem énekel, hanem ordibál
A beatkorszak érdekes, pezsgő életet hozott Böszörményi Gergelynek. A hatvanas évek végén rendszeresen játszottak gimnáziumi és vállalati bálokon. – A Beatles nagy kedvencünk volt, és mi nem a halandzsa angolt énekeltük, mint sokan abban az időben. Apám Princetonban végezte a teológiát, segített a pontos angol szövegben. Mi voltunk az első zenekar, akik egy az egyben, és megfelelő angolsággal énekeltük a Beatles-dalokat. Abban az időben történt, hogy apámat megkérdezte egyszer a nénikém: „Gergely énekel?" Erre apám azt felelte, hogy nem énekel, hanem ordibál egy zenekar élén. Akkor megkértem, hogy jöjjön el egyszer a tiszti kaszinóba, és hallgasson meg minket. Meghallgatott és visszavonta, amit korábban mondott. Bár túlzásokba nem esett, de úgy fogalmazott, hogy „egészen normális, amit csináltok". Gergely arról beszél, hogy a gimnázium után Budapestre került a Közgázra, de tudta, nem ez lesz az igazi útja. – A családi háttér akkor is meghatározza az ember életét, ha fiatalkorában focista, vagy rockzenész akar lenni. Én lelkészcsaládban nőttem fel. Talán meg sem tudom határozni, hogy mikor volt a megtérésem – elmélkedik. – Istenhívő voltam gyerekkoromban is, de felnőttként másképpen tudatosodik a hit kérdése.

A legkisebb királyfi
Hatvanévesen is megrendülve beszél édesanyja elvesztéséről. – Anyám 74 éves volt, amikor elment. Nagyon megviselt a halála. A három gyerek közül én vagyok a legkisebb, és nagyon kötődtem hozzá. Három évenként jöttünk egymás után a testvéreimmel. Ha a nagyfiúk bántottak, szaladtam anyámhoz. A mai napig is nehéz elfogadni, hogy már nem élnek a szüleim, pedig apám is 90 felett volt már, mikor elment. Én is valami ilyesmit célzok meg – mondja cinkos mosollyal a szemében, és még egy gondolatot mond a szülőkről. – Nagyon fontos, hogy a szüleimtől hitbeli és erkölcsi tartást kaptam. Az ember felnőttként ezt próbálja tovább adni.

Nagy hangon mondani dolgokat
A beszélgetésünknek ezen a pontján azt gondolom, elérkeztünk a református zenei fesztiválokhoz, aminek nagy szerepe volt abban, hogy munkáját Magyar Örökség Díjjal ismerték el, de Gergely nagyon szívesen időz még a gyerekkornál. – Már az oviban is közösségépítő voltam és szerettem a középpontban lenni, nagy hangon mondani dolgokat. Ötéves korom óta kezemben van a bozótvágó kés; ha harcolni kell az igazságért, akkor megteszem. Pedig nekem már nem volt olyan nehéz dolgom, mint a nálam idősebb generációnak. 1958-ban kezdtem az általános iskolát, de az már puhább diktatúra volt a korábbi korszakhoz képest. Semmilyen hátrány nem ért amiatt, hogy papgyerek voltam. Sőt a Ságvári Endre Általános Iskolában – aminek a neve is sokat elárul – éppen az ellenkezőjét mutatták a tanárok. Igen, ez egy papgyerek, ennek tudni kell! Egyedül egy matek–fizika szakos tanár éreztette velem, hogy nála nem a tudás számít. Végig jó tanuló voltam, bár a magatartásom nem volt példás. Sokat lógtam, azonban szerettem tanulni, és élveztem a tudás megszerzését.

A közveszélyes munkakerülő
Böszörményi Gergely az egyetemen is azonnal központi figura lett. Naiv, vidéki gyerekként azonban hamar fel kellett hagynia az álmával, hogy az Illésben, a Metróban, vagy az Omegában mutassa meg, mit tud. – Egy véletlen folytán lettem disc jockey. 1983-ban szabadúszó voltam, vagyis akkor inkább úgy mondták: közveszélyes munkakerülő, ezután nyitottunk a feleségemmel hanglemezkiadót és -kereskedést.

„Tebenned bíííííztuunk"
A református énekek gyerekkorától meghatározóak voltak az életében. A külvárosi általános iskola vörös csillaggal díszített falai között egy tízfős kórusban énekelt. A kétpedálos, taposós harmóniumon az édesanyja játszott, és ott tartották az istentiszteleteket is. – Szerettem a református énekeket. Nem úgy énekeltük a dalokat, ahogy a gyülekezetben hallottam Koczka nénitől: „gyönyörűen" rezegtetve a hangját; „tebenned bíííííztuunk", így húzta – meséli és a hangja nyomán megelevenedett Koczka néni, amint hosszan elnyújtva énekli a 90. zsoltárt. – Sokan mosolygunk ezen – folytatja Gergely –, de mégiscsak van ritmikája, tempója az éneklésnek, ami azért is fontos, hogy az énekek valóban olyanok legyenek, amilyeneket mindannyian szívesen hallgatunk és éneklünk. Ez az emlék és a reformátusok világtalálkozója 2000-ben biztossá tette, hogy a református éneklés az egyik legfontosabb az életemben. Addig népzenei és világzenei CD-ket adtam ki. Értékes és minőségi zenével foglalkoztunk mindig, bár a több száz kiadvány között elképzelhető, hogy akad néhány tévedés. A többségét azonban büszkén vállalom. A Periferic Records lemezei között ott vannak a többi közt az After Crying, a Solaris, a Kormorán, Sebestyén Márta, a Kerekes együttes és a Transylmánia dalai. Kiadói munkánk az egész Kárpát-medence magyarságára kiterjed, egy nemzetként tekintünk a magyarságra, éljenek bárhol.

De református énekek vannak-e?
A fentebb említett 13 évvel ezelőtti reformátusok világtalálkozóján érlelődött meg a gondolat, hogy református énekek CD készüljön – meséli tovább a történetet. – A találkozón jöttek sorban az érdeklődők a standunkhoz, és mondták, hogy szépek a CD-k, de református énekek vannak-e? Amikor már ezerötszázan nekem szegezték a kérdést, akkor megértettem, hogy hiányt kell pótolni. Egész életemre jellemző a hiánypótlás, mindig olyannal igyekeztem foglalkozni, ami a közösségnek jó lehet, de valamiért nincs. Így indult el a református énekek sorozat, ami már a 11. lemeznél tart. Ezek kizárólag a református énekeskönyvből válogatott énekek. Van 512 gyönyörű énekünk, mégsem úgy működött a lemezkészítés, ahogyan először elképzeltem. Már az első alkalommal azon ment a vita, hogy melyik legyen az a 18 ének, amit elénekelnek a kórusok.

A legnagyobb zenei ünnep
Aztán jönnek a történetek, végeláthatatlanul. A világi környezetben református énekeknek tomboló, tapsoló közönségről, a teltházas koncertekről, a sírig kísérő csodálatos zenei élményekről. – A református zenei fesztivál szinte már mozgalommá, a reformátusság legnagyobb zenei ünnepévé vált. A Művészetek Palotájában 1800-an énekeljük együtt a zsoltárokat, dicséreteket. A tizenegy református zenei CD mellett megjelent négy DVD is.

Életstílus
A református zenei fesztiválok igazgatója azt mondja, ma már nem tudja elképzelni az életét a fesztivál nélkül. – Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a következő tíz évben ne legyen református énekek hangverseny. Amikor véget ér az egyik fesztivál, nagy levegőt veszünk, és készülünk a következőre. A rendezvény már életstílussá vált, ezzel fekszünk, ezzel kelünk. Isten olyan munkát adott, ami kitölti az életünket, és aminek látjuk az eredményét is, hiszen az emberek nagyon szeretik.

Fekete Zsuzsa