Rock, hiphop, komolyzene, népzene és világzene, mindenki megtalálhatta a kedvére való muzsikát a hétvégi Református Zenei Fesztiválon. Böszörményi Gergely még bátrabban fogalmazott: a fesztiválozók mindent hallhatnak, ami Istennek tetsző. A Bakáts tér és a Kálvin tér között kerékpáron közlekedő fesztiváligazgató azt is elárulta, régóta törekszenek arra, hogy extravagáns, az egyház számára is szokatlan dolgokat is beillesszenek a programba. Ennek megfelelően az egyházi zenét már évekkel ezelőtt „kihozták" a templomok falai közül, hogy a világi közeg is megismerhesse a református zenei kincset.
– A zenei fesztivál látványos része, amikor első nap este több százan vonulunk a Bakáts térről a Kálvin téri református templomba. A fáklyás felvonuláshoz egyre többen csatlakoznak, a templomban pedig még a második emeleti karzaton is lógnak.

További kuriózum, hogy a Református Zenei Fesztivál történetében először idén a Nemzeti Múzeum lépcsőjén sorakozott fel az ötszáz fős Kárpát-medencei egyesített református kórus. A többszólamú együttesben anyaországi és határon túli magyarok is énekeltek, közülük többen gyönyörű népviseletbe öltöztek. A közönség soraiban álló idősek és fiatalok a kóristákkal együtt énekelték a jól ismert zsoltárokat, dicséreteket és egyházi énekeket, valamint népdalokat és végül a Szózatot. Sokan megkönnyezték a magyarság és a reformátusság egységét kifejező közös éneklést.

A Nemzeti Múzeum lépcsőjén többen is letelepedtek az előadás után. A lépcsőn ülve beszélgettünk Vida-Szűcs Lajos gárdonyi presbiterrel.
– Nagyon szeretem a saját kis női kórusunkat is Gárdonyban, de ekkora méretekben feledhetetlen élmény néhány ismerős népdalt is hallani. Szomorúnak tartom, mikor lerománozzák, lejugózzák a határon túli magyarokat, miközben ők is ugyanolyan magyarok, mint mi. Mindannyiunknak öröm, hogy ma együtt lehetünk velük.

A zenei fesztivált idén a magyar református egység napja jegyében rendezték. „Három évvel ezelőtt Debrecenben közösségünk újra kinyilvánította a szétszakított nemzetrészek reformátusainak egységét: összetartozásunkat semmilyen külső történelmi körülmény nem szüntette meg. Egyházunk minden felelőtlen politikai döntés, megosztó és elszigetelni akaró szándék ellenére megmaradt és együtt maradt" – olvasható a Kárpát-medencei református egyházak vezetőit tömörítő testület, a Generális Konvent május 22-re kiadott körlevelében.

A református egyházhoz kötődő vásározókat találtunk a Bakáts téren is, ahol a különböző sátrakban nemcsak a református kultúrával, és zenével, hanem az egyház szociális és missziós tevékenységével, valamint iskoláival is megismerkedhettek a látogatók.

A kézművesek standjainál szebbnél szebb darabokat állítottak ki : gyöngyöket, nemezeket, finom étkeket, porcelánokat, agyagedényeket. Gyapay László fafaragó keze alatt is ég a munka, éppen egy tálca fogantyúját díszíti saját ötletei és az egyik somogyi motívumkészlet alapján. A kézműves a Balaton-felvidékről érkezett. Határozott mozdulattal vési ki a vonalakat, és bár sosem tanulta a mesterséget, minden egyes részlet kidolgozásához a legmegfelelőbb szerszámot választja ki. Míg beszélgetünk, csipkés levél körvonalai tűnnek elő az anyagban.
– Szeretem az időmet úgy eltölteni, hogy ne unatkozzak, ezért nemcsak azt lesem, hogy jön-e vevő, hanem közben a saját kedvtelésemre faragok, ők meg csak nézegetik, hogy ez az ember mit piszkál itt az asztalán; ez sokszoros haszon: gyorsabban telik az idő, könnyebben lehet beszélgetni és még bizonyos anyagi vonzata is van, mert az emberek látják, hogy készül el egy-egy tárgy.

Éppen fellépésükről igyekeztek haza a hiphoptáncosok, amikor belebotlottak a Bakáts téri kirakodóvásárba. A fiataloknak megakadt a szeme az arcfestésen, így csatlakoztak is a kicsikhez. Egyikükre tánciskolájuk logóját festették.
– Ha körbenézek, azt látom, hogy ez egy bárki számára elérhető rendezvény; nem azt sugallja, hogy csak a reformátusok jöhetnek ide, hanem mindenkinek itt a helye, mert szívesen látják – mondta kérdésünkre Dzsubák Tamás.

Ferencváros polgármestere szerint is itt a helye mindenkinek, hiszen mint mondja: tényleges igény van arra, hogy az emberek elmélyülni, illetve szórakozni tudjanak és elválasztani a hétköznapokat az ünnepnapoktól.
– A fesztivál kiváló találkahely, közösségi tér; jó alkalom arra, hogy megismerjük egymást és kiszakadjunk a tévés, netes világ fogságából.
A Bakáts tértől a Kálvin térig méltó helyszínt kapott a Református Zenei Fesztivál, amelynek immár kilencedik alkalommal ad otthont a kerület. Bácskai János a közös éneklés szerepéről beszél.
– Ha jól kiénekli magát az ember, az sok energiát felszabadít. Az egyházi zene ráadásul felbecsülhetetlen kincsekkel gazdagította a zenekultúrát. A transzcendentálishoz eljutni zene nélkül nagyon nehéz, vagy nem is lehet – véli a polgármester.

„Aki nem lép egyszerre..." – a katonadal a keresztyén emberekre is érvényes, mert ha arra figyelünk, aki az életünket adta és megajándékozott minket mindennel, akkor nincs is más esélyünk, mint egyszerre lépni az Isten vezetésével – mondta a fesztiválon Jákob János. Sok ilyen ember találkozik a Református Zenei Fesztiválon, sokan lépünk, imádkozunk és énekelünk egyszerre. A zene lelket formál, aki pedig nem hallgat zenét, veszteséget élhet meg a földi életben – tette hozzá a református tábori püspök.

A zene hatásáról beszélt Kálvin téri igehirdetésében Szabó István is. A dunamelléki püspök egy idős bácsiról mesélt, akinek „megfényesedett a szeme és sírás tolult a torkába egy istentiszteleten". A bácsi azt mondta: „van az oldalamon egy luk, ahol bemegy az ének, pedig semmi más nem hatol át erős páncélzatomon.  Az ének azonban fölkavar, megmozgat és kiborít belőlem mindent, legelőször a könnyeket."

Fekete Zsuzsa, Jakus Ágnes
Fotó: Kalocsai Richárd
Videó: Dobó Márta