Tehetetlenek, kiszolgáltatottak, boldogtalanok, elégedetlenek, bizalmatlanok és visszahúzódóak. Ilyenek a magyarok? A kutatások ezt mutatják - mondta Tomka Miklós szociológus azon a presbiteri konferencián, amelyet Berekfürdőn, a Megbékélés Házában tartottak Egyházunk társadalometikai nézetei címmel. 

Több mint száz presbiter vett részt a Magyar Református Presbiteri Szövetség Tiszántúli Területi Szervezetének rendezvényén. Bölcskei Gusztáv püspök köszöntő beszédében, arról beszélt, hogy "meg kell találni a mindennapok kapaszkodóit, és nem szabad vágyálmokat kergetni". A zsinat lelkészi elnöke ezt annak kapcsán mondta, hogy egyes felmérések azt mutatják: a 15 és 19 év között fiatalok szerint jobb lehetett '89 előtt élni.
"Szembe kell nézni a valósággal" - fogalmazott Bölcskei Gusztáv, majd hozzátette, "Isten nem jön utánunk, nekünk kell együtt követnünk őt".
Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese áhítatában Ady Endrét idézte: "dőltek és épültek az oltárok", majd úgy fogalmazott, hogy "Istent nem lehet valaki mellé állítani, mellette senkinek nincs létjogosultsága." 
"Siralmas képet mutatnak a kutatások nemzetközi összehasonlításban" mondta Tomka Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének igazgatója, aki Gyakorlati kereszténység Magyarországon címmel tartott előadást.
A szociológus arról a kutatásról szólt, amely szerint a magyar társadalom mindenkinél reménytelenebb, még a háborús országoknál is, mindenkinél boldogtalanabb és azt érzik az emberek, hogy saját sorsukat nem tudják befolyásolni. A professzor rámutatott arra is, hogy a társadalom tagjai ezeket a negatív mutatókat túlórával, dohányzással, és italozással próbálja kompenzálni, "ami persze még több stresszt okoz." Alátámasztja ezt az a felmérés is, amely szerint Magyarország 35 éve vezet a szív és érrendszeri megbetegedések terén. Tomka Miklós kiemelte azt is, hogy a magyarok csaknem 8 évvel élnek kevesebbet, mint például az osztrákok, de határainkon belül is nagy az eltérés, ugyanis egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ember átlagban 5 évvel él kevesebbet, mint egy Győr-Moson-Sopronban lakó. 
"Mi az oka annak, hogy ide jutottunk?" - tette fel a kérdést a professzor. A szociológus szerint ezek a negatív mutatók azért alakultak így, mert "a diktatúrában a társadalmat rákényszerítették az erkölcstelenségre, a pártrendszer szétverte azt, hogy egymásból merítsük az erőt, ezért kialakult a magánozás, valamint a közösségképződést is megakadályozta az állam a 60-as években". 
Tomka Miklós szerint két nagy feladatunk van, ami megoldáshoz vezethet. Az egyik az, ha "közösségeket építünk és összefogunk ingyen a másik javára, ugyanis Jézus is ezt tette, idejének legtöbbjét a közösségépítésre fordította, például visszavonult az apostolokkal" - hangsúlyozta a szociológus. A másik megoldás pedig az, ha az evangélium örömében élünk és ezt hirdetjük is. "Sugároznunk kell az örömöt, ugyanis a keresztyénség örömhír és ezt kell közvetíteni a sok probléma között." 
Tomka Miklós előadásában hangsúlyozta, hogy a közösségépítés hozománya az lesz, hogy "az emberség és az önállóság fejlődik majd, a társadalom működőképessé válik, valamint csak ez lehet az egyház megmaradásának kulcsa." 

A kutatások azt is bizonyítják, hogy valamivel jobban bízunk az egyházban, mint a közintézményekben és érezhető odafordulás a vallásosság felé, de "a hagyományvallásnak vége van 2009-ben" emelte ki Tomka Miklós, "sokkal inkább egy személyes döntés és érzés dominál már" - fogalmazott a professzor. A hetente templomba járók a társadalom 10 százalékát teszik ki, "ez azt jelenti, hogy kisebbség vagyunk, és kisebbségből nem lehet irányítani. "Azonban ez azt is jelneti, hogy csak az Úr ereje miatt tartoznak ezekez a vallási közösségekhez az emberek. Ez reménységre ad erőt."- fogalmazott a professzor. 
"Látni kell, hogy a kihívások nagyok, de az Úrral együtt majd csak..." zárta le előadását Tomka Miklós. 
Imre Sándor tiszántúli főgondnok, a Magyar Presbiteri Szövetség területi elnöke azt mondta a kétnapos konferencia után, hogy szeretnék, ha a presbiterek a gyülekezetekkel együtt továbbgondolnák az előadók által elmondottakat.

Forrás: reformatus.hu