A Hold utcai Németajkú Református Gyülekezet templomában megtartott ünnepségen a drogmisszió vezetője, Victorné Erdős Eszter tartott zenés áhítatot, majd a leállt drogosok beszámolói következtek. A program ebéddel és beszélgetéssel folytatódott, és pár percben bemutatkoztak a református drogmisszió szervezetei. A Ráckeresztúri otthon mellett képviseltette magát a Válaszút Misszió, két éve működő Újvárosi Drogambulancia, a Tisztás Közösségi hely, aminek a prevenció és a kamaszok bevonása a fő célja, valamint a nemsokára megnyitó Kalef Kávézó. Ezután csatlakozni lehetetett a különböző témájú csoportokhoz, vagy a templom udvarán zajló beszélgetéshez.

A rendezvényen mintegy ötven egykori drogos jelent meg, és legtöbbjük pár percben elmesélte, hogy hol tart absztinens életének felépítésében. A meglepő nyíltsággal és őszinteséggel elmondott történetekben rengeteg öröm és sikerélmény jelent meg, legyen az egy új munkahely, egy működő házasság, vagy az első legális jövedelemből összespórolt kocsi megvétele. Emellett elmondták azt is, hogy milyen mélységeik és harcaik vannak, és hogy néha még küzdeniük kell régi szenvedélybeteg személyiségük megnyilvánulásaival.

A fiúk igencsak különböző háttérből érkeztek, nevelhette őket a legjobb iskola vagy a nyolcadik kerület közege, a közös pont talán csak a problémás családi háttér volt, és a sodródás a szenvedélybetegség felé. A terápián azt tartják, hogy a rehabilitáció utáni első év kritikus fontosságú, mert ebben az évben minden, amit átélnek, először történik meg velük józanul. Ez a beszámolókból is visszaköszönt, mást tartott sikerélménynek és más nehézségekkel küzdött az, aki csak pár hónapja hagyta el a rehabilitációs otthont, mint aki már egy évtizede nem anyagozott. A szermentes élet előrehaladtával csökken a kábítószer iránti sóvárgás jelentősége, és előtérbe kerül a mindennapi kihívások leküzdése. Ilyenkor a legtöbb energiát a párkapcsolat működtetése, a munkahely fenntartása és az önálló életvitel kialakítása igényli (lehetőleg a szülőktől külön költözve).

Ehhez pedig valahonnan meríteni kell az erőt. Az absztinenciának nem szabad sivárrá válnia, mert az egyenes út a visszaeséshez, ezért keresni kell olyan hobbit, közösséget, gyülekezetet, ahol elfogadást, szeretetet és emberi kapcsolatokat tapasztalhatnak meg. A legtöbben megemlítették a Függőhíd nevű utógondozó csoportot, mint nagy segítséget, ahova a terápia után bármikor be lehet térni, és sorstársi közösségben beszélgetni a józanság buktatóiról. A visszaesés azonban sajnos ugyanúgy benne van a pakliban, akkor is, ha valaki már évtizedek óta tiszta, ezért a legtöbb szenvedélybeteg a függőséget élethosszig tartó betegségnek tekinti, amit azonban tünetmentesen lehet tartani.

Lengyel Csilla