Minél inkább nő a válság, annál inkább érezzük szükségét a váltságnak, s ennek valós esélye van, mert van Valaki, aki ezt megadja nekünk és a világnak...

2009-ben konjunktúrája, fellendülése volt a válságoknak: pénzügyi válság, gazdasági válság, értékválság, intézmények válsága, bankok válsága, politikai válság, természeti katasztrófák - mi minden gyötörte a világot és maradt mögöttünk 2009-ben!? Az újságok, a médiumok teleszennyezték a légkört a válság legkülönbözőbb valós-, és álhíreivel, és személyes tragédiák híreivel, gyilkosságokkal, etnikai feszültségekkel kis hazánkban, visszaélések, korrupciók, százmilliós végkielégítések felháborító híreivel...

És ennek a zűrzavaros, majdhogynem diabolikus szétszórtságot mutató nagy válságnak a közepette állandóan hangzott a szelíd, halk Szó, üzenet, Azé, Aki nem akart és nem akar sötétségben, vakok vezette világtalanok anti-világában hagyni minket. De ki hallgatott Őreá, az Ő jó hírére?

Ő ismét szól most 2010 kezdetén is. Üzenete ez: „Ne nyugtalankodjék a szívetek. Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem!" (János 14,1). 
Az Úr Jézus Igéjének fényében szabadító és reménykeltő felismerés, hogy a válságban is van valami jó: felébresztheti az égő vágyat a váltság után. Személyes életünk, egészségünk, kapcsolataink krízishelyzetében, nemzetünk korábban alig tapasztalt bizalmi válságban, a „mindenki mindenki ellen" belmagyar, hadüzenet nélküli 2009-es háborújának már nemzetpusztító mélységeiben elérünk egyszer csak egy pontot, amikor így kiáltunk fel: Nincs tovább! Így nem mehet tovább! És keressük a változás lehetőségét, a kiutat, a körkörös válságmozgásból az előre és felfele vezető ösvényt magán-, és közéletben egyaránt.

Ennek az útja pedig nem lehet más Isten kárpát-medencei népei számára sem, mint a Krisztus-követés, a megtérés Őhozzá, s aztán a hit általi szabadítás, kimenet, exodus a megalázó élethelyzetek hinárából, az egyéni és nemzeti lefele transzcendálásból, az örvények felé húzó negatív önmeghaladásból. A mélységben azonban mindig ott rejtőzik az újrakezdés lehetősége, ami többé nem katasztrófához, hanem megújuláshoz, felvirágzáshoz vezet. Ez a kegyelem vészkijárata! A tékozló fiúnak, a tékozló közéletnek, a tékozló nemzetnek, a tékozló családoknak van visszaút az atyai házhoz, a prosperáláshoz, az emelkedéshez! De ehhez isteni kegyelem, külső túlerő kell, az Övé, a Szentháromság mentőcsapata.

Ez az élhető jövőbe vezető első lépés, az Ő és a mi egyszerre lépésünk az igazi esély a diabolikus múlterők és a titokban, meg nyíltan megszőtt politikai és egyéni rabhálók szorításából az igazi szabadságra, amit a zsoltáros Dávid így fogalmazott meg évezredekkel ezelőtt, 2010-re is érvényesen: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod vígasztalnak meg engem" (Zsolt 23,4).
És közben ne felejtsük el a nemzeti megvetés, megbecstelenítés minden mocskát jézusi türelemmel és alázattal elhordozott mártír-teológus, Bonhoeffer intését sem: „Isten nem a mi kívánságainkat, hanem az Ő ígéreteit fogja beteljesíteni". Aki az Ő ígéreteit hívő, imádságos szívvel keresi, az nem csalódik folyton-folyvást sem Őbenne, sem másokban, sem a sokat átkozott „körülményekben"! Mert nem ezek határozzák meg, determinálják vastörvénnyel többé őt, hanem Isten szívünknél és vágyainknál érettünk hatalmasabb és igaz ígéretei, amikbe kapaszkodva nem félünk még a halál árnyékában és az ellenséges erők között sem.

Az angol író szavaival: Ha viharokon is kell átkelned, folytasd utadat felemelt fővel, és ne félj a sötétségtől. A vihar elültével kiderül majd ragyogóan fölötted az égbolt. Menj hát tovább, meg ne torpanj a zúgó szélben, a szembevágó szakadó esőben! Menj tovább, ha úgy tűnik, álmaid a semmibe vesznek, menj tovább, menj tovább, értsd meg, menj tovább, reménnyel a szívedben! Csak meg ne állj! S útközben ráébredsz majd, hogy nem egyedül járod utadat. Menj tovább a szívedben ki nem hunyó reménnyel, s rájössz, nem egyedül járod útadat, mert Valaki előtted jár, s te mehetsz Utána - ez a legnagyobb, megtartó Csoda velünk lesz 2010-ben is! Ő a kivezető út, Ő a válságok fölött győzedelmes Úr, aki előttünk jár, mellettünk áll, felemel, s meghozza a hétköznapi váltság áldott pillanatait az új esztendőben is. Így eljuthatunk személyes és közösségi válságok közepette is megváltó szabadítása igaz, megtapasztalható konjunktúrájához, s egyszer talán a válságok vidravasa is lehullhat a lelkünkről, és nemzetünkről...
Csak menj, csak menjünk tovább Ővele!

Dr. Békefy Lajos